Prónay Pál (1874-1945) báró, alezredes, az Antibolsevista Comité (ABC), az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) és a Kettőskereszt Vérszövetség tagja, a róla elnevezett tiszti különítmény parancsnoka, a Nyugat-magyarországi Felkelés vezetője illetve a Lajtabánság függetlenségének kikiáltója, a Buda vári Kitörés-hadművelet hőse, igaz magyar hazafi, régi nemesi családból Romhány (Nógrád vármegye) nagyközségben született 1874. november 2-án.

A Prónay família, Túróc vármegye legrégibb nemesi családjainak egyike, amely elterjedt Nógrád, Pest és Nyitra vármegyékben is. Első ismeretes törzse, már IV. Béla (1206-1270) király korában élt és 1279-ben szerezte Tót-Próna (Túróc vármegye) kisközség és kerületét, melyre fiai (Pál és Serefel) 1293-ban, III. Endre (1250 táján – 1301) királytól, új királyi adománylevelet nyertek. A nemzetség ez időtől fogva szakadatlanul virágzott, több ágra oszlott, s vármegyei, majd országos előkelő hivatalokat viselt és hazafisága valamint a tudományok kedvelése s pártolása által tűnt ki!!!

Prónay Pál alezredesen kívül, nevezetesebb tagjai a nemzetségnek: 1./ Prónay László (1735-1808) Nógrád, majd Túróc vármegye főispánja. 2./ Prónay Gábor (1748-1811) Bars, később Gömör vármegye főispánja, aki utódaira gazdag könyv- és kézirattárt hagyott. 3./ Prónay Sándor (1760-1839) az evangélikus egyház alelnöke, mint a tudományok nagy barátja, sokat fáradozott a magyarok eredetének nyomozásában. 4./ Prónay Albert (1801-1867) Pest vármegye főispáni helytartója, koronaőr és az 5./ Prónay Pál édesapja, Prónay József (1821-1884) belügyi államtitkár, az államrendőrség megszervezője. Ezen bekezdésben közöltek forrásai: 1./ Révai Nagy Lexikona XV. kötet, 715-716. oldalak és a 2./ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XI. kötet, 189. oldal.

Prónay Pál testvérbátyjai: Prónay Gyula ezredes és Prónay Mihály földbirtokos. Egyik sógornője: Prónay Mihályné, született Batthyány Felícia grófnő. Forrás: A határban a Halál kaszál… Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből, 371. oldal.
Prónay Pál felesége: Pálffy-Daun Aimée (keresztnevét ejtsd: Emmy), apósa: Pálffy-Daun Vilmos gróf, altábornagy. Sógora: Pálffy-Daun József nagybirtokos, aki Bicske (Fejér vármegye) nagyközségi mintagazda lévén, tejgazdaságát elsőként alapította. 1917-ben már repülőszázad-parancsnok illetve vezérkari tiszt volt. A Nemzeti Egység Pártja (NEP) programjával, 1935-től, Vál (Fejér vármegye) nagyközség és kerületének országgyűlési képviselője. Forrás: 1./ A határban a Halál kaszál… Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből, 371. oldal és a 2./ Haeffler István: Országgyűlési Almanach az 1935-40. évi Országgyűlésről, 336. oldal.

Prónay Pál a gimnáziumi érettségi után és a sorkatonai szolgálat letöltését követően a családi birtokán gazdálkodott. Egy év próbaszolgálat után, 1902-től hadnagyként, hivatásos tiszt. Századosként illetve őrnagyként végigharcolta az első világháborút.

1919 májusában, Nyugat-Magyarországon, ellenforradalmi szervezkedésbe kezdett, majd Bécsben csatlakozott az Antibolsevista Comité (ABC) nevű jobboldali szervezethez, amely a zsidó-kommunista terror (1919. március 21-augusztus 1.) megdöntésére jött létre. 1919 nyarán belépett a Magyar Nemzeti Hadseregbe, majd megszervezte a róla elnevezett tiszti különítményt, amelynek élén alezredesi rendfokozatban, aktív résztvevője volt a zsidó-kommunista rémuralom bukása utáni rendcsinálásnak illetve a bolsevista hordák és csőcselék fölszámolásában, először a Dunántúlon, a Duna-Tisza közén, később a román csapatok kivonulása után, a Tiszántúlon.

Prónay Pál 47 éves korában 1921 húsvétján – Budapesten – vette feleségül Pálffy-Daun Aimée grófnőt. Forrás: 1./ A határban a Halál kaszál… Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből, 284. oldal és a 2./ Páter Zadravecz titkos naplója, 213. oldal. 1921 nyarán kilépett a hadsereg kötelékéből és nyugalomba vonult, azonban szeptember 3-án Bicske (Fejér vármegye) nagyközségi birtokán, azzal kereste föl Zadravecz István dr. (1884-1965) tábori püspök, az egykori Prónay-különítmény lelkésze, az Etelközi Szövetség (EX) tagja, hogy álljon, az egy héttel korábban, augusztus 28-án megkezdődött, nyugat-magyarországi felkelés élére. Ennek a fölkérésnek annál is inkább eleget tett, mert nem sokkal nyugdíjazása előtt, az ő vadászzászlóalja állomásozási helyén – a Buda vári Nádor laktanya – rejtették el, Héjjas Iván (1890-1950) főhadnagy, a későbbi országgyűlési képviselő, bátor akciójával (az osztrák határőrség, majd a fegyverraktár őrszolgálatának lefegyverzésével) a határ menti Fürstenfeld kisvárosban megszerzett 3.000 (háromezer!!!) puskát, 30 db géppuskát valamint nagy mennyiségű lőszert!!! (Előző számunkban emlékeztünk a 120 éve született és 60 esztendeje elhunyt Vitéz Héjjas Iván főhadnagyra!)

Prónay Pál alezredes szeptember 6-án átvette az összes nyugat-magyarországi felkelő fölötti parancsnokságot, majd Felsőőr (Vas vármegye) nagyközségbe tette át tartózkodási helyét, ahová elkísérte felesége is, hiszen Pálffy-Daun Aimée grófnő példaképe volt azoknak a tiszti asszonyoknak, akik az oltárnál tett esküjüket minden körülmények között megtartották és hűségesen követték férjeiket a viszontagságos külszolgálatban is!!!

Prónay Pál 1921. október 4-én kiadott Kiáltványában, kimondta Lajtabánság néven Nyugat-Magyarország függetlenségét, amit az általa összehívott alkotmányozó gyűlés is megerősített. Ezen hazafias cselekedetével hozzájárult a soproni népszavazás (1921. december 14-16-ig) kikényszerítéséhez, mely eredményeképpen Sopron és környéke (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Harka, Kópháza, Nagycenk és Sopronbánfalva községek) visszakerült Magyarországhoz! Lajtabánság, mint történelmi kuriózum vonult be a történelembe és megállapíthatjuk, hogy néhány tucat Prónay Pál illetve felkelő, csodát művelhetett volna, mert akkor Sopron mellett, ma Pozsony, Kassa, Munkács, Nagyvárad, Arad, Szabadka, Eszék, Varasd és még több „HŰSÉGES VÁROS”-unk (CIVITAS FIDELISSIMA) lenne!!!

A két világháború között, az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) és a Kettőskereszt Vérszövetség elnevezésű jobboldali szervezetek alelnöke illetve tagja, sőt még több titkos társaság prominens személyisége is. 1944 végén, a Szálasi-kormány idején, – idős kora ellenére – megszervezte a harmadik különítményét (az első a Prónay – a második a Lajtabánságért harcoló), melynek egyes csoportjai bekapcsolódtak a vérbajos, vörös kolosszus elleni honvédelmi harcokba. Prónay Pál alezredes noha elmúlt már 70 éves, engedélyt kért és kapott egy önkéntes zászlóalj fölállításához, amikor a szovjet csapatok megközelítették Budapest határát, azonban az 1945. február 11-i Buda vári Kitörés-hadművelet során – harcosai élén – hősi halált szenvedett. Prónay Pál báró alezredes, az Antibolsevista Comité (ABC), az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) és a Kettőskereszt Vérszövetség tagja, a róla elnevezett tiszti különítmény parancsnoka, a Nyugat-magyarországi Felkelés vezetője illetve Lajtabánság függetlenségének kikiáltója, a Buda vári Kitörés-hadművelet hőse, igaz magyar hazafi – 65 esztendeje – életének 71. évében, Budapesten hunyt el 1945. február 11-ét követő napok egyikén és teste ismeretlen tömegsírban nyugszik, de emléke örökre élni fog a valóban igaz magyarok szívében!

Három hónappal ezelőtt, a Magyar Világ, 2009. november 5-i számának (XI. évfolyam, 45. kiadás) 6. oldalán, azért emlékeztünk Prónay Pál alezredes születésének 135. évfordulójára is, hogy e példamutató hazafi és katonatiszt emléke sohasem merüljön feledésbe, mert a zsidó-kommunista történetírás és oktatás a mai fiatalság emlékezetéből ki akarja törölni emlékképét, melyet bizonyít az a tény, hogy e sorok írója (B.F.) a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár olvasótermében elbeszélgetve a Nyugat-magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központja hallgatóival, megdöbbentő tájékozatlanságot tanúsítottak a Buda vári kitörés hősével kapcsolatban, úgymint 10-ből egyetlenegy diák ismerte Prónay Pál alezredes élettörténetének főbb állomásait!!! További kérdésemre az egyetemi hallgató „elárulta”, hogy családja származása okán, jobboldali elkötelezettségű, hiszen dédapja csendőrtiszt, a másik ágon pedig dédanyja nővére karmelita (OCD) apáca volt.

Mindenképpen megemlítendő, hogy a két világháború közötti Magyarországon, a Prónay családról 6 (hat!!!) lakott, vagy időszakosan lakott helyet (község, nyári – valamint uradalmi lak) neveztek el a Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára 1913 szerint, az 1063. oldalon: 1./ Prónayfalva (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) nagyközség.
2./ Prónayszállás, amely közigazgatásilag Losoncapátfalva (Nógrád vármegye) kisközséghez tartozott. 3./ Prónaytanya, amely közigazgatásilag Alacska (Borsod vármegye) kisközséghez tartozott. 4./ Prónaytanya, amely közigazgatásilag Egerfarmos (Borsod vármegye) nagyközséghez tartozott. 5./ Prónaytanya, amely közigazgatásilag Egerlövő (Borsod vármegye) nagyközséghez tartozott és a 6./ Prónay-tanya, amely közigazgatásilag Farmos (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) nagyközséghez tartozott. Prónayfalva nagyközség 1947-ben visszakapta, az eredeti – 1907 előtti – Tázlár nevet, mely elnevezéssel olvashatjuk a Magyar Korona Országainak Helységnévtára 1882 című kiadvány 338. oldalán és a Magyarország Helységnévtára 1956 nevet viselő adattár, 631. lapján. Természetesen ez nem az ősi elnevezéssel kapcsolatos igény miatt történt, hanem a zsidó-kommunista uralom kiteljesedésével, a rendszer már összeférhetetlennek tartotta, hogy egy alföldi nagyközség „örökítse” tovább a Prónay nevet, amely 1945 februárja óta végérvényesen egybefonódott a Buda vári hősi kitöréssel!!!
Prónayszállás, Nógrád vármegyében, Losonc kisvárostól néhány kilométerre terült el és ebből arra következtethetünk, akár az elnevezésből (-szállás) is, hogy ezt a romhányi kastélyhoz való közelsége miatt, gyakrabban használhatta a Prónay család. A négy különböző Prónaytanya (nyári – vagy uradalmi lak), a Prónay-ak Nógrád vármegyei rezidenciájával szomszédos, Borsod illetve Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyékben találhatóak.

Ezen megemlékező írás szerzője (B.F.), a Világ Magyarsága tisztelt Olvasói tájékoztatására közli, hogy 5 és 1/4 évvel ezelőtt, úgyszintén rovatvezetőként, visszatekintett Prónay Pál élettörténetére, ugyanis az Alapjaink (Medgyesbodzás, Békés megye) nevet viselő, azóta megszűnt, havilap, 2004 novemberi számának, 17-20. oldalain publikálta „130 éve született báró Prónay Pál alezredes” című dolgozatát. Az említett folyóirat kutatható az Országos Széchényi Könyvtárban, mert az OSZK által megjelentetett Nagy Anikó: Magyar Sajtóbibliográfia 2001 (A harmadik évezred első évének magyarországi periodikumai) című adattár 15. oldalán, a 164. sorszám alatt található az ALAPJAINK nevet viselő folyóirat.

Felhasznált irodalom:
1./ Juhos János: A Magyar Korona Országainak Helységnévtára. Traub B. és Társa Bizománya Szegeden 1882.
2./ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XI. kötet. Hornyánszky Viktor kiadása, Budapest 1906.
3./ A Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára 1913. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 1913.
4./ Révai Nagy Lexikona XV. kötet. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest 1922.
5./ Haeffler István: Országgyűlési Almanach az 1935-40. évi Országgyűlésről. Magyar Távirati Iroda Rt., Budapest 1935.
6./ Magyarország Helységnévtára 1956. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1956.
7./ A határban a Halál kaszál… Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Szerkesztette és a bevezető tanulmánnyal ellátta: Szabó Ágnes és Pamlényi Ervin. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1963.
8./ Páter Zadravecz titkos naplója. Szerkesztette és a bevezetőt írta: Borsányi György. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1967.
9./ Szittyakürt (Cleveland, Ohio állam, USA), 2001 november-decemberi szám. (XXXX. évfolyam, 6. kiadás.) Szalay Róbert: Lajtabánság 1921 című tanulmánya, a 6. és a 7. oldalon.
10./ Nagy Anikó: Magyar Sajtóbibliográfia. A harmadik évezred első évének magyarországi periodikumai. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest 2002.
11./ Új Magyar Életrajzi Lexikon V. kötet. Magyar Könyvklub, Budapest 2004.
12./ Alapjaink, 2004 novemberi szám. (IV. évfolyam, 11. kiadás.)
13./ Révai Új Lexikona I., XII. és a XV. kötet. Babits Kiadó, Szekszárd 1999., 2003. és 2005.