Deprecated: Function session_register() is deprecated in /home/lakatos/domains/lakatospal.hu/public_html/session_defaults.php on line 12

Deprecated: Function session_register() is deprecated in /home/lakatos/domains/lakatospal.hu/public_html/session_defaults.php on line 13

Deprecated: Function session_register() is deprecated in /home/lakatos/domains/lakatospal.hu/public_html/session_defaults.php on line 14

Deprecated: Function session_register() is deprecated in /home/lakatos/domains/lakatospal.hu/public_html/session_defaults.php on line 15

Deprecated: Function session_register() is deprecated in /home/lakatos/domains/lakatospal.hu/public_html/session_defaults.php on line 16

Deprecated: Function session_register() is deprecated in /home/lakatos/domains/lakatospal.hu/public_html/session_defaults.php on line 17

Deprecated: Function session_register() is deprecated in /home/lakatos/domains/lakatospal.hu/public_html/session_defaults.php on line 18

Deprecated: Function session_register() is deprecated in /home/lakatos/domains/lakatospal.hu/public_html/session_defaults.php on line 19

Deprecated: Function session_register() is deprecated in /home/lakatos/domains/lakatospal.hu/public_html/session_defaults.php on line 20

Deprecated: Function session_register() is deprecated in /home/lakatos/domains/lakatospal.hu/public_html/session_defaults.php on line 21
László Jenő: A Magyar Nemzeti Hadsereg (2009. november 10.) - Lakatos Pál - újságíró, író
Hazánkért - Lakatos Pál Főoldal Lakatos Pál
Lakatos Pál: Végleg eltűntem?                                                  
  Főoldal  |  Bemutatkozás  |  "Könyvesház"  |  Írások  |  Archívum  |  Kapcsolat  |  Linkek  |  Programok  |  Keresés  
Olajszőkítők  |  Ügynökügyek  |  Újságírók árulása  |  Tengiz magyar áldozatai  |  Könyveimből  |  Szabadkőművesek-Holocaust- Trianon  |  1956  |  Talmud  |  Aranyvonat  |  Őseink  |  Cigányélet  |  Mártírjaink
Őseink

László Jenő: A Magyar Nemzeti Hadsereg (2009. november 10.)  Nyomtatható változat 
Az Osztrák –Magyar Monarchia képviselői 1918. november 3-án Padovában azonnali és teljes fegyverletétel végrehajtásával, fegyverszünetet kötnek az Antanttal. Szabad kezet engednek a birodalom bármely részére, így Magyarország megszállására is.

1918. október 31-én, a király által kinevezett miniszterelnök gróf Károlyi Mihály. November 13-án a Károlyi kormány Belgrádban az antant képviselői előtt hiába jelenti ki antantbarátságát és Magyarország semlegességét, mégis aláírni kényszerül a nagyon súlyos fegyverszüneti feltételeket. Azzal az indoklással diktálják, hogy a magyarok együtt harcoltak a németekkel együtt is lakolnak. Elrendelik a magyar hadsereg azonnali lefegyverzését, a hadianyag átengedését, és az antant haderők teljes ellenőrzési jogát Magyarországon. Kijelölik az újonnan alakuló nemzetiségi államok javára ideiglenes megszállási övezetként, a Szamos-Beszterce-Maros-Szabadka-Baja-Pécs-Dráva vonalat.



November 16-án feloszlik a magyar országgyűlés. A nemzeti tanácsok országos kongresszusa kikiáltja a népköztársaságot, ezzel a Szent Istváni birodalom széthullott.



Március 20-án, Vix francia alezredes – a győztes hatalmak budapesti megbízottja – jegyzéket adott át a Károlyi kormánynak, amely a demarkációs vonalat egészen a Tiszáig, a magyar állam politikai határaként rögzítette. Vagyis, Románia és Csehszlovákia javára húszezer négyzetkilóméternyi további magyarlakta terület katonai kiürítését követeli. A károlyi kormány a követelést nem teljesíti, lemond.



1919. március 21-én, a kommunista Kun Béla és pártja a szociáldemokraták bal szárnyával új kormányt alakított, amely Magyarországot Tanácsköztársasággá nyilvánította és meghirdette a proletariátus diktatúráját. A kommunisták vezette új rezsim már az első intézkedéseivel totális káoszba döntötte az országot. Az államosítás, a terror, a polgári szabadságjogok korlátozása, a szovjet minta bevezetését jelentette Magyarország számára. Felfegyverzik az általuk proletárnak nevezett csőcseléket, a terrorlegények csoportjait és felállítják a Vörös Hadsereget. A román és cseh csapatok előrenyomulása az ország területén szinte akadálytalan. A Vörös Hadsereg ellentámadásainak sikerei a besorozott közös hadseregbeli tisztek hazafias elkötelezettségének volt köszönhető.



1919. május 5-én Szegeden ellenforradalmi kormány alakul. A kormány miniszterelnöke gróf Károlyi Gyula, hadügyminisztere Horthy Miklós.



A felismerés egyértelmű: az ország felszabadítása a bolsevistáktól, a cseh és román megszállóktól csupán a diplomácia eszközeivel nem valósítható meg, ütőképes katonai erőre is szükség van!

A július 9-i minisztertanácson Horthy a nemzeti hadsereg megszervezésére vonatkozó rendeletet terjesztette elő, amelyben alapelvként a következőket rögzítette:

„A Magyar Nemzeti Hadsereg a Magyar Nemzetet szolgálja s mint ilyen, a nemzeti kormánynak honvédelmi és rendfenntartó eszköze. A hadsereg tehát minden pártérdektől mentes legyen és így a tényleges katonai szolgálatot teljesítő egyének, a politikai pártéletben részt nem vehetnek, a teljesített katonai szolgálat különös anyagi előnyök biztosítása nélkül, erkölcsi és hazafias kötelesség.”

A kormányon belüli és kívüli politikai ellentétek, valamint a Franciák támogatási hiánya Károlyi Gyula kormányát lemondásra késztették, ezzel természetesen Horthy Miklós is távozott a hadügyminiszteri székből, minthogy miniszterségét a Franciák azzal az ürüggyel kifogásolták, hogy császári szárnysegéd volt. De a tisztikar előtti nagy népszerűsége miatt egészen félretenni nem merték, hanem az új Ábrahám Dezső által vezetett kormányban a hadsereg főparancsnokságával bízták meg, nem is sejtve, hogy tulajdonképpen ezzel döntő hatalmat adtak kezébe.



Horthy 1919. július 15-én vette át a fővezérséget a következő parancs kíséretében:



HADSEREGPARANCS



„A nemzeti kormány bizalma folytán a mai napon átvettem az összes magyar haderő fővezérletét. Szívem mélyéből forrón üdvözlöm a fajunk színe javából alakult katonaságot.

Bajtársak! Nehéz időben, a sors csapásaitól sújtva keserű hontalanságban vettük ismét kezünkbe a nemzeti színű zászlót, hogy diadalra vigyük hazánkat megsemmisítéssel fenyegető bolsevisták ellen. Küzdelmünk nehéz lesz, de bízom a magyarok istenében, ki nem fogja elhagyni igaz ügyünket. Bízom a ti acélos akaratotokban, a ti önfeláldozó hazafiságotokban, a ti kipróbált bátorságotokban és ügyességetekben. A ti összetartó, vállvetett igyekezetetek fogja meghozni hazánk szabadulását és megváltását. Ne feledjétek, hogy egy ezeréves nemzet utolsó reménysége, imája sóhaja ti vagytok, de lesújtó kardjai is ha kell. Midőn isten áldását kérem nagy vállalkozásunkra, meghatottan és reménnyel eltelve indulok veletek a közös munkára.”



A magyar nemzeti eszme a Nemzeti Hadsereg formaruhájában is kifejezésre jutott: piros-fehér-zöld színnel díszített kardbojt, magyaros sujtással ékített gallér és a sastollas, illetve darutollas Bocskai – sapka.



A július 16-i minisztertanács jóváhagyta a hadügyminiszter és a fővezérség között hatásköri megállapításokat. Ezek szerint: a hadsereg fővezére a kormány alá van rendelve, a hadműveletek előkészítése a fővezér elhatározása alapján a hadügyminisztériumba készül, a hadműveleteket a fővezér önállóan és legjobb tudása szerint vezeti.

Július 20.-án ment végbe a Mars téri laktanyában a Nemzeti Hadsereg első nagy ünnepséggel egybekötött zászlószentelése. A szegedi hölgyek által hímzett zászlót a szegedi hölgyek nevében Kelemen Béláné a következő szavak kíséretében nyújtotta át Horthy Miklósnak:



„A szegedi nők honszerelmének lángoló érzésével adom át ezt a felszentelt zászlót a hadsereg főparancsnok urának.

A mohácsi vész óta küzdünk egy olyan hadseregért mely ne álljon idegen zászló, idegen nyelv, idegen szellem és érdekek szolgálatában.

Ez a zászló legyen jelvénye a becsületnek, a bátorságnak, a fegyelmezettségnek és az önfeláldozó hazaszeretetnek.

Ha most végre lesz állandó nemzeti hadseregünk, az legyen igazi néphadsereg, mely ne legyen senki másé, mint az egész országé, az egységes magyar nemzeté.

Akik ez alatt a zászló alatt fognak küzdeni ne küzdjenek másért, mint az egész magyar nép érdekeiért és jóvoltáért.

A nemzeti hadsereg védjen meg bennünket a külső ellenségtől, tartsa fenn a belső rendet, hogy ennek az országnak minden egyes lakosa békességben dolgozhasson és nyugodtan élvezhesse fáradságos munkájának gyümölcsét.

A katonaság ne nyomjon el senkit, hanem minden önkény ellen védjen meg minket és tartsa meg mindazt ami a miénk.

A mi dicsőséges múltunknak ez legyen az igazi nemzeti hagyománya, és még csak azt kívánom, hogy ezt a zászlót, mindig olyan tiszta kezek lobogtassák, amilyen jellemes férfiúnak, bátor katonának és önzetlen hazafinak a kezében teszem le az új Magyar Nemzeti Hadsereg első zászlaját,”



Horthy Miklós felmutatta a zászlót a csapatok előtt, és beszédében többek között

a következőket mondta:

„Büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy a szegedi magyar nők e lobogót a magyar nemzeti eszme szolgálatában álló hadseregnek szánták. A régi legendás vitézeknek, egy Hunyadinak, egy Rákóczinak kellene feltűnnie, hogy felrázzák tespedéséből a magyar hazát. Ilyen veszélyben a haza még sohasem volt. Ha nem fogunk fegyvert elveszünk örökre”

Igen, az elhangzottak egy nemzet, egy nemzedék élni és tenni akarását, mélységes hazaszeretetét tükrözték.

A nemzeti hadsereg szegedi magja kb. 2000 fő volt, főleg tisztek és tiszthelyettesek ami azt jelentette, hogy a vezetésre alkalmas állomány, rendelkezésre állt. Francia kikötés alapján a legénység beállításáról, azonban csak is toborzás útján lehetett gondoskodni.

Az erre vonatkozó rendeletet június 12-én adta ki a szegedi magyar kerületi parancsnokság. A toborzás kiterjedt azokra, akik 17-ik életévüket betöltötték és akik 50-ik életévüket még túl nem haladták, tekintet nélkül illetőségi helyükre és akár teljesítettek katonai szolgálatot akár nem.

Toborzás számba ment Horthynak az a kiáltványa is, amelyet a tanácskormány uralma alatt álló területen maradt magyar tisztekhez és katonákhoz intézett.



„Megalakult a nemzeti kormány, mely le akarja törni a bolsevizmust s az országban a rendet és a nyugalmat akarja helyreállítani.

Az e célra szervezett hadsereg főparancsnoka én vagyok.

Programom az, hogy a magyar nemzetnek, nemzeti érzésű erős hadsereget szervezzek olyan hadsereget, mely a fegyelem, a becsület és a hazafiság szilárd alapjain nyugodjék és ne nagy zsoldokkal ideig-óráig összetartott, fegyelmezetlen, hazafiatlan, minden rosszra kész gyülevész had legyen.

Magyar tisztek és katonák, kik a vörös területen vagytok, hozzátok intézem szavam, hozzátok fordulok, nemcsak mint törvényszerű parancsnokotok, hanem úgy is, mint becsületes érzésű honfitársatok!

Hozzátok fordulok, mert jól tudom, hogy a legtöbb közületek szíve- lelke ellenére maradt ott, ahol kényszerrel nyomták kezetekbe a fegyvert hazátok ezer év veszélyinél rettenetesebb önvér ellenségének védelmére………

Szegeden most az ország, az egész édes hazánk jövő sorsát kovácsoljuk. Sok szív forró lángjára van szükségünk, sok hazáját szerető lélek melegére, hogy az amit most itt megteremtünk: az új Magyarország, acélkeményen és ellenállóan érvényesüljön, biztosítsa az életet, dacoljon a háború ezer utóbajával, hogy ez az új Magyarország – jelen szégyene ellenére is – tekintélyt és becsületet vívhasson ki magának. ………”

A toborzás eredménye az volt, hogy összesen 6568-an jelentkeztek szolgálatra.



1919. július 29-én a román csapatok átkeltek a Tiszán, támadásba indultak Budapest ellen és azt el is foglalták. Horthy terve az volt, hogy ezt megakadályozza, amire azonban már nem kerülhetett sor. Ezt követően a nemzeti hadsereg egységei – francia tiltás ellenére – Dunántúlra vonulnak, a Főparancsnok Siófokot választotta főhadiszállásnak. A nemzeti erőknek itt kellett gyülekezniük, hogy a további román előnyomulás elé gátat vessenek.



A Tanácsköztársaságnak nevezett 133 napos vörös uralom – amelyben a közhatalmat 45 ember mint a kormányzótanács tagjai, illetve népbiztosok gyakorolták és amelyben 33 zsidó származású volt, augusztus 2-án megbukott.

A Tanácsköztársaság szellemének nem volt köze a magyar néphez. Minden tekintetben idegen volt: eszmerendszerében, vezetőiben, végrehajtóiban, módszereiben. Egy megvadult kisebbség, egy gátlásait és korlátait vesztett gyűlölködő söpredék 133 napig tartó farsangja volt a Tanácsköztársaság.



Horthy Miklós augusztus 13-án repülőgépén Siófokra érkezett és átvette a magyar haderők fővezérletét. Augusztus 15-én titokban Budapestre érkezik, ekkor találkozik Mardarescu tábornokkal a román csapatok főparancsnokával is, akivel közli, hogy a nemzeti hadsereg a rend fenntartását a Dunántúlon vállalja és biztosítja. És mi történik, ha csapataim ennek ellenére átlépik a demarkációs vonalat kérdezte a román, akkor lövünk válaszolta Horthy.



A nemzeti hadsereg által ellenőrzött dunántúli területeken a politikai és közigazgatási ügyek vezetésében mutatkozó nehézségek már augusztus 24-én arra késztették a fővezérséget, hogy szervezetében egy polgári osztályt hozzon létre azzal a céllal, hogy a fővezérség szándékainak megfelelően, tanácsadója és intézője legyen, a bel - és kül – valamint a csendőrséget érintő ügyeknek. Ezzel szorosan összefüggött az, hogy politikailag és katonailag egybevágó kerületeket létesítettek, vagyis minden vármegye élére egy polgári kormánybiztos és egy vármegyei katonai parancsnok került. A vármegyei polgári biztosok feje, pedig a fővezérség fő kormánybiztosa lett. Ugyanakkor a dunántúli sajtó egységes irányítása végett sajtóosztály is létesült, amely arra is figyelmet fordított, hogy a rendszerváltozás előnyeiről, a proletárdiktatúra okozta pusztulásról, a népbiztosok, e politikai kalandorok bűneiről stb. tájékoztassa a lakosságot. Sőt tiszti járőrök, a fővezér saját kezűleg fogalmazott utasításaival igazították el, a nemzeti és keresztény irányzat elleni félrevezetetteket.

Az antant hatalmak Magyarországon demokratikus polgári kormányt kívántak látni, az ország erős emberének viszont Horthy Miklóst tekintették és ismerték el. Ennek bizonysága, hogy az antant hozzájárult 30000 főnyi mozgó magyar haderő megszervezéséhez, és, hogy a Magyar Nemzeti Hadsereg, szükségleteinek fedezésére öt millió koronát kapott.

A túlkapások, erőszakosságok, az egyes tiszti alakulatok önkényessége ellen a fővezérség nagyon erélyesen fellépett. Augusztus 29-én a fővezérség parancsa a következő:



„Az összes alakulatok utasítandók, hogy minden eljárásukkal szigorúan tartsák magukat a törvényes formákhoz, az önkényes és igazságtalan eljárásnak még a látszatát is kerüljék mert a fővezérség csak így lehet abban a helyzetben, hogy az egész nemzeti hadsereg tekintélyét és jó hírnevét erélyesen védelmezze. A legkisebb inkorrektség pedig csak az ellenségeink kezében fegyver, amelyet a Nemzeti Hadsereg kompromittálása végett azonnal felhasználnak.”



A Magyar Nemzeti Hadsereg az alkotmányos rendben szabályozott jogok szerint működött. A törvénytelenséget akár a tiszti, akár a sorállomány tagjai is követték el, a felelőségre vonás nem volt elkerülhető.



Szeptember 7-én a románok megállítása ténnyé vált.



Horthy már másnap útra kelt, hogy a városok, falvak lakosságával közvetlen érintkezést keressen, hogy a szörnyű háború és a mégszörnyebb kommunizmus után az önbizalmát vesztett, elernyedt tömeget felrázza, hogy lelki kapcsolatba jusson a vidék közszellemével, hogy közvetlen benyomást szerezzen, hogy tudja mire számítson, hogy vigasztaljon, buzdítson, biztasson és lelkesítsen és, hogy a Magyar Nemzeti Hadsereg ügyében áldozatkészségre bírja a társadalom minden rétegét. Útja igazi diadal út volt. A Szent István napján, Dunántúl népe felé tett kiáltványa következők szerint szólt:



„Magyarországgal az októberi forradalom eldobatta a fegyvert. Azóta Magyarország nincsen. Tönkretette a kommunizmus és idegenek tarják megszállva. Amint ezek kivonulnak, a nemzetköziek vallást és fajt irtó uralma újra felütheti a fejét. Nincs rend, nincs munka, nincs élet és vagyonbiztonság, amíg nincs hadseregünk. …………

Szégyen és gyalázat volt szolgálni a vörös rongyot. Tisztesség és becsület a nemzeti zászló alá állni! Magyar földművesek! Elsősorban hozzátok fordulok! Ti vagytok az ország ereje, mert Ti legközelebb álltok a magyar földhöz, amelyből minden erőnk fakad. Ti veszthettek a legtöbbet és Ti menthettek meg mindent!

A magyar középosztálytól elvárom a legjobb példát. Elsőnek kell sietnie a zászló alá.

Vezetője a népnek csak az lehet, aki vezet az áldozatkészségben. A ti együttes munkátok egy jobb jövő záloga. Dunántúl ma Magyarország utolsó őrbástyája, honnan egy új honfoglalás indul ki: a nemzeti eszme indul győzelemre a nemzetközi hazugságok ellen!

Dunántúl színe virága, magyar középosztály és földműves nép férfiai álljatok zászlónk alá!”

,

Dunántúl népe megértette Horthy Miklóst, megértette , hogy a Nemzeti Hadsereg az egyetlen erő amely képes egy új Magyarország létrejöttének feltételeit megteremteni. Az általa ellenőrzött területek konszolidációjának, a magyar közigazgatás jogszerű működésének, a nemzeti hadsereg döntő tényezőjévé vált.



1919. november 1-én, a Budapestre való bevonulást megelőzőleg a Magyar Nemzeti Hadsereg hadrendje a következő:

Négy hadosztállyal rendelkezik, a Kaposvári, a Székesfehérvári, a Szombathelyi és a még részben szervezés alatt álló Szegedivel. A menetkész állomány összesen: 1212 tiszt,13398 sorkatona, 9734 puskával, 336 géppuskával és 52 ágyúval.

Budapestre való bevonulását Horthy Miklós jelentette be kiáltványban:



„Magyarok! Közel egy évi züllés után újjászületett a magyar haderő és hála Dunántúl nemes népének, megindult Budapest felé.

Fölöttetek hónapokig vörös rongy és idegen nép zászlaja lengett. Ezt a gyalázatot hitvány nemzetközi kalandorok és megrontott magyarok hozták ránk. A nemzetromlásnak immár vége van. Az újjáébredt magyarság ereje le fog súlytani minden próbálkozásra, amely építő munkánkat hátráltatni merészelné. Büszkén és örömmel dobog fel a magyar szív, amerre sastollat lenget a szél és elnémul minden kishitűség gáncsoskodás és nemzetrontás.

Csapataink mindenütt megtartják és megtartatják a rendet. Mindenkitől fegyelmezett, öntudatos magatartást követelek meg.



1919. november 16-án a Nemzeti Hadsereg élén a Budapestre bevonuló Horthy Miklóst a Gellért téren Bódi polgármester köszöntötte. A fővezér válasza többek között a következő volt:

Magyar nemzet szerette és becézte Budapestet, amely az utolsó években megrontója lett. Most tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost. Ez a város megtagadta ezer éves múltját, ez a város sárba tiporta a nemzet koronáját, a nemzet színeit és vörös rongyokba öltözködött. Börtönbe vetette és elűzte hazájukból a nemzet legjobbjait, azonkívül elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban olvadt le szívünkről a jég, és mi készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, ha ez a megtévelyedett város visszatér megint hazájához, ha szívéből lelkéből szereti azt a földet amelyben őseink csontjai porladnak, szereti azt a rögöt, amelyet verejtékes kezekkel munkálnak falusi testvéreink, szereti a szent koronát, a kettős keresztet, szereti a három hegyet és a négy folyót, szóval magyar hazáját és magyar faját.

Katonáim, miután betakarították földjeikről az isten áldását, fegyvert fogtak kezükbe, hogy rendet teremtsenek a hazában. Ezek a kezek nyitva vannak testvéri kézszorításra, de büntetni és súlytani is tudnak ha kell! Adja isten, hogy erre ne kerüljön sor, hanem azok is akik vétkeztek, vagy bűnösnek érzik magukat megtérjenek és hatványozott erővel segítsenek a magyar nemzeti erényekben tündöklő Budapestnek.

A mártírokat, az itt sokat szenvedett, velünk érző testvéreinket meleg szeretettel öleljük keblünkre.”



Az 1920. január 21- i. és 26 - i. választások eredményeként alakult magyar nemzetgyűlés, - amelynek két győztes pártja az Országos Kisgazda – és Földmívespárt, illetve a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, -- 1920. március 1-én, Horthy Miklóst a Magyar Nemzeti Hadsereg 52 éves fővezérét az ország kormányzójává választotta. A választás közvetlen előzménye, hogy a nemzetgyűlés, ideiglenes alkotmányának első törvénycikkében február 27-én kimondta: Magyarország államformája ismét királyság. Ausztria – Magyarország megszűnvén, az 1867-es kiegyezés hatályát vesztette. Mivel azonban az 1916-ban megkoronázott király uralkodási jogának gyakorlásáról önként lemondott, a királyi trón betöltetlen.



De mert a független magyar államot jelképező szent korona nem valamelyik uralkodói családnak hanem az egész országnak koronája: a királyság intézménye a királyi trón átmeneti betöltetlensége idején is jogérvényes. A távollévő királyt mint történelmünkben már korábban is, ( Hunyadi János ) a választott kormányzó helyettesíti. A kormányzó államfő, akit bizonyos megszorításokkal megillet a kormányzati felségjogok gyakorlása. Összehívhatja, elnapolhatja, feloszlathatja az Országgyűlést, Ő a legfőbb hadúr. A végrehajtó hatalmat azonban csak felelős minisztérium útján gyakorolhatja, közjogi tevékenysége miniszterelnöki ellenjegyzéssel érvényes.



Mindezekkel, az 1918 október 31-én a Károlyi Mihály által kikiáltott magyar népköztársaság megszűnt. Ezt követően a kormánynak és a Kormányzónak meg kellett teremtenie az új Magyar Államot és

MEGTEREMTETTÉK!



 Nyomtatható változat (Új ablakban nyílik!)
 Küldje el a cikket barátjának, ismerősének!


2004-2018 www.lakatospal.hu ©, KT-Perfect honlapkészítés