Msgr. Mészáros Tibor (1919-2003) római katolikus pap, ZS-971-es számon, közel nyolc évig a Gulág foglya, Mindszenty József hazánk számûzött bíborosának utolsó személyi titkára, a menekült Honfitársaink lelkipásztora Bázel városában, adományozója annak a 30 millió forintos összegnek, melybõl fölépült a veszprémi Mindszenty (Magyarok Nagyasszonya) emléktemplom, ajándékozója a Rábapaty község temploma két harangjának, író, igaz magyar hazafi – 90 éve – Felsõpaty (Vas vármegye) kisközségben született 1919. augusztus 12-én. /Külön megjegyzendõ, hogy Felsõpaty a mai térképeken már nem található, ugyanis 1974-ben Felsõpaty és Rábapaty kisközségeket, Rábapaty néven egyesítették. (Forrás: A Magyar Köztársaság Helységnévtára 2003, 1109. oldal.) Hozzáfûznivaló még, hogy Rábapaty község, Alsópaty és Rábabogyoszló települések, 1950-ben történt, egyesítésébõl jött létre. (Forrás: Magyarország Helységnévtára 1952, 311. oldal.)/ Római katolikus vallású szülei: Mészáros József (1878-1927) kocsmáros és Dombos Valéria. Mészáros Tibor testvérei: József (1912-?), Attila (1914-?), László (1915-?), Mária Terézia (1917-?) és István (1926-?). Mészáros Tibort 1925-ben íratták be szülei a felsõpatyi római Katholikus Elemi Iskola elsõ osztályába. 1929 szeptemberében kezdte meg a középiskolai tanulmányait Kõszeg (Vas vármegye) kisvárosának Ferenc József Magyar Királyi Bencés Fõgimnáziumában, ahol osztályfõnöke Kovács Tóbiás (1900-1967) OSB szerzetes és történelemtanára Csernák Szaniszló volt.
1933-1937-ig a veszprémi kisszeminárium növendékeként folytatta középiskolai tanulmányait, ahol jeles érettségi vizsgát tett. 1937-1938-ig filozófiai stúdiumait végezte, az Innsbruck (Tirol tartomány, Ausztria) városában lévõ nemzetközi teológiai konviktusban, azaz a Canisianum-ban, ahová Rott Nándor dr. (1869-1939) veszprémi püspök küldte. Az Anschluss (1938. március 13.) után az innsbrucki egyetemet Svájc, Valais kantonjának fõvárosába, Sion-ba (Sitten) telepítették át és Mészáros Tibor is ott folytatta tanulmányait, majd 1943. június 27-én pappá szentelte Bieler Victor sioni püspök. Az év szeptemberének elején Czapik Gyula (1887-1956) veszprémi püspök táviratilag hazarendelte, ezért nem tudott ledoktorálni!
Mészáros Tibor szeptember 12-én, vasárnap, mondta elsõ szentmiséjét szülõfalujában. Október 22-tõl Vörösberény (Veszprém vármegye) nagyközséghez közigazgatásilag tartozó Fûzfõgyártelepen káplán, az akkor 36 éves Takáts Károly plébános mellett. Litér és Vilonya (Veszprém vármegye) kisközségekben vasárnaponként misézett és hétköznaponként hitoktatást végzett.

1944. április 22-én kinevezték a veszprémi püspökség udvari káplánjának és az év szeptemberétõl püspöki levéltáros lett.
November 29-én a hungarista kormány, illetve a hadmûveleti kormánybiztosi jogkörrel fölruházott dr. Schiberna Ferenc veszprémi fõispán, az akkori törvények értelmében, letartóztatta, mert erõszakkal akarta megakadályozni Mindszenty József (1892-1975) veszprémi püspök õrizetbe vételét. /Külön megjegyzendõ, hogy a Veszprém Megyei Életrajzi Lexikonban (Veszprém 1998.), valószínûleg tendenciózus okokból nem található Schiberna Ferenc szócikk!!!/ Mészáros Tibor raboskodott a veszprémi, a sopronkõhidai és a soproni börtönben, ahonnan 1945. április 2-án szabadult. 1948. április 27-én 20 óra 15-kor Németh Zoltán ÁVH-s százados Veszprémben letartóztatta, majd 22,30-kor Budapestre vitték, az akkori Zalka Máté laktanyában lévõ katonapolitikai börtönbe. XII. Pius (1876-1958) pápa, 1948. május 3-án, monsignore (msgr.) címet adományozott Mészáros Tibornak, aki a kitüntetésérõl, csak nyolcévi rabsága után értesült.
/Külön megjegyzendõ, hogy a msgr. cím semmiféle elõnyökkel és kötelezettségekkel nem jár, „csak” arra jogosít, hogy piros gombos reverendát viselhet a pap. Tulajdonképpen pápai káptalanságot jelent, mert a monsignore általános fogalom. Van káptalanság, van a kamarásság és van a pápai trónállóság. Ez a három fok van. Mind a hármat monsignorenak mondják. Ezen bekezdésben közöltek forrása: Msgr. Mészáros Tibor: Akit övéi be nem fogadtak, 222. oldal./
Elfogatásáról – 22 nap múlva – már beszámolt a TOLEDO /Toledo, Ohio állam, USA, 1930-ban indult Farkas Géza (1876-1974) szerkesztésében és kiadásában/ nevet viselõ magyar nyelvû hetilap, 1948. május 19-i számában „Ilyen Magyarországon a személyi szabadság!” címû tudósításában, melynek teljes szövege megtalálható Msgr. Mészáros Tibor: Akit övéi be nem fogadtak, 101. oldalán. A TOLEDO címleírásának forrásai: 1./ Németh Mária: Külföldi magyar nyelvû hírlapok és folyóiratok címjegyzéke és adattára 1945-1970 (Budapest 1972.) és a 2./ Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona (Budapest 2000.). 1948 májusának végén, éjszaka kihallgatásra vitték, ahol egy fiatal orosz tiszt vallatta, elképzelhetetlenül ronda öregasszony tolmácsolásával, aki a rosszhiszemûségével túltett a muszka felettesén. Madarász (Marina) Gyula (1901-?) kanonok hollétérõl faggatták és Mészáros Tibor félrevezetésképpen, Zalaudvarnok (Zala vármegye) kisközséget nevezte meg, bár tudta, hogy röviddel azelõtt áthelyezték Balatonszentgyörgy (Somogy vármegye) kisközségbe. Mészáros Tibort ennek ellenére szomorúság fogta el, hogy füllentése okán, nyomra vezette az említett szovjet pribéket. Ezért az értesítés kijuttatásán törte a fejét, melyet úgy oldott meg, hogy cellája rejtett zugában föllelt kicsi ceruza darabbal, zsíros ingének alig fél centiméteres visszahajtókájára a következõket írta: „Az oroszok mindent tudnak, Madarász meneküljön!” Ezt a titkos értesítést 1948 júniusának elején tette meg. 1955 november végéig semmit sem tudott a szöveg sorsáról, amikor a Gulágról hazatérve az elsõ útja Mészáros Erneszta, soproni származású nõvérhez vezetett, akihez a börtönhöz közeli Szent Margit Gimnáziumba vitték a szennyes ruháját. Az irgalmas nõvér „találta meg” az elrejtett szöveget, aki azonnal elutazott Veszprémbe, majd erre egy szeminaristát küldtek Balatonszentgyörgyre Madarász (Marina) Gyula kanonokhoz, aki így tudott Nyugatra szökni. Dóber Viktor helytörténész, somogysárdi plébános közlése szerint, Madarász Gyula 1948. június 20-27-e közötti idõben, a svéd követség autóján menekült el a balatonszentgyörgyi plébániáról! Mészáros Tibor 1970-ben az USA-ban fölkereste Madarászt, aki a kényelmesen berendezett plébániáján fõúri módon élt és nagyon sokba nem vette illetve semmi hálát sem tanúsított a magyarországi paptársa iránt, akinek menekülését, illetve életét köszönhette. Ezen bekezdésben közöltek forrása: Msgr. Mészáros Tibor: Akit övéi be nem fogadtak, 104-106. oldalak.

1948. június 30-án kiadták az oroszoknak és július 27-én Baden (Alsó-Ausztria tartomány) kisvárosba szállították, ahol a szovjet katonai bíróság december 11-én, 25 (huszonöt!!!) év kényszermunkára ítélte, mint a Vatikán kémjét és mint szovjetellenes egyént. 1948. december 12-1949. május 30-ig Neunkirchen (Alsó-Ausztria tartomány) kisváros börtönében tartották fogva, ahonnan öt napon át marhavagonban, Magyarországon keresztül a Kárpátokon át, a Szovjetuniuóba, Lemberg (Lvov) városába szállították, ahol június 29-ig egy szétosztó táborban tartották fogva. Június 30-július 17-ig egy húszvagonos szerelvénnyel hurcolták Kelet-Szibéria felé, nevezetesen Novoszibirszken keresztül Tajsetbe, ahol Mészáros Tibor számára elkezdõdött a 25 éves kényszermunka!!! Kíméletlen föladatokat kellett teljesíteniük, hiszen 80-100 kilogrammos, frissen kátrányozott vasúti talpfákat volt muszáj kettõjüknek futva cipelniük!!! Mészáros Tibort a ZS-971-es számon tartották nyilván illetve így kiabáltak rá!!! Mészáros Atya titokban szentmisét is mondott úgy, hogy az ostyát a konyháról szerzett liszt, vízzel történõ összekeverése után egy pléhdarabon sütötték meg valamint a görög katolikus ukránoktól kapott néhány szem szárított szõlõ megerjesztésével, borszerû anyagot állítottak elõ. 1952. február 2-án mínusz 63 fokos hidegben is dolgozniuk kellett!!! 1953 márciusának elején, az egyik napon nem vitték ki a rabokat munkára és ekkor tudták meg, hogy meghalt Sztálin (1879-1953). 1953 végén Omszkba, majd 1954 végén Karaganda mellé Csurbaj-Nurara vitték kényszermunkára. 1955. szeptember 8-án Mészáros Tibort, húsz magyar Honfitársával együtt, a karagandai állomáson személyvonatra ültették és minimális kísérettel a potymai nagy gyûjtõtáborba szállították, ahol a Szovjetunió egész területérõl összevonták a magyar foglyokat.

1955 novemberének közepén Potymaban a 300 magyart, megint nyitott ajtajú marhaszállító teherkocsikba vagonírozták és elindították õket délkelet felé. Csap (Ung vármegye, Kárpátalja) kisközség állomáson újra megszámolták a magyarokat és aláírattak velük egy nyomtatott cédulát, hogy semmiféle követelésük nincsen a Szovjetunióval szemben. A szovjet-magyar határon, a Himnusz éneklése közben gördültek át!
Mészáros Tibor 1955. november 27-én érkezett haza Felsõpaty (Vas vármegye) kisközségbe édesanyjához, akit a vendéglõ államosításakor kitették az utcai házából, az ahhoz tartozó kenyérsütõ kemence udvari helyiségébe. Édesanyja sikoltásszerû hanggal fogadta, mert a kommunista párt, hogy még jobban gyötörje az idõs asszonyt, azt közölte vele, hogy fiát az ÁVH-sok megvakították! Mészáros Tibor 11 hónapig mezõgazdasági munkásként dolgozott és egyházi fõhatósága, a világ legnagyobb szégyenére, megtiltotta, hogy nyilvánosan misézhessen!!!??? Kovács József plébános – dicséretes módon – egyetlenegyszer engedte, hogy a vasárnap esti szentmisét elmondhassa, de kérve kérte, Mindszenty József prímásért ne imádkozzon. Úgyszólván nem volt pap ismerõse, aki ne könyörgött volna, hogy menjen a püspökségre és jelentkezzen szolgálattételre. Egyes-egyedül Badalik Bertalan (1890-1965) megyéspüspök viszonyult hozzá megértõen, mert egyszeri levélváltás során, egy szóval sem sürgette Veszprémbe menetelét!!!

Mészáros Tibor részt vett az 1956-os Forradalom és Szabadságharc eseményeiben. November 10-ig szülõfalujában mindennap misézett és megdöbbenve tapasztalta, hogy a katolikus népiskola tanítói az államosításig, mint szorgalmas templomba járók voltak, azonban az elmúlt tíz évben valamennyien kiszolgálták a kommunista rezsimet és a kántortanítók otthagyták az orgonát. Az 56-os események idején, egyik napról a másikra, ismét kezdtek szentmisére járni. Mészáros Tibornak nehezére esett, még csak látni is õket a templomban.

1956. november 17-én egy Csepreg (Vas megye) nagyközségi gazda segítségével, Locsmánd (egykor Sopron vármegyei kisközség) településnél átlépte a magyar-osztrák határt, hogy elkerülje az újabb letartóztatását. A locsmándi Tauzer-malom tulajdonosai, akik rokonai voltak, segítették Mészáros Tibort, aki 1957 elejétõl Bázel (Svájc) városában a menekült Honfitársaink lelkipásztora lett. 1958-1966-ig lelkész Genf (Svájc) városában, ahol az egyetemen licenciátust szerzett francia, német és orosz nyelvbõl. (licenciátus = néhány külföldi egyetemen a doktorátust megelõzõ, vagy azzal egyenlõ értékû tudományos fokozat.) Mészáros Tibor 1967-ben úgynevezett „Kolduló körút”-at tett Amerikában, a Rómában létesítendõ Szent István Zarándokház számára, melynek 1968-1970-ig alapítója és igazgatója. 1970. december 17-i dátummal a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Losonczi Pál aláírásával a magyar állampolgárság kötelékébõl elbocsátotta Mészáros Tibort, aki ezt megelõzõen már svájci állampolgár volt. 1970-1971-ig egy nõvérközösség lelkésze és a St. Matthew katedrális vikáriusa, azaz a megyéspüspök állandó helyettese.

1972-1975-ig Bécsben a Magyarországról számûzött Mindszenty József bíboros haláláig személyi titkára, a magyar római katolikus egyház tulajdonában lévõ Pázmáneum-ban, az egykori papneveldében. (A-1090 Wien, Boltzmanngasse 14.) Az alábbiakat Msgr. Mészáros Tibor: Akit övéi be nem fogadtak nevet viselõ kötete, második részének „A prímás egy napja a Pázmáneumban” címû (IV.) fejezetének fölhasználásával tárjuk Olvasóink elé, melybõl kitûnik, hogy az atya milyen összetett munkát végzett Mindszenty József utolsó személyi titkáraként.

Mészáros Tibor 1972 tavaszától, miután a hercegprímás mellé került, ágyban fekve sohasem találta a bíborost, aki mindig reverendában várta szobájában. A 07 óra 15 perckor kezdõdõ szentmiséjére, mindenkor pontosan érkezett. Titkára örökké az említett idõpont elõtt misézett, hogy ne zavarja a bíborost. Késõbb, minden föltûnést kerülve, koncelebrált, együtt misézett vele. A hálaadás után, nyugodtan, de nagy erõvel lendült neki a napnak Mindszenty József, ezért a szentmise utáni étkezés munkareggelivé vált, hiszen Mészáros Tibornak válaszolnia kellett, a levelezéssel összefüggõ, gyakorlati kérdésekre. Külön megemlítendõ, hogy a prímás nagyon mértéktartóan étkezett, mind a mennyiséget, mind a minõséget tekintve. Mindszenty József a reggeli után visszavonult és dolgozott. Egy, másfél óra múlva jöttek az emberek az audenciára, akiknek múltját és jelenét elõtte Mészáros Tibor kikérdezte illetve elmondta a prímásnak, majd kiment a terembõl. Mindszenty akit csak tudott, meghívott ebédre, majd asztalbontás után, veszprémi püspök kora óta, így Bécsben is szokása volt mondani kedves természetességgel: „Kérem a kedves vendégeket egy kis szentségimádásra a kápolnába. „Ebéd után és a szivarozást követõen, azonnal séta következett, melyet a Pázmáneum házakkal szorosan beépített kertjében tettek illetve esõs idõben, Mészáros Tiborral a tetõvel ellátott kuglipályán sétáltak föl s alá. A testmozgás illetve levegõzés 10-20 percig tartott, majd Mindszenty József fölment a dolgozószobájába és estig nem volt látható. Ezt követõen Mészáros Tibor tréningruhát húzott és autóval kihajtott Kahlenberg környékére, ahol napi tíz-húsz kilométert futott. /Külön megjegyzendõ, hogy a Kahlenberg a Bécsi-erdõ egyik 483 méter magas „csúcsa”, az osztrák fõváros területén./ Visszatérve a Pázmáneumba, folytatta irodai munkáját, mellyel sohasem akart elmaradni, ezért 22-23 óra elõtt ritkán került ágyba, sõt addig el sem aludt, míg a prímás ajtajának alsó részén fényt látott. Mészáros Tibor a fentiekben ismertetett zsúfolt teendõit végezte a bíboros mellett, nap mint nap! 1974 elsõ napjaiban, a Pázmáneum kertjében, Mindszenty József a következõket mondotta titkárának: „Menj hát fiam Rómába és próbáld lebeszélni a pápát a letételem helytelenségérõl.”

Január 9-én VI. Pál (1897-1978) pápa magánkihallgatáson fogadta msgr. Mészáros Tibort, azonban akkor már úgy határozott a Szentszék, hogy a sokat szenvedett bíborost megfosztják esztergomi érseki rangjától. 1974. február 5-én tudta meg a világ, hogy VI. Pál pápa Mindszenty Józsefet eltávolította esztergomi érseki székébõl. Magyarországon az egyházüldözés még durvábban folytatódott és Kádár János, a nemzet sok ezer gyilkosának egyike, diadalmasan kijelentette: „A pápa kipenderítette Mindszentyt az esztergomi székbõl!” 1975. május 6-án 13 óra 30 perckor jelentették az orvosok Mészáros Tibornak, hogy meghalt Mindszenty József. A temetési elõkészületek legnagyobb részét Mészáros Tibor szervezte, aki kikötötte, hogy a gyászjelentésen a következõ szövegnek kell lennie: „Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása.” A partecédulát magyar és német nyelven is Mészáros Tibor szerkesztette meg, illetve adatta ki és annak aláírójául a bécsi Franz KÖNIG (1905-?) bíborost nyerte meg. Kölcsönös megállapodás alapján a rekviemre, 1975. május 10-én szombaton, a bécsi Szent István katedrálisban, a temetésre pedig, 15-én csütörtökön, Mariazell-ben került sor. A zsidó-kommunista kádári Magyarországról hivatalosan senki sem, még egyházi személyiség sem jelent meg Mindszenty József temetésén Mariazell-ben (Ausztria). RÓMÁBÓL SEM!!!
Msgr. Mészáros Tibor 1988 áprilisában, két harangot adományozott Rábapaty (Vas megye) kisközségnek, melyeket Õrbottyán (Pest megye) nagyközségben öntötték. A nagyobbik 420, a kisebbik 250 kg-os lett. A nagy harangra a következõ felírás került: „Szent Tibor és Szent Valéria vértanúk tiszteletére, a II. világháború üldözötteinek és áldozatainak emlékére.”, a kisebbikre pedig ez: „Szent István király tiszteletére halálának 950.évfordulóján. „Császár Gyula rábapatyi plébános közlése szerint, a két harang 19 ezer svájci frankba került. 1988. augusztus 13-án, az ünnepi szentmise elõtt, dr. Konkoly István szombathelyi megyéspüspök áldotta meg a harangokat, mely eseményrõl a magyarországi sajtó nem elékezett meg!!! Ezen bekezdésben közöltek forrása: msgr. Mészáros Tibor: Akit övéi be nem fogadtak, 295-296. oldalak.

1975. május 15-e óta a mariazelli búcsújáróhelyen, a világ minden tájáról, naponta odaérkezõ százak és ezrek találkozhattak Mindszenty József bíboros nevével és sírhelyével. A Mindszenty név mindenki számára élõ jel és figyelmeztetés volt, mit jelent az emberiség és az egyház számára a kommunizmus. A bíboros Mariazellben a világ szeme elõtt volt, holtában némán is figyelmeztette a földkerekséget: A TÖRTÉNELEM FOLYAMÁN NINCS MÉG EGY OLYAN ISTEN-, EGYHÁZ- ÉS EMBERELLENES POLITIKAI RENDSZER, MINT A KOMMUNIZMUS!!! Amikor Mészáros Tibor az újságokból értesült arról, hogy haza akarják hozni Mindszenty József hamvait, elment egy németországi közjegyzõhöz és elmondta illetve hitelesíttette a bíboros végakaratát, miszerint: „Nem akarja, hogy hamvait addig hazavigyék, amíg akár csak egyetlen orosz katona van az országban! „Ennek egy példányát átadta svájci barátjának, Schlosser Bélának. Mészáros Tibor 1991 tavaszán levelet írt dr. Antall (Axel) József (1932-1993) miniszterelnöknek, hogy halasszák el Mindszenty József hamvainak hazahozatalát, amely megkeresés nem járt eredménnyel, ezért Mészáros Tibor és Schlosser Béla odaláncolták magukat a bíboros hamvait õrzõ kápolna elé, hogy megakadályozzák annak Magyarországra hozatalát. Végül a fõpap hamvait Nagy Alajos (1936-2009) a Magyar Szabadságharcos Világszövetség tiszteletbeli európai elnöke kísérte Hegyeshalomig, ahol Lezsák Sándor (1949- ) országgyûlési képviselõ vette át a magyar nép nevében. Mindszenty József most ott nyugszik mindenki elõl elrejtve, az esztergomi bazilika altemplomában, mely állandóan le van zárva, csak külön kérésre nyitják ki. Jobb ez így annak a magyarországi egyházvezetésnek, amely a – Kádár-rezsimben – soha megemlékezni nem mert Mindszenty Józsefrõl, sem életében, sem halála után!!!

Msgr. Mészáros Tibor 1958-tól a 70-es évekig az alábbi tevékenységekbõl megtakarított pénzén, 30 millió forintos adományt tett, melybõl Veszprémben a Cholnoky-telepen fölépült a Mindszenty (Magyarok Nagyasszonya) emléktemplom. 1./ 40-50 alkalommal elõadást tartott a szibériai rabságáról svájci plébániákon, melyekért mindig kapott 100-200 frankot illetve a hallgatóság gyûjtött részére. 2./ Egy genfi gyógyszergyáros barátjának történõ kisegítõ munkájáért, havonta egy-két alkalommal kapott 250 frankot. 3./ Koplalásával is spórolt pénzt, hiszen éveken át vajas kenyéren élt. Mészáros Tibor, Kõgl Lénárd (1916-2005) veszprémi egyházmegyés kanonoknak, Mindszenty József püspök egykori számvevõjének adta át a 30 millió forintnak megfelelõ svájci frankot, hogy szervezze meg a templomépítést.

A Mindszenty (Magyarok Nagyasszonya) emléktemplom fölszentelésén – 1992. október 8-án – jelen volt a veszprémi békepapi gárdának jó része és Tóth László segédpüspök is, azonban Szendi József megyéspüspök ezen a napon elment Fatimába zarándoklatra, illetve az ünnepi szentmisén megtiltotta (!!!???) msgr. Mészáros Tibor atyának – a templom fölépítéséhez szükséges 30 millió forint adományozójának -, hogy prédikációt mondjon. Ez utóbbi tényt a fölszentelési szentmisén, az evangélium elõtt, Kõgl Lénárd kanonok közölte a hívekkel. A püspöki tiltást msgr. Mészáros Tibor atya – dicséretes módon – semmibe vette és prédikációját elmondta, mely szentbeszéd teljes szövege megtalálható „Akit övéi be nem fogadtak” címû kötetének, 307-312. oldalain és a PESTI HÍRLAP, 1992. október 9-i számában. Az ÚJ EMBER nevet viselõ római katolikus hetilap nem tudósított a Mindszenty-emléktemplom felszentelésérõl!!!???
A templom megáldási szertartását Kõgl Lénárd kanonok végezte, aki azt körüljárva, meghintette szenteltvízzel. Schall Tamás plébános által összehívott egyházközségi ebéden, msgr. Mészáros Tibor atya nem vett részt.

Mindszenty József bíboros utolsó személyi titkárát Bázel városában fölkérték a Szent Klára kórházi lelkészség vezetésére, majd 1986-tól a Hildegard kórház tekinthetõ végsõ hivatalos állomáshelyének, hiszen 1996-ban agyvérzést kapott. Msgr. Mészáros Tibor római katolikus pap, ZS-971-es számon, közel nyolc évig a Gulág foglya, Mindszenty József Hazánk számûzött bíborosának utolsó személyi titkára, a menekült Honfitársaink lelkipásztora Bázel városában, adományozója annak a 30 millió forintos összegnek, melybõl fölépült a veszprémi Mindszenty (Magyarok Nagyasszonya) emléktemplom, ajándékozója a Rábapaty község temploma két harangjának, író, igaz magyar hazafi, hosszan tartó, súlyos betegség után – életének 85. évében – Bázel (Svájc) városában hunyt el 2003. szeptember 6-án.
Az ÚJ EMBER, 2003. október 26-i számának, 8. oldalán „-a b-„ szignóval, Hetényi Varga Károly egyháztörténész özvegye, Varga Borbála asszony az „Egyházáért szenvedett” címû tudósításában – elsõként – számolt be msgr. Mészáros Tibor haláláról. Ezen megemlékezõ írás szerzõje (B.F.) az ALAPJAINK (Medgyesbodzás, Békés megye), 2004. augusztusi számának, 12. oldalán – úgyszintén rovatvezetõként – emlékezett meg Mindszenty József bíboros utolsó személyi titkára születésének 85. évfordulójáról, fényképét is közölve.

A fentiekben hivatkozott havilap egykori munkatársai, nevezetesen Csongrádi Erzsébet (Marcali) és Bellák Frigyes (Szombathely), msgr. Mészáros Tibor atya születésének 90. évfordulóján – 2009. augusztus 12-én 19 órakor – a veszprémi Mindszenty (Magyarok Nagyasszony) emléktemplomban szentmisét mondottak, melyet Schall Tamás atya mutatott be, aki már a fölszenteléskor (1992. október 8-án) plébánosa volt az említett istenházának.

Felhasznált irodalom:
1./ Magyarország helységnévtára 1952. Statisztikai Kiadóvállalat, Budapest 1952.
2./ Németh Mária: Külföldi magyar nyelvû hírlapok és folyóiratok címjegyzéke és adattára 1945-1970. 2. Nem szocialista országok. (Elõzetes kiadás.) Országos Széchényi Könyvtár, Budapest 1972.
3./ Msgr. Mészáros Tibor: Akit övéi be nem fogadtak. Mindszenty bíboros titkárának visszaemlékezései. Pro Domo Kiadó, Pécs 1997. Sajtó alá rendezte: Hetényi Varga Károly.
4./ Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon. Veszprém Megyei Önkormányzat közgyûlése, Veszprém 1998.
5./ Msgr. Mészáros Tibor: A számûzött bíboros szolgálatában. Mindszenty József titkárának napi jegyzetei (1972-1975. Lámpás Kiadó, Abaliget 2000. Sajtó alá rendezte: Hetényi Varga Károly és Varga Borbála.
6./ Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Argumentum Kiadó, Petõfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest 2000.
7./ A Magyar Köztársaság Helységnévtára 2003. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 2003.
8./ Magyar Katolikus Lexikon VIII. kötet. Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest 2003.
9./ Alapjaink, 2004 augusztusi szám.
10./ Vas Népe, 2009. július 1. szám.