Egymást taposva menekülnek a patkányok

Már egymást rugdossák le a politikai sakktábláról. Azok, akik korábban puszipajtások voltak, egy-egy kampányplakáton- hirdetve a megváltoztathatatlan egységet, és a legyőzhetetlen erőt-, most egymás torkának ugranak. Csak azért, hogy az erősebb fennmaradjon. Először az SZDSZ-t szedték ízekre, vagy miután megszedték magukat, ők tűntek el a balfenéken, miközben hátvéd csapataikat, más pártokban hátra hagyták. Bár Kókáék még egy kicsit kapkodtak a levegő után, a frakcióban önálló életet élve, új erőre kaptak, aztán eltűntek ők is, mint a vízbe esett, utolsó szalmaszálba kapaszkodó fuldokló. Igaz, abba az új életbe vitték magukkal az összeharácsolt, bennünket megrövidítve megszerzett milliárdjaikat. De mindennek eljön egyszer a maga ideje! Egyszer a tolvajlásokról is számot kell még adniuk. S remélem, mindez megtörténik még ebben a rongyos földi életükben.

Kocsis István - aki korábban az ÁPV Rt. vezérigazgató-helyettese is volt, majd kis külföldi céges kitérővel, a paksi atomerőmű, később a Magyar Villamosipari Művek vezérigazgatója lett, innen landolt a BKV nagyfőnöki székébe, mert kiderült róla, ő csak első számú vezető lehet - már hónapok óta mást sem tesz, mint feljelentéseket fabrikál. Először a humánpolitikai igazgató volt soron, aki ugyan már nyugdíjba ment, aztán a nyugdíja mellett kapta meg hatalmas végkielégítését, miközben a BKV-nál reaktiválták őt. Tehát, végkielégítést kapott, mert nyugdíjba ment- én ezt persze nem értem-, majd újra dolgoztatták, meghagyva a nyugdíját és a hatalmas végkielégítését is. Ő azóta már előzetesben várja sorsa jobbra fordulását. Mert nehogy azt higgye valaki is, hogy a mi kedves Eleonóránk saját zsebre játszott. A csudákat! A felvett tízmilliókból vélhetően vissza kellett neki osztani góréknak, babusgatott pártoknak. Aztán 13 céget jelentett fel a terepjárós BKV-s vezér, majd tízet, aztán 101-et. Végül horogra került Regőczi Miklós, volt kommunikációs vezérigazgató-helyettes és Bolla Tibor, jelenlegi gazdasági vezérigazgató-helyettes. Őket is előzetesbe helyezték.

Aztán egyre gyakrabban kezdték el emlegetni, a BKV-s ügyek kapcsán Hagyó Miklós volt „szoci” főpolgármester-helyettes nevét is. Most éppen a következő a vele kapcsolatos hír: 230 milliót kerestek Hagyó kedvenc ügyvédei., akik a BKV vezéreknek adtak okos tanácsokat. Nézzük azonban most a Hagyó felügyelte BKV-t, ahol két BKV-s vezér már terhelő vallomást is tett a volt főpolgármester-helyettesre. Pártja is érzi, hogy nagy a baj. Február elsejei a hír: „Visszalépésre kérte fel az egyéni országgyűlési képviselő-jelöltségtől Hagyó Miklóst az MSZP fővárosi elnöksége, miután az atv.hu értesülése szerint két korábbi BKV-vezető is terhelő vallomást tett a volt főpolgármester-helyettesre. Az MSZP budapesti elnöksége, egyhangúlag meghozott döntése alapján több lépés megtételére is felkérte Hagyó Miklós, volt főpolgármester-helyettest.” Persze, ha kiderül, hogy Hagyó bűnös, a visszalépéssel még nem válik büntetlenné. MSZP-s tagságáról sem feledkezik meg senki. Ez is amolyan nesze semmi, fogd meg jól intézkedés. Meg is dorgálták őt, meg nem is. És ráadásul azoktól kapta a feddő szavakat, akik ugyanúgy sárosak lehetnek.

A Fidesz is most Gyurcsányt, meg Verest egrecéroztatná. Pedig ők is tudják, a bíróság fel fogja menteni őket. Csak kell a hangzavar. Emlékezzünk csak 2004-re. „A párt (mármint a FIDESZ) háromnapos elnökségi ülésén elhangzott, hogy Gyurcsány Ferenc „lottó ötös” a Fidesznek, mivel közvélemény-kutatások szerint, nemcsak a jobboldalon, hanem a balközépen is sokan elutasítják. (…) a FIDESZ vezetői több szempontból is elhibázottnak tartják Gyurcsány színre lépését. Szerintük hiábavaló a nagy várakozás: a kormányfő-jelölt népszerűsége ugyan rövid távon nőhet, ám a rossz időzítés miatt, középtávon elkophat. Úgy vélik, az MSZP, saját szempontjából akkor járt volna jobban, ha Kiss Péter veszi át a kormányfői posztot, és csak a 2006-os választás előtt jelölik Gyurcsányt miniszterelnöknek.

A Fidesz szempontjából ugyancsak jó döntésnek tartják, hogy már Gyurcsány készíti a jövő évi költségvetést, s neve összefonódik majd a megszorító intézkedésekkel. A gazdasági szigor után a Fidesznek nincs más dolga, mint a petícióban foglalt követelésekkel- munka, biztonság, nyugdíj- besöpörje a baloldali szavazatokat is, vélik a jobboldalon.”

A Fidesznek igaza lett. Ellenzéki semmittevésükben valóban jól jött nekik Gyurcsány, aki ráadásul a 2006-os választásokat megnyerte. De ki törődött az országgal, a néppel? A lényeg, hogy a Fidesznek jó volt Gyurcsány. De nekünk, a Hazának, felért a Richter skálán mért 10-es erősségű földrengéssel.

Folytassuk azonban Hagyóval, akinek neve leírásakor eszembe jut a már hónapok óta előzetesben lévő terézvárosi polgármester, Hunvald György is, akit különböző ingatlan-panamákkal hoztak összefüggésbe. A bennfentesek azonban tudták, itt Hagyó és Hunvald hatalmi „érdekellentétéről” is szó van. Ha tehát Hagyó bukna, Hunvald fellélegezhetne?

A most felszínre került BKV-s ügyekben sokszoros milliárdos tételekről van szó, Kecskeméten meg Zuschlag 80 milliójával szöszöl a bíróság. Miközben sejthetjük, a mi Jánosunk sem csak a saját zsebére dolgozhatott, csordogált azokból a fillérekből a pártkasszába is egy kevéske. S ha már Kecskemét szóba került, csak úgy érintőlegesen, nem figyelték meg a tanúkihallgatás komédiáját? Csak a süket nem hallotta, a vak nem látta, hogy a tisztázó tanúk mellébeszélnek. Ezt a jog hamis tanúzásnak nevezi. De ez a felsőbb körökben dicsőség dolga, csupán a mi esetünkben lenne büntetendő.

De maradjunk még a BKV-nál. Van itt minden, a már eddig is felsoroltakon kívül. Szökésben lévő BKV-s alvezér, aki éppen síelni ment, amikor keresgélni kezdték, majd közölte, most nem jöhet, mert beteg. Azóta meg bottal üthetik a nyomát. Azon azonban elgondolkodtam, a most tisztítótűzként tevékenykedő, feljelentgető Kocsis István, amíg a lángnyelvek nem nyaldosták közvetlen közelről az ő vezérigazgatói székét, semmiről sem tudott? De hát, ha az egyszemélyi felelős vezető irányítása mellett ennyi minden furcsaság történhet, legalábbis megkérdőjelezhető a legfőbb irányító alkalmassága és talán felelőssége is felvethető. Nemcsak itt. Paksot is vizsgálni kellene, meg a Magyar Villamosipari Műveket is. Hiszen Kocsis ott is otthagyta a nyomát. És esetleg a harmincmilliós terepjárók történetét, a leányfalui volt SZOT gyereküdülő Kocsis- kastéllyá alakításának esetlegesen furcsa szerzési körülményeit, meg a horvátországi, Kocsis Istvánné nevén lévő (állítólag nem a vezér feleségéről van szó, csupán fatális név-egyebe-esésről beszélhetünk) luxus üdülő sorsát is meg kellene nézni.. Mert régi mondás, ha kapargatni kezdik a felszínt, előtűnhet a titkolni akart mély is.

Ebben a nagy kavalkádban, a mély kapargatása közben, egyszer csak előtűnt egy korábbi vezérigazgató is, aki eleddig nagy magabiztossággal állította, hogy BKV ügyben őt még csak a szellő sem érintheti meg. Most meg házi őrizetben van. Vele együtt hallgattak ki egy másik BKV-s vezért is, akiről meg az a hír járja, hogy köpött. Köpött bizony, mégpedig Hagyó Miklósra. Mielőtt megint továbbmennék, torpanjunk meg egy kicsinykét.

Egy tatabányai olvasónk közreműködésével, a kemma.hu internetes újság segítségével, ismerkedjünk meg Antal Attila publikusnak szánt nacionáléjával: „Antal Attila okleveles építőmérnökként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Marx Károly Közgazdasági Egyetem szakközgazdászi kurzusát elvégezte, majd Európa szakértő diplomát szerzett a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karán. Munkahelyei: – Dolgozott a Taurus Tervezési Főosztályán, a cég külföldi képviselőjeként 3 évet Irakban töltött, – A Taurus leányvállalatánál, a Flexico cégnél műszaki igazgató volt. Később a New York-i Columbia Egyetemen menedzsertréningen vett részt. – A Taurus Vác Üzleti Egységének kereskedelmi osztályvezetője lett, majd az Általános Épülettervező Vállalat privatizációs biztosa. – Ügyvezetője volt a Taurus W Szigetelési Rendszer Kft.-nek, majd vezérigazgatója az Elzett -Certa Zárgyártó és Présöntő vállalatnak. – A Főtaxi Zrt. elnöke, majd vezérigazgatója volt.
– 2004-től a Nógrád Volán elnöke, majd vezérigazgatója.
– 2007-2008 között a BKV vezérigazgatója volt. 2008-tól, Tatabányán, a Vértes Volán Zrt. –házi őrizetben lévő- vezérigazgatója.”

2010. január 27-én, a kemma. hu-n, a hozzászólók között néhány érdekes véleményt, kérdést is felfedeztem. Idézem például a No-no nick nevűt: „Nocsak-nocsak! Talán nem véletlen, hogy az anyós soltvadkerti butikja oly sikeres? Lehet, hogy ő is kapott egy-két BKV megrendelést? A sógor háza is gyorsan épült, míg az Attila pozícióban volt, most egy kicsit megrekedt. A fene vigye el, a politika képes és tönkre teszi a családot.”

Egy jobb világ (ő is egy hozzászóló): „Olvasom, hogy le kellene csukni. Én senkit nem csukatnék le, egy olyan embert se, akinek valamilyen köze van bizonyos lopásokhoz. Teljes vagyonelkobzást kellene alkalmazni, de ne csak a legszűkebb családi körben, hanem tágabb értelemben is, és albérletbe küldeném őket, esetleg minimálbéren dolgozhatnának, de leginkább munkanélkülivé tenném őket. A külföldi bankszámlákat is elkoboznám. Érezzenek egy kicsit ők is a mai „jó világ"-ból.”

Végül pedig következzék „dobócsillag”: „Istenem! Ha ebből az országból egyszer valódi jogállam lesz, akkor a mai pártkatonákat olyan tömegbe fogják a Dózsa György úton a gulágokra kísérni, mint ahogy az oroszok kísérték ki Sztalingrádból Paulusz katonáit! A régi irány is megfelelne!”

Antal Attila imént közölt életrajzát olvasva, bátran kijelenthetjük, hát persze, hogy alkalmas volt BKV vezérigazgatónak, hiszen építőmérnök, meg Irakban is dolgozott a Taurus képviselőjeként, meg menedzsertréningen is részt vett, és nem is akárhol, New-Yorkban, a Columbia Egyetemen. Meg persze, és gyanítom ez nagyban nyomott a latba, jó elvtárs is a lelkem. Ennyi tudás mellett már könnyű, így már igazán elérhető a várva várt karrier, a házi őrizetbe helyezés. S lehet, hogy ez a karrier még nem is tört ketté. Itt van még a rendőrségi gyanúsítás, amivel együtt járt, gondolom, mint más földi halandó esetén, a rabosítás, jöhet még a vádemelés, a bírósági tárgyalás. Innen már, „karrier” szempontjából, a határ a csillagos ég.

Csak Kocsis Istvánt tudnám feledni. Vele mi lesz? Továbbra is feljelentget, előre menekülvén? Én nem tettem semmit, én csak egy egyszerű vezérigazgató vagyok, gondolja, aki felelős vagyok ugyan a beosztottaim munkahelyi cselekedeteiért, de volt nekem a még húsz másik beosztásom mellett időm vezérigazgatónak is lenni? Az a mérhetetlenül nagy tehetségem az oka, már KISZ funkci korom óta, hogy annyi mindenhez értek, és szétcincálnak. Visznek mindenhová, szerintük mindenre az én jelenlétem a garancia. Arról aztán már nem tehetek, hogy azért a temérdek pénzért, amit BKV-s vezérigazgatóként megkeresek, már alig tudok megdolgozni. Sajnálom ezt a Kocsist. Eddig ilyen-olyan szerződéseket írt alá, most meg feljelentéseket írogat. Hát, a kettő között van egy kis különbség. Vagy talán a kettő összefügg egymással? És itt megáll a lavina? Elég lesz a feljelentések aláírogatása, s jöhet a szabad élet? Vagy ezek a feljelentések csak a jéghegy csúcsát jelentik, s minden a már jól megismert forgatókönyv szerint folytatódik tovább? Rendőrségi gyanúsítás, rabosítás, vizsgálat, ügyészi feljelentés, bírósági tárgyalás. A végét, a börtönt, már le sem merem írni. Aztán jöhet a többi, hiszen vége láthatatlan a húsz év bűnlajstroma. Vagy pedig porhintés ez is, s rövid idő múlva, ahogy eddig megszoktuk, mindenki vígan szaladgál a szabadban, röpköd a világban? Egy ilyen nagy ember karrierje azonban nem végződhet tragikusan! Meg aztán, akkor minek van az a rengetek jó barát, és hová tűnnek az igazi elvtársak? Ez már igazán cserbenhagyásos gázolás lenne.

Bár, a gázolásra nem is akarok gondolni, mert akkor még esetleg megint képbe hoznám, a Kocsis család kapcsán a Dunakanyart, a 11-es főutat, meg egy borzalmas csattanást Leányfalu és Szentendre között.

Hogy mit is produkál ez a ficsúr világ? Ez az „elit” megalapozta erkölcsiség. Már Demszky is fészkelődik a főpolgármesteri székében. Kissé kényelmetlenné vált számára. Mintha a székrugók kilövésre készen állnának. Az 1972-es vörös-kokárdás tüntetés egykori szervezője- ebben a mostani hangzavarban- emlékezik-e még a közelmúltban meghalt Módor Ádámra, a Pomáz környékén holtan talált könyvíró P. Gyulára, volt elvtársára, Pór Györgyre, Szabó Lajos rendőr hadnagyra, rémlik-e valami számára az Összetartók, és az Utódok nevű dossziékról? Mert a leltárt egyszer valakinek el kell készítenie. Hiszen Demszky bejelentette, elég volt a húsz év főpolgármesterségből – megjegyzem, nekünk is-, 2010-ben már nem indul. De azért Hagyóra még rászór egy kis mocskot. Elmondja, ő figyelmeztette Hagyót, hogy a BKV kézi vezérléses irányítása rossz módszer. De miért most mondja? Csak nem azért, mert ő is tudja, süllyed a hajó? Vagy mondta-e egyáltalán?
Látják, ilyenek ezek a dölyfösök. Keresztül gázolnak mindenkin- ezeket a megtiportakat nem sajnálom, ők is megérik a pénzüket-, abban a reményben, hogy ők, a még felül lévők tisztának látszódjanak.

2004-ben jelent meg a Degesz uram Demszky? című könyvem. Ebből idézek: „Demszky, mondják a munkáját közelebbről ismerők, hitbizománynak tekinti a fővárost. A nagy elosztórendszerek vezetői (vízmű, BKV), valamint a beruházási vállalkozók (útépítés, csatornázás) csak vele tárgyalhatnak, s még azt a képtelenséget is állítják, hogy csak neki „tejelnek”. (…) Megint nem hiszem el, de akik mondják, eskü alatt vallják, hogy Budapesten száz százalékban az történik, amit Demszky akar. S még azt is állítják ezek a „mindent tudók”, számomra ez is képtelenség, hogy Demszky számára az igazi, nagy haszonnal járó pénzkivételi lehetőség a veszteséges állami vállalatok fenntartása. Itt van például az Aba Botond által irányított BKV esete. Szinte hihetetlen, de Demszkynek jól jön a vállalat évenkénti 50-60 milliárdos vesztesége. Tudniillik, egy ekkora veszteséget 5-10 milliárd forinttal „megfejelni” nem egyedi eset, s ezt a pénzt aztán, alkalomadtán szintén zsebre lehet tenni. Ez már akkora badarság, hogy kételkedések közepette írom csak le, mint ahogy azt is, hogy mindez azért történhet csak meg, mert a „buliban” benne van a könyvvizsgáló és a felügyelő bizottság is. Ezek a pénzek is elindulnak aztán az amerikai „off-shore” cégekhez, s onnan már tisztára mosottan érkeznek Budapestre. (…) Demszky hatalmas pénzt kap- illegálisan- Vásárhelyi úrtól, az ÁPV RT. vezérigazgató-helyettesétől, mondják. Amikor pedig a somogyi lankák, a Balaton mente és Demszky pénzügyi kapcsolatairól sorolják a „tényeket”, tényleg tátva marad a szám.

Az alábbiakat, amit most felsorolok, épeszű ember nem hiheti el. Balatonendréden, ez a családi támogatásból és rokoni kölcsönökből élő ember, több száz hektár szántóterületet vásárolt. Persze, nem a saját nevén. Megvan a föld, arra fel lehet venni a hitelt, és „jár” rá a vissza nem térítendő állami támogatás. A somogyi lankákon pedig, saját földön lovaglópálya épül, és alakul a lovas turizmus is.

Most meg már becsukom a fülem és a szemem is, meg sem akarom hallani a következő hazugságokat: Demszky a Balaton partján, a szórakoztatás terén felbecsülhetetlen értékű lehetőségek birtokosa. Egy bizonyos vendéglátós, egy kisbetűvel írandó szűcs a strómanja., az ő közreműködésével „nyúlja le” a kaszinókat, éttermeket, szállodákat. Persze, vannak- áttételeken keresztül- Demszkynek saját szállodái is, Szántódon, Zamárdiban. Ezt Balatonendréden az egész falu tudja.

Csípjenek meg, hogy felébredjek, mert ezt a sok rosszindulattól hemzsegő valótlan állítást képtelen vagyok befogadni. Képzeljék el, azt vallják a Balaton partján, hogy a Demszky által uralt szórakoztatóiparhoz kapcsolódóan, a budapesti főpolgármester kezében futnak össze az italcsempészet és kábítószer kereskedelem szálai is. Ez már akkora állatság, hogy ennek még a gyanúját is elhessegetem magamtól.” A 2004-ben megjelent Degesz uram Demszky? című könyvem 72. oldaláról vett idézettel folytatom: „Most már nem tudom, a következő történet Demszkyhez vagy Degeszhez köthető-e? S azt sem tudom, Demszky azonos-e Degesszel? Jó, ebben az esetben maradjunk Degesznél, aki egy fővárosi logisztikai központ létrehozására, s infrastruktúrája kialakítására fővállalkozókkal, alvállalkozókkal állapodott meg. A kialkudott végösszeg 6 milliárd 100 millió forint volt. Az üzletben részt vevők osztottak, szoroztak, s végül úgy számoltak, a több mint hat milliárdból hárommilliárd zsebre tehető. Aztán a pénz átutalható az off-shore cégekbe (adómentes bevétel), s aztán irány az Adria. Itt aztán forog a forint. Vagy éppen az euró. Több száz hektár megvásárolt földdé alakul át a pénz, ahol megépülhet a golfpálya. lovaspóló-pálya Balatonendréden, golfpálya az Adrián. Tud élni ez a Degesz!”

Demszky Carolinán kéjeleg? – tettem fel a kérdést a Degesz uram Demszky? című könyvem más oldalán. S a kérdésre választ is próbálok adni, szintén a 2004-ben megjelent könyvből vett idézettel: „Most egy luxusjacht történetével kedveskedek önöknek és Budapest főpolgármesterének, a Magyar Köztársaság nép által megválasztott uniós képviselőjének, Demszky Gábornak. Ez a luxusjacht Budapesten ringatózik a Dunán, a Margit híd pesti hídfőjénél, a Pozsonyi út magasságában. Carolina a neve. Carolinát, ezt a csodálatosan szép holland luxusjachtot 1990-ben, 17, 5 millió forintért vásárolták, és a BKV tulajdonában van. Carolina mai értéke 45 millió forint, s fenntartására, karbantartására, az itt dolgozó munkások díjára, alábecsülten is, havonta egymillió forintot költ a tulajdonos. De nem a használó, akit Demszky Gábornak hívnak, s aki Budapest főpolgármestere, az SZDSZ arca. Mi tagadás, eléggé besározódott mára már ez az arc. Informátoraink szerint Carolinát, a luxusjachtot, ahogy ők fogalmaznak, csak Demszky és bandája használhatja.

Miközben a BKV Rt. évente több tízmilliárd forintos veszteséget termel, miközben a bérletek árát, ebben az évben már hatszáz forinttal emelték, s miközben rejtélyes körülmények között és még rejtélyesebb magyarázkodások közepette, utasokkal teli autóbuszok gyulladnak ki, égnek porrá a fővárosban, aközben Carolina szolgál. Szolgálja Demszkyt és tettestársait, sérülések közepette. Hiszen- a fáma szerint- gyakran részegen irányítják kormányát, s ilyenkor jöhet a vontatás, a kényszerű javítás. Hogy továbbra is igazi luxus kényelemben pihenhesse ki Demszky Gábor és udvartartása a megpróbáltatásokat. A számlát persze- az örökké veszteséges- BKV fizeti. A mi forintjainkból.

Akik a könyvborítón lévő fényképet készítették és eljuttatták hozzám, kérték, tegyem fel a kérdést: igaz-e, hogy Demszky Gábor részegen, kéjhölgyekkel, urakkal, orgiákat rendez Carolinán, s a számlát, az alkalmanként húszezer forint fölöttit is, a veszteséges BKV, üdítőitalokba „csomagolva” fizeti ki? Ha a mindent tudó Atkári János egyszer beszélni kezdene… Mondják, akkor az SZDSZ elzavarná Demszkyt. De hát, Demszky és az orgia? Hihetetlen, nem? S ez a számla dolog! Micsoda pitiánerség. Aki iszik, fizessen! Egy igazi úr így tenne. S a saját jachtján élné a maga megszokott nagypolgári életét. Ám egy dzsentri?! Ráadásul, ha annak is új?!”

De visszatérve a bevezetőhöz, Kocsis BKV vezérhez. A róla szóló feljelentést ki fogja aláírni? És Demszky valóban menni akar? Én azt javaslom, ne tétovázzon, de a tartózkodási helyét ne titkolja el, hogy ne kelljen őt sokáig keresgélni. Meg a többit sem. Azokat az erkölcsös „elit” tagokat, a rendszerváltás nélküli rendszerváltókat. Mert elszámoltatásra, igazira és nemcsak olyan ígérgetősre szükség van. Így és még hányféleképpen szabadítottak meg bennünket „rendszerváltóink” a vagyonunktól, amit vissza kell vennünk tőlük. Törvényesen, mert az nem lehet, hogy a törvény csak a tolvajokat védje.

A parlamenti pártok háza táján, a leggyakrabban titokban, csak úgy röpködnek a száz- és száz milliárdok, de mostanában többen fennakadtak azon, hogy a Jobbik nem adta le a költségvetési elszámolását. Aztán ez is megtörtént. Kiderült, hogy a párt 1-2-3 millió forintból tartotta fenn magát, esztendőnként. Akik eddig az elszámolást hiányolták, most kiabálni kezdtek, hamisság van a dolog mögött, ennyiből nem lehet pártot működtetni. Valóban nem. Csak egy a bökkenő. A segítőkkel, adományozókkal a hitetlenkedők nem számoltak.

Nem olyan régen jártam egy fővárosi, külső kerületi Jobbik irodában. A bejárata, bár az utcára nézett, engem az ötvenes-hatvanas évek légó pincéire emlékeztetett. A vasajtón belépve, egy alig hat-hét négyzetméteres helyiségben találtam magam. De nem sokáig voltam kettesben az éppen ott tartózkodó jobbikossal. Egyszer csak egy házaspár jelent meg, amelynek férfi tagja megjegyezte, hogy ő reluxa készítő vállalkozó. Azért jöttek, mert látták, a kerület központjában csinosítják a párt választási irodáját. Ő meg bizony arra gondolt, hogy a reluxákat, Árpád-házi királyaink által zászlóikon használt színekből, ingyen, az igényeknek megfelelően megcsinálja, és felszereli. S gondolom, nemcsak egy ilyen eset van. Hát, így lehet ilyen olcsón működtetni egy pártot. Az emberek ugyanis mindenhol segíteni akarnak, mert hisznek abban, amit ezek a fiatalok mondanak.

De mi is a szándékuk? Erről, mármint a programról- a barikád. hu-ról átvéve- beszélt az elmúlt hét végén, Szolnokon, 700 ember előtt Vona Gábor, a Jobbik elnöke: „A program azért kapta a Radikális változás címet, mert pont erre van szükség az országban, mert a helyzet radikálisan rossz. Emlékeztetett arra, hogy mindez idáig egyetlen más párt sem mutatta be a programját, ami a választópolgárok semmibevételeként értékelendő, mindez 2 és fél hónappal a választások előtt. Sem az országot 8 éve kormányzó párt, illetve a kétharmadra ácsingózó másik párt sem. A Jobbik, a szélső liberális véleményekkel ellentétben az országot nem lángba borítani, hanem megmenteni szeretné. Tüneti kezeléssel az ország jelen helyzete nem kezelhető.

Az elmúlt 20 év alatt a maszatolásokból eredmény nem született. A dolgokat a nevükön kell nevezni és meg kell oldani. Magyarországon műtéti útra és nem fájdalomcsillapítókra van szükség. Ha az elmúlt 20 évben kutyák ültek volna az országgyűlésben, és találomra nyomogatták volna a szavazógombokat, az országunk állapota akkor is jobb lenne a mainál. Az országunkat a jelenlegi politikai elit tudatosan tette tönkre: a nemzeti érdekeinket mindig az idegen, globális érdekek alá helyezték és úgy is jártak el.

Példa az uniós csatlakozás, a Lisszaboni Szerződés olvasatlan megszavazása. Az elmúlt 20 év gazdaságpolitikája, összefoglalva: mi, önmagunkban gyengék, kicsik, bénák vagyunk, képtelenek vagyunk az országunkat felépíteni, vegyünk fel ezért hiteleket. Hívjuk be a külföldi tőkét, hogy teremtsen nekünk munkahelyet. De mivel mindez nem sikerült, akkor alkalmazzunk megszorításokat. A Jobbik ezzel ellentétes elveket vall: nem akarunk például több hitelt felvenni. Nem akarunk több külföldi tőkét sem, valamint nem akarjuk az embereket sem megszorítani. Tabukérdéseket kell ledönteni a gazdaságban: mint például az államadósság újratárgyalása, mert az adósságspirálból másként nem lehet kijönni. Nem a hitelminősítő intézetek minősítése az érdekes, hanem az emberek sorsa, amit ez a mérhetetlen eladósodottság okoz.

További fontos pont a külföldi tulajdonú vállalatok megadóztatása. Nálunk aránytalanul sok támogatást kaptak azért, hogy idejöjjenek, ráadásul az országunk erőforrásait használják és kiviszik a nyereségüket, a mi munkánk eredményét. A jelenlegi parlamenti pártok azért nem feszegetik e kérdést, mert a választási költségeiket e vállalatok fizetik. A Jobbik szívesen látja a tisztességes üzletpolitikával dolgozó külföldi vállalatokat, de minden nyerészkedőt, az országunk erőforrásait gátlástalanul lerabló céllal ideérkező külföldi befektetőt ki fog tessékelni. 1990 óta az országgyűlési pártok névlegesen küzdöttek a korrupció ellen, az eredményét ma látjuk: aki benne van, az nem fogja felszámolni. E jelenséget csak olyan erő tudja megszüntetni, amely nem részes benne. Emiatt építenek olyan drágán autópályákat, fúrnak dombok alá alagutakat, építenek völgyhidakat és metrót.

További megtakarítási lehetőség a segélyezés teljes átalakítása. Alapelv: aki nem akar dolgozni, az ne is egyék. A segélyeket a Jobbik közmunkavégzéshez kívánja kötni, és készpénzben nem fizetné ki, csak szociális kártyára. A párt szeretné növelni a családtámogatásokat is. Megszüntetné a megélhetési gyermekgyártást, mint jövedelemforrást. 3 gyermek felett csak adókedvezmény vehető igénybe.

A nyugdíjasokat más pártok olcsó ígéretekkel megvehető szavazóeszközként tekintik. A Jobbik megszüntetné a magán nyugdíjpénztárakat, mert a nyugdíjfizetés állami feladat. Bevezetné a szülői életjáradékot, aminek keretében a gyermekek által fizetett járulékok egy része a szülők nyugdíjalapját növelné. Ezáltal a szülők, a gyermekvállalással nem a szegénységet, hanem az anyagilag is biztosabb nyugdíjas éveket választhatják. A Jobbik továbbá elvenné az országunkat tönkreverő kommunisták több százezres sztárnyugdíjait is, lengyel mintára.

A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a legtöbb munkahelyet lehet teremteni. Más pártokkal ellentétben, a Jobbik a szükséges egymillió új munkahely létrehozása érdekében nem riad vissza szembemenni a külföldi érdekcsoportokkal sem. Az országunk visszafejlődésének talán legsúlyosabb oka a nemzettudatunk tönkreverése.

A nemzettudatot, az olimpiai győzelmeinken kívül a mindennapokban is át kellene élnünk. Jó példa erre Szlovákia, amely a gazdasági felemelkedését is nagyrészt ennek köszönheti. Velük elhitették, hogy egy erős és büszke nemzet lehettek. Nálunk a nemzetrombolás ömlik az oktatásból, a kultúrából és a hírközlésből is. A televízióknak a nézettség a legfontosabb, nem a kultúra közvetítése. A Jobbik, a hazafiasság közvetítését tenné az egyik központi tényezővé a televíziózásban. Ma a nemzettudat megjelenítésében fontos szerepet töltenek be a nemzeti rock-zenekarok, ezekre példát is sorolt Vona Gábor. Fontos a hagyományőrzés, a rovásírás tanítása is a fiatalok számára. A Jobbik vissza akarja adni az ország lakosságának a büszkeséget.”

Ez persze csak csipetnyi része a teljesnek. Apránként majd sort kerítek a többi ismertetésére is. A legfontosabb persze az, hogy elhiggyük, lehet így is csinálni. Meg abban is hinnünk kell, hogy ezek nem csak szavak, hanem tettekre váltható ígéretek. És nem ígérgetések.