Héjjas Iván (1890-1950) földbirtokos, katonatiszt, repülő főhadnagy, országgyűlési képviselő, az Ébredő Magyarok Egyesületének (ÉME) társelnöke, az 1919-es zsidó-kommunista terror megdöntésére szerveződő különítmény osztagparancsnoka, a Kettőskereszt Vérszövetség helyettes katonai elöljárója, a Magyar Fajvédők Országos Szövetségének vezére, az egyik legfőbb szervezője és vezetője a Nyugat-magyarországi Felkelésnek, a kárpátaljai Rongyos Gárda irányítója, igaz magyar hazafi – 120 éve – Kecskemét (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) városában született 1890. január 19-én. A nagy múltú kecskeméti református főgimnáziumban érettségizett, majd családjának birtokán folytatta édesapja által sikerre vitt gazdálkodói tevékenységét. Az első világháború kitörésekor, rögtön bevonult katonának és négy évig folyamatosan harctéri szolgálatot teljesített a császári és királyi 68. gyalogezredben. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért, mint sokszorosan kitüntetett repülőhadnagy szerelt le!

Az 1919-es zsidó-kommunista terror (március 21-augusztus 1.) kezdetekor a kecskeméti tanyák népét ellenforradalmárokká szervezte. A kommunisták üldözése elől Szegedre menekült, ahol részt vett a Magyar Nemzeti Hadsereg megszervezésében. Mint annak karhatalmi osztagparancsnoka, a Duna-Tisza közén teljesített szolgálatot, s e működése kapcsán zajlott hazafias cselekedetei és a kommunista valamint a kommunistagyanúba keveredettek, katonához méltó módon történt elszámoltatásuk miatt, sok támadásban volt része az országgyűlésben és a sajtóban a zsidó szociáldemokraták irányából!!! 1919 őszén bekapcsolódott az Ébredő Magyarok Egyesületének különféle mozgalmaiba és hamarosan az ÉME társelnöke lett. Az 1920-as években a Kettőskereszt Vérszövetség helyettes katonai elöljárója kitüntető posztját töltötte be.

1921 nyarán Prónay Pál (1874-1945) alezredeshez csatlakozva, legfőbb szervezője és egyik vezetője anNyugat-magyarországi Felkelésnek, mert rendkívül bátor akciójával (az osztrák határőrség, majd a fegyverraktár őrszolgálatának lefegyverzésével!) a határmenti Fürstenfeld kisvárosban megszereztek 3.000 (háromezer!!!) puskát, 30 (harminc!!!) db géppuskát valamint nagy mennyiségű lőszert. Ezekkel fölfegyverkezve, a különítményesek sikeresen akadályozták meg a mai Burgenland, Ausztriához való csatolását, és a Lajtabánság kikiáltásával (1921. október 4.), kikényszerítették a soproni népszavazást (1921. december 14-16.). Prónayék, Ostenburgék és Héjjasék hazafias cselekedeteivel illetve az eredményes referendum következményeképpen, Sopron és környéke (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Harka, Kópháza, Nagycenk és Sopronbánfalva községek) visszakerült Magyarországhoz!!!

Héjjas Iván neve valóságos fogalommá vált a keresztény és nemzeti gondolat hívei, valamint ellenségeinek sorában is!!! 1927-től vitéz gömbös Gyula (1886-1936) Fajvédő Pártjának programjával, Kunszentmiklós (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) nagyközség és kerületének országgyűlési képviselője lett, azonban a parlamentben nem sokat szerepelt, mert felfogása szerint, az akkor elenyészően csekély ellenzék, a túlsúlyban lévő kormánypárttal szemben nem érvényesülhetett. Az 1931-es általános választásokon, az 1927. évi ellenfele, nevezetesen Kelemen Kornél dr. (1885-1962) jogász legyőzte, ezért Héjjas Iván kimaradt a parlamentből és egy ideig nem szerepelt a közéletben. Forrás: Gulyás-gyűjtemény XIII. kötet, 213. oldal.
1937-1940-ig a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium osztálytanácsosa, majd 1943-ig osztályvezetője. Közben 1938-tól a Magyar Fajvédők Szövetségének elnöke és az I. Bécsi döntés (1938. november 2.) után a kárpátaljai Rongyos Gárda vezetője. 1943-1944-ig a Közlekedésügyi Minisztérium Légügyi Főosztályának irányítója.

Héjjas Iván a zsidó-kommunizmus elől, 1944 végén, Németországba, onnan a nemzetiszocialista Spanyolországba menekült, ahol Francisco FRANCO (1892-1975) tábornok politikai menedéket biztosított eszmetársa számára!
Az 1919-es hazafias helytállása miatt, a zsidó-kommunista Budapesti Népbíróság, 1947. május 13-án távollétében – elsőfokon – halálra ítélte. Az ugyanolyan összetételű Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT), 1948. július 28-án megerősítette illetve jóváhagyta az elsőfokú verdiktet. Héjjas Iván kiadatását többféle nyugati és keleti zsidó szervezet is kezdeményezte, de a nemzetiszocialista Spanyolország illetve Franco tábornok hajthatatlan maradt és a falangisták védelme alatt, még öt esztendőt élhetett az igaz nagy magyar hazafi!

Vitéz Héjjas Iván földbirtokos, katonatiszt, repülő főhadnagy, országgyűlési képviselő, az Ébredő Magyarok Egyesületének (ÉME) társelnöke, az 1919-es zsidó-kommunista terror megdöntésére szerveződő különítmény osztagparancsnoka, a Kettőskereszt Vérszövetség helyettes katonai elöljárója, a Magyar Fajvédők Országos Szövetségének vezére, az egyik legfőbb szervezője és vezetője a Nyugat-magyarországi Felkelésnek, a kárpátaljai Rongyos Gárda irányítója, igaz magyar hazafi - 60 esztendeje -, életének 61. évében, Vigo (Pontevedra tartomány, Spanyolország) atlanti-óceáni kikötővárosban hunyt el 1950 decemberében. A felhasznált irodalomban felsorolt lexikonok, melyekben Héjjas Iván szócikk található, egyike sem közli halálának pontos idejét (napját), ezért valószínűleg ismeretlen.

Felhasznált irodalom:
1./Juhos János: A Magyar Korona Országainak helységnévtára. Traub B. és Társa Bizománya, Szegeden 1882.
2./Magyarország Helységnévtára 1926. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 1926.
3./T. Boros László dr.: Magyar Politikai Lexikon (Magyar politikusok 1914-1929.) Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest 1929.
4./A Magyar Társadalom Lexikonja (Második bővített kiadás). Magyar Társadalom Lexikonja Kiadóvállalat, Budapest 1931.
5./Új Idők Lexikona 12. kötet. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt., Budapest 1938.
6./Hortobágyi Jenő: Keresztény Magyar Közéleti Almanach I. kötet. „Pátria” Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest 1940.
7./Mészáros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996-1948. (Általánosan képző középiskolák.) Akadémiai Kiadó, Budapest 1988.
8./Dr. Gulyás Pál adatgyűjtéséből, dr. Viczián János: Magyar írók élete és munkái (Új sorozat) XIII. kötet. Argumentum Kiadó, és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest 1993.
9./Révai Új Lexikona IX. kötet. Babits Kiadó, Szekszárd 2002.
10./Új Magyar Életrajzi Lexikon III. kötet. Magyar Könyvklub, Budapest 2002.