Nyílt levél a Világ Magyarsága Szerkesztőségéhez

Kedvenc újságom a Világ Magyarsága, évek óta olvasom, előveszem, elteszem, majd ismét keresgélek a sorok között. Ha utazom, buszon, metró, villamoson, mindig van nálam néhány példány, s kihívóan szoktam mutatni a címoldalát, hátha valaki érdeklődését felkeltem vele. Elképzelésem a legtöbb esetben beválik, az emberek felém fordulnak, s kérdezik, mit olvasok. Olyankor válasz helyett mindig adok nekik ajándékba egy-egy példányt. Még a piacon is szoktam - Budapesten, az egyik külső kerületben, ahol élek – a szerkesztőség jóvoltából osztogatni az igazságot. Mert úgy tartom, hogy ami ebben az újságban megjelenik, az valóban az emberek szellemi épülését szolgálja.
Az elmúlt héten azonban egy kicsit megtorpantam. Bárhová is mentem, nem volt nálam egyetlen újság sem, szándékosan nem vittem magammal. Az én kezemből ne kapjon senki akkora hazugságot, mint ami a múlt heti számban megjelent, egy cikk névtelen írója által.

No de most ugorjunk egy kicsit vissza az időben. Számtalan honfitársammal együtt én magam is hittem a rendszerváltásban. Örültem az MDF és a nemzeti erők győzelmének, legalábbis 1990-ben még azt hittem, a nemzeti erők győztek az országgyűlési képviselőválasztásokon. Még az MDF-be is beléptem. Aztán Csurkával mentem, az ő pártból való kilépése után MIÉP tag lettem, s hittem a pártelnök valóban akarja az igazi rendszerváltást. Aztán mindenben és mindenkiben csalódtam. Az évtizedek során felismertem, hogy amit rendszerváltásnak nevetek, az nem más, mint a hatalom és a vagyon koncentrációja, az MSZMP egykori vezérkara által előre kijelölt elvtársak kezében. Mindennel és mindenkivel szemben bizalmatlanná váltam a politika terén.

Aztán egyszer csak előbukkant a saját erejéből egy mozgalom, egy párt, amely a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevet viselte, viseli. Figyeltem őket, s egyre gyakrabban bólintottam magamban, egy-egy rendszerváltást bíráló megállapításuk után. Engem cserben hagyott az MDF, becsapott a MIÉP, Csurka még a pártból is kirúgott, hülyére akartak venni a rendszerváltás, meg a politikai elit szavak egyre gyakoribb szajkózásával. Csak én addigra már láttam, hogy mindez máz, ködösítés. Minden szavuk, még a látszólagos egymással szembeni torzsalkodásuk is szemfényvesztés volt. Azt a célt szolgálta, hogy engem, s a többi nemzetben gondolkodó honfitársamat is elkábítsák, miközben ők az ország javainak elherdálására szövetkeztek, nemzeti vagyonunk kiárusítására, az ország kifosztására. Miközben ők egyre gazdagabbak és gazdagabbak lettek. A mi vagyonunkból. Gátlástalanul hazudtak, tömték a zsebeiket, ezért én már ezeknek a mostani parlamenti pártoknak egyetlen szavát sem hiszem el. Még ha meg sem szólalnak, akkor is hazugságon jár az agyuk.

Nos, ezért is örültem a Jobbik megjelenésének, igaz a MIÉP-pel való 2006-os kokettálásukkal nem értettem egyet, hiszen Csurkát, mint a rossz pénzt, ismertem. Aztán, szerencsére, talán a nemzet szerencséjére is, ez a hirtelen és meggondolatlanul kötött frigy elhalt, a Jobbik és a MIÉP megy újból a maga útján. Csurka továbbra is a maga javára kergeti a pénzt, a pártja és a pártjában hívő emberek nem érdeklik. Egyetlen gondolat vezérli: az eddig megszerzett számtalan milliárd mellé, hogyan lehet még újabbakat szerezni.

A Jobbik meg teszi a maga dolgát, eddigi tevékenysége alapján, úgy érzem, valóban a nemzetért. Fiatalok és tiszta tekintetűek, sokat ismerek közülük, nem korrumpálódtak, s amit mondanak, elhiszem nekik. Elhiszem, hogy valóban megcsinálják az igazi rendszerváltást, hazánk javait nem engedik tovább herdálni, s az ellopott javakat visszaszerzik nekünk. Új munkahelyeket teremtenek. Hiszem, ehhez csak politikai akarat szükséges, még ezek a kreált törvények is lehetővé teszik ezt. Elszámoltatást ígérnek, a titkosított akták megnyitását, az ügynökök, és tartóik, beszervezőik neveinek nyilvánosságra hozatalát. Ha így lesz, kiderül, hogy kik is irányították eddig szeretett hazánk életét.

S ebben a hitemben próbált megrendíteni – nem sikerült – a Világ Magyarsága elmúlt heti, inkriminált, a szerző nevét ügyesen elrejtő cikke. Rafinált volt ez az írás, a talán nem véletlenül ismeretlenségbe burkolódzó szerző a Jobbik alattomos pocskondiázásába kezdett. Először dicsérte az Új Magyar Gárdát, ez volt a beetetés, hogy aztán az emberek a további förmedvényt biztosan elolvassák. Mert összevissza írt ő mindenről, arról például, hogy a Jobbik az illuminátusok kezében van, Brüsszelben Szegedi Csanád és Morvai Krisztina már rendszeresen megjelenik, szerinte szeánszaikon. És erről már ott a dokumentum a nemzetbiztonságinak nevezett hivatal asztalán is. Ha van ilyen dokumentum, miért nem mutatták meg az újságban is? Azért, mert egy hatalmas hazugsággal állunk szemben.

A folyamatból természetesen nem maradhatott ki a Jobbik ügynöközése sem. Ez a szerző élőben még bizonyára egyetlen jobbikost sem látott. S mindezt a hazugságot az én kedvenc lapomban jelentette meg.

De én hívő ember vagyok, bízom benne, hogy ez csak egy botlás volt, Vona Gábornak igaza lesz. Belülről erősek és egységesek, őket esetleg csak kívülről lehet szétszedni.

Fodor Klára
Budapest