BOMBAÜZLET A KÁRPÓTLÁSI JEGY

A termõföldre is szemet vetettek

– Hová tûnt az elmúlt tíz év alatt húszezer milliárd forintnyi állami vagyon? – tesszük föl a kérdést, immáron negyedszer. Most a kárpótlásijegy-maffiáról, a pártingatlanok értékesítésérõl, valamint egyes budapesti lakások eladásáról esik szó. Kõrösi Imre, az Agrár Munkaadók Szövetségének elnöke országgyûlési képviselõként 1991-ben a törvény elõkészítésében részt vett. Nem érezték akkor, hogy ez a kárpótlási jegy visszaélésre ad majd lehetõséget?

– Én voltam a felelõse az MDF-frakción belül, és az összes módosító javaslat az én nevemmel volt fémjelezve. Várható volt, hogy ha az államigazgatás nem figyel oda és nem kellõen szabályozza a végrehajtási eljárásban, akkor ez visszaélésekre ad lehetõséget. Ezt '91 áprilisában elmondtam a frakciónak, ugyanez év májusában a kormány tagjai is megismerhették ezt az álláspontomat. Sajnos nem szabályozták kellõen az eljárást, ezáltal egy rendkívül erõs lobby alakult ki a kárpótlási jegyek fölszívására és a földárverések elhúzására.

– Emlékezzünk csak 1994-re, amikor a Horn-kormány hatalomra került. Akkor nyolc hónapig látszólag nem mozdult semmit a kárpótlási jegy ára. A kárpótlási jeggyel szemben semmiféle privatizálandó vagyon felajánlására nem került sor, magyarán: a kárpótlási jegy értéke zuhanni kezdett lefelé.

– Nyolc hónap után a vagyont oda tették vele szemben, és akkor a kárpótlási jegyet, amit mondjuk százötven, kétszáz, háromszáz forintért szereztek meg a brókereken keresztül az úgynevezett tulajdonosok, százhetven százalékon számolták be, tehát ezerhétszáz forintban. Volt, aki rögtön megtízszerezte az állami vagyon szerzésekor a kárpótlási jegy vagyonát, és ha még ehhez hozzátesszük, hogy '94-ben megnégyszerezte a tõke az értékét, akkor azt mondhatjuk, hogy egy év alatt volt, aki negyvenszeres értékhez tudott jutni a kisemmizettek kárára. Ez félelmetes. Számoljuk ki az eredeti értékû kétszázmilliárddal szemben ezt a negyvenszeres értéket. Több ezer milliárd forintról van szó.

– Ezt a kárpótlási jegyet használták aztán fel privatizálásra.

– Ez volt a privatizálásnak az úgynevezett legvadabb idõszaka. Nyilvánvaló, a jól informáltak kerültek ebbe a körbe, akik tudták elõre a titkos információk alapján, hogy mikor lesz privatizáció. Ily módon egy év alatt meghúszszorozhatta, harmincszorozhatta, negyvenszerezhette a vagyonát. Ebben a pártközeli személyek, ügyvédek, brókerek vettek részt. Így alakult ki a kárpótlásijegy-maffia, melyek színlelt szerzõdésekkel a földet elorozták, több százezer hektárt. A kárpótlási jegy közbeiktatásával mintegy tízszeres érték keletkezett. Panama-csatorna méretû csalás…

– Tudunk személyekrõl, akik ekkor alapozták meg a vagyonukat? És tudunk-e olyan gyárakról, üzemekrõl, amelyek kárpótlási jegy közremûködésével cseréltek gazdát?

– Ha az 1994-95-ös privatizációt megnézzük, a festékbirodalom, az ingatlanbirodalmak ekkor alakultak ki. Ezek nagyon személyhez kötõdõ dolgok. Kárpótlási jeggyel kapták az OTP-részvényeket, a banki részvényeket. Ezeket a személyeket nagyon körbe lehet határolni, ez az MSZP holdudvara. Menõ ügyvédek és az államigazgatás berkeiben otthon lévõ régi motorosok, a sokat emlegetett nómenklatúra.

– A fölhasznált kárpótlási jegyeket a törvény szerint meg kellett szüntetni. Aztán csodák csodája, ezek mégsem mentek a zúzdába, hanem újból fölhasználásra kerültek.

– Több milliárd forint értékben vannak ilyen kárpótlási jegyek. A siralmas benne az, hogy amit nem semmisítettek meg, azzal valami másfajta csalási módszert alkalmaztak: egy számot írtak a kárpótlási jegy elé, nyolc számjegyûvé tették a sorozatszámot. Ezzel a kárpótlási jeggyel aztán fiktív tõkeemeléseket hajtottak végre a cégekben. Megdöbbentõ például, hogy a Kárpótlási Hivatal volt elnöke, aki jelenleg a szentgotthárdi Kaszagyárban dolgozik…

– Kirõl van szó?

– Nagy Ferenc volt államtitkár úrról, aki ilyen kárpótlási jegyeket befogadott, majd nem indított büntetõeljárást ezzel kapcsolatban. Csak a sajtóban nyilatkozott arról, hogy majd meg fogják vizsgálni. 1997-rõl van szó. Ezek a fiktív tõkeemelések, miután cégbírósági nyilvántartás nincs az összegre, csak becsülhetõk. Vélhetõen, ha valaki kitalálta ezt a módszert, nagyon sokszor alkalmazta is. Ezek nagyon tetten érhetõk. Meggyõzõdésem, hogy az urak nem fognak ellenem fölszólalni, majd legfeljebb lemondanak ijedtükben.

– Tehát ezekrõl is van dokumentum a ön birtokában.

– Természetesen, minden hitelesített dokumentum nálam van. Most már nem egyedül csak én csinálom. Igen komoly csapatok gyûjtik a bizonyítékokat a különbözõ maffiák tevékenységérõl, hisz ugyanezt meg kellett csinálni a színlelt szerzõdések, a földvásárlások esetében is. Ezzel a módszerrel még közel háromszázezer hektárt játszottak át. Tehát az igazi baj itt is a közigazgatás, az ügyvédi kar és a politikai kar összefonódása. S ez mindenkor a saját választója ellen irányult. Sajnálatos, hogy a politikai erõ ismételten kifosztotta saját hazáját.

– Szóltunk már a párt-, a KISZ- és a szakszervezeti vagyon privatizálásáról. Nem beszéltünk azonban arról, hogy az értékbecslést, mielõtt privatizálásra került egy szálloda vagy bármilyen más objektum, ki végezte?

– Az ÁPV Rt. vagy az ÁVÜ Rt. által megbízott ingatlan értékbecslõ cégek, vagy az úgynevezett tanácsadói cégek, amelyek mellesleg részt vettek utána, mint tanácsadók, a privatizációban is. A Credites First Bostontól kezdve tudnék mondani egy-két ilyen csodálatos tanácsadó céget, amelyek – hangsúlyozom – a tanácsadásokért és az iszonyatosan alulértékelt vagyon-tárgyakért, amelyekre a pecsétjüket rátették, sok tízmilliárd forintot kivittek az elmúlt évek-ben. A tanácsadó cégek és az ügyvédi ellenjegyzõk az állami vagyonnak közel tíz százalékát saját maguk használták föl. Megdöbbentõ szám.

– Példából ért az ember. Mondjunk egy szállodát, mekkora az eredeti értéke és milyen értéken privatizálták?

– Hajdúszoboszlón a MEDOSZ-szálló értéke körülbelül kilencvenmillió forint, és ötmillióért odaadták egy tisztelt úrnak. Olyan rendszereket adtak át ilyen alulértékelt módon, mint például a növényolajipar, amelyet hatmilliárd forintért adtak oda. A növényolajipar mind a hat gyárát “eladták” és az eredmény: az export-import szaldó romlása évenkénti háromszázmillió dollárral és három gyárat természetesen be is zártak. Tehát a növényolajiparból származó privatizációs éves veszteség az export-import szaldónál több mint hatvanmilliárd forint.

– Kiszámítható, hogy ezeknek az objektumoknak az áron aluli eladása összességében mekkora veszteséget jelentett Magyarországnak?

– A Világbank szerint mintegy százhúszmilliárd dollár volt a magyar nemzeti vagyon
privatizálható része, ezzel szemben nem futott be összesen hétszázmillió dollár. Az egész vagyont elorozták. Hangsúlyozom, az 1989-es világbanki adatok alapján mondtam ezt. Meggyõzõdé-sem azonban, hogy hazánkban az évezred utolsó évei voltak a legszörnyûbbek gazdasági szempontból.

– Látszólag kisebb üzletnek számít egy-egy ház, egy-egy ingatlan értékesítése áron alul. De hát a sok kicsibõl megint csak sok lesz végül.

– Budapesten csak egy cég, a FIK Rt. mintegy tízezer lakást “elprivatizált”, jelenleg sem keresik ezeket az önkormányzatok. De hogy tételeket mondjak, Budapesten a lakás- és ingatlan-vagyon értéke több mint tízezer milliárd forint. Ha megnézzük, hogy mennyi lett ebbõl, az úgynevezett önkormányzati tulajdon privatizációjából mennyi futott be, akkor meg fognak döbbenni: nem futott be egy százaléka. A nemzeti vagyonnak az a része, amely volt állami, majd tanácsi, utána önkormányzati vagyonként került privatizálásra, egyszerûen át lett játszva.

– Mennyiért lehetett megvenni egy nagyon értékes ingatlant Budapesten?

– Mondjuk volt négy központi bizottsági tag és volt egy csodálatos budai villa, ezért négyüknek ki kellett fizetni egymillió forintot.

– Mekkora lakterületû?

– Közel hatszáz négyzetméter.

– És hol van?

– Budán, fönt, nagyon “rossz” helyen, a Rózsadombon. Ennek az egymillió forintért vett értéknek a mostani forgalmi értéke háromszázmillió forint. A villa egy részét el is adták ötven-millió forintért. Az megint más kérdés, hogy ezeket mind törvénytelenül adták el, mert fiktív szerzõdéseket alkalmaztak, nehogy jövedelemadót kelljen fizetni. De az ügylethez az állam-igazgatásnak nagyon nagy segítséget kellett nyújtania, hogy az értékkülönbözetet ne adóztassák meg. Ez külön mûvészet, erre külön maffiák alakultak.

– 1994 és '98 között suttogták az emberek, hogy privatizálják az Andrássy utat, hogy politikusok fölvásárolják az ottani épületeket. Akkor kormányon lévõ politikusok nevei hangzottak el.

– Közülük nagyon sokan rendkívüli értékû ingatlanokat szereztek. Félelmetes, hogy azokat a mérhetetlen értékû barokk villákat micsoda alacsony áron kapták meg. Azért jelenleg Kispesten egy lakást nem lehet kapni. Megkap mondjuk tízmillió forintért hatszázmillió forintos értéket. És hogy könnyítsenek a “rászorulókon”, a tízmillió forintot harmincéves részletre kell kifizetni. Nem kevesebbet lehet tehát állítani, mint azt, hogy a nemzeti vagyon ingatlanvagyon része 0,5 százalék és egy százalék közötti értéken kelt el. Így fordulhat elõ, hogy 1994-es forintban számolva kétezer-nyolcszázharminchét forintért vettek egy négyzetmétert. De nem csupán egy házat, hanem százas nagyságrendben, rengeteget.

– Milyenek az árak ekkor igazi piac esetében?

– Az Andrássy úton és a környékén, amirõl az elõbb beszéltünk, ötvenezer forint alatt egy négyzetmétert nem lehetett megkapni. Ezek tények, valamennyi adat a birtokomban van. Látom, hogy csodálkozik…. Gondolja el, a villák egyhuszad értéken kerültek átadásra. Hihetetlen mértékû csalás ez.

– Kik voltak a tûz közelében? Kik voltak a kedvezményezettek? Politikusok? Újságírók?

– Is-is. Jó része a politikusi gárda, a bankár gárda, a nómenklatúra. Az az örökösen “dicsért” nómenklatúra és a bértollnokaik. Egyébként azt meg kell mondani, hogy jó pár fõszerkesztõ föltehetné a kezét, hogy milyen alapon kapott ilyen módon ingatlant, akár az Orbánhegyi úton, vagy mehetnénk föl a Nyereg utca felé. Az a siralmas ebben, hogy ezek az emberek ma is nyugodtan kritizálhatnak mindenkit, nyugodtan ostorozhatják az átalakulás veszteseit, mi-közben õk, mint haszonélvezõk, mérhetetlen vagyonhoz jutottak. Van olyan politikai vezetõ, aki három lakást is kapott ilyen módon a Belvárosban. Igen neves képviselõ, nagyon sokra vitte…

– Mostani kormányoldalon vagy ellenzéki oldalon van?

– Most már ellenzéki oldalon, de elõtte kormányoldalon volt négy évig. A Veres Pálné utcában pedig tudok egy százhuszonkét négyzetméteres ingatlanról, amit egy hétvégi hetilap fõ-szerkesztõje megkapott háromszázezerért, miközben nyolcmilliót ér. Így nem csoda, hogy a nemzeti vagyon leértékelõdött, hisz a kedvezményezettek érdekeltek voltak ebben. Nemcsak postabanki VIP-lista van, az ingatlan VIP-lista ennek a sokszorosa, és azt az önkormányzatok és a hozzájuk közel levõk, a politikusok használták, méghozzá évtizedek óta. Ha azt a rengeteg pénzt, aminek eltûnésérõl az imént szó esett, akár csak ezresekben is egymásra raknánk, mondjuk a Duna-parton, magasabb lenne talán a Gellért-hegynél is.