Árkon-bokron is túl van már a fekete sereg vezére

Ha nem lenne annyira szomorú és annyira jellemző, még harsány hahotára is fakadnék. A hír pedig a következő: házi őrizetéből megszökött a fekete sereg néven ismertté vált edelényi cigánymaffia, egy bűnszervezet vezére, Magyar Róbert, akit egyebek mellett azzal is vádolnak, hogy 2003-ban megölette az alvilágban Ragyás Tóniként ismert H. Antalt. Magyar Róbert ellen, elfogatása után, 2007. márciusában indított büntetőpert a Fővárosi Bíróság, de a bizonyítás nem sikerült teljes körűen.

Magyar Róbert 2008. szeptemberéig volt előzetesben, ahonnan azonban, mivel három év alatt nem sikerült megdönthetetlen bizonyítékot szerezni arra vonatkozóan, hogy nemcsak gyanúról van szó, a magyar törvények szellemében, ki kellett engedni az előzetesből és házi őrizetbe helyezték. Hazavonulhatott hát a budapesti, XIII. kerületi lakásába, ahol meghatározott időközönként, rendőrjárőröknek kellett volna őt ellenőrizni. De mivel itt a feltételes módot használom, ez azt jelenti, hogy a dolgok nem így történtek. Meg hát a cím is elárulja, Magyar Róbert eltűnt. Mint a kámfor. Mintha a föld nyelte volna el. Ilyen dolgok azonban csak a mesékben vannak. A való életben minden másképpen működik. Monteccucoli, az ismert hadvezér mondta, a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz! Ezek szerint- kérdezem- egy elhúzódó bizonyítási eljáráshoz is ugyanerre a három dologra van szükség?

Volt egyszer egy kiváló kézilabdás, a román származású Marian Cosma, aki a Veszprémben játszott. Kitűnően. Egy éve lesz néhány nap múlva, hogy megölték. A gyanúsítottak közül Sztojka eltűnt a rendőrség látóköréből, néhány nap múlva feladta magát. Társát, Némethet az osztrákok fogták el, mélyen bent Ausztria területén, úgy, hogy az állítólagos nemzetközi elfogatóparancs, majd’ huszonnégy óra elmúltával, még nem érkezett meg a sógorokhoz. Egy rutinellenőrzés lett a veszte. Ha nincs ez a véletlen, tőlünk mehetett volna, amerre lát. De, hogy valójában ki is a tettes, írásom idején, mondom, majd egy év telt el, s ilyenkor már az emlékezet is gyengül, van, hogy szándékosan, még mindig nem tudni. Megint Monteccucoli?

A kiskunlacházi H. Nóra gyilkosa még mindig nem biztos, hogy kézre került. Egyébként is, rendőrségi berkekben, hosszú ideig tartotta magát az a hír, hogy nem egy, hanem több tettesről van szó. Egyszer aztán előkerült egy nem teljesen tiszta elméjű fiatalember, ő lett a tettes. Társakról már szó sem esik. Monteccucoli ismét közbeszólt?

Egyébként is, egy ilyen viharvert tekintélyű rendőrségnek nagyon nehéz a dolga. Nehéz, mert főnökeik, és az őket apportírozó politikusok alaposan lejáratták őket. A fehér gallérosok eladták a nemzeti vagyont, minden következmény nélkül. Ezermilliárd forintokat vágtak zsebre az olajszőkítés során. Az állami nagyberuházások, például az autópálya építések révén milliárdok kerülhettek a zsebeikbe. Tud erről a főrendőr is, meg az alrendőr is. Cselekedni azonban senki nem akar. S ha ehhez még hozzájönnek olyan parancsok, hogy a kétségbeesésükben utcára vonuló elégedetlenkedőkkel szemben a viperával, tonfával, füstbombával, könnygázzal, szemkilövő gumilövedékeket célzottan, irányítottan tömegbe juttató fegyverrel felszerelkezett robotzsaruk, kiegészülve az őrző-védő szolgálatok egykoron szintén rendőrként dolgozott állományával, azt csinálhatnak, amit akarnak, láthatóvá válik a poklok pokla.

Az, amikor a rendőr kizárólag a politika szolgálatában áll, s amikor a mi biztonságunk már egy fabatkát sem ér. Ilyenkor jönnek aztán a téves riasztások. Rögtön előkerülnek a Magyarok Nyilai, s teremtenek hozzá mesét is. Sokszor az éppen aktuális miniszter fabrikál valótlan bizonyítékokat. Gyerekek által összeeszkábált robbanó micsodákat nevez ki egy földalatti mozgalom éles és titkos robbantási gyakorlatának. Majd amikor kiderül állítása valótlansága, „mona-lisai” mosollyal hárítja el magáról a felelősséget. De le nem mond! Majd csak jóval később távozik, önként. Nem elkeserítő, nem kiábrándító? Nem azt csinálnak velünk, amit akarnak?
A Magyarok Nyilairól szóló híradás is csak annyit ért ezután, mint amennyit a titkos robbantási gyakorlatukról szóló miniszteri bejelentés, prezentáció.

S ha a főnököknek, a politikai maffiózóknak mindent szabad, miért ne gondolhatná ezt a „kisrendőr” is, aki felbuzdulva a vezérek mocskos cselekedetein, maga is szövetkezik az alvilággal. Olajszőkítés idején például rablott pénzt szállító kocsit biztosít, az olajszőkítés biztonsága érdekében őrt álló strázsa, a bűnszervezet gyilkosaihoz renitenseket, szájukat jártatókat, védőőrizet mellett helyszínre cipelő együttműködő, akit még az sem zavar, hogy tudja, akit a „janicsárok” kezére juttat, kínhalállal hal. Kurváktól, természetben jattot kérő, követelő „gavallér”, védtelen nőt, áldozatot erőszakoló gráll lovag.

Teszi, mert teheti, hiszen ő is emlékezik még arra, amit az egykori országgyűlési képviselő, Lentner Csaba, több évvel ezelőtt kérdezett, a „rendszerváltozás” kezdetére utalva: „ A rendőrség, ügyészség, bíróság esetében miért engedték, vagy tették lehetővé, hogy a szakképzett rendőrök, ügyészek, a testülettől átmehessenek tanácsadói, szakértői munkakörbe, a másik oldalra, az olajat szőkítő vállalkozásokhoz? Választ kell kapnunk a Békés megyében történt öt rendőr- halálesetre is. Mind az öten olajszőkítési ügyekben vizsgálódtak, ekkor lettek „öngyilkosok”- a rendőrség elmondása szerint. Ez azonban korántsem megnyugtató, mert nézzük, kik mondják például azt, hogy Kuzma Mihály rendőr-alezredes, Békés megye Szervezett Bűnözés Elleni Osztályának vezetője öngyilkos lett. Kuzma Mihály tiszttársa, vagyis egy olyan rendőrtiszt, aki ugyanúgy beosztott, a rendőrségi, katonai hierarchiában, mint Kuzma Mihály volt. A rendőr-halálesetek vizsgálata során olyan személyek adtak szakértői véleményeket, akik a hierarchiában, a parancsnokokkal szemben, alárendelt szerepet töltöttek be. Ugyanakkor, a rendelkezésemre álló információk szerint, Kuzma Mihály a parancsnokait gyanúsította, az olajszőkítőkkel való együttműködéssel. Itt tehát óriási ellentmondás van.”

Tehát itt, ha nem áll a főnökök oldalára, baráti tűzben meg is lehet halni. Vagy öngyilkos is lehet, mint például a már említett Kuzma Mihály, aki, jobb kezes lévén, bal halántékához szorította a pisztolyt. És ezt minden vizsgálódó természetesnek tekinti. Az már nem jut eszébe senkinek, ha valaki jobb kezes, és önmerényletre készül, hát a jobb halántékához szorítja azt a fránya pisztolycsövet.

Van aztán olyan „öngyilkos” főrendőr is, akinek a lánya, mert nem hisz a vizsgálatnak, maga kezd el kutakodni. Dzsigoló budapesti újságíró ficsúrok, a „cég” alkalmazottjai, szerelmet színlelve egy hosszabb kapcsolatban, a fővárosba viszik. Ott aztán bevezetik őt a jobbnál jobb körökbe. Itatják, italába kábító anyagokat szórnak, s a magatehetetlen lányt, miközben fényképezik, filmezik, „partiba” vágják. Amikor a lány magához tér, megmutatják neki a tudattalan állapotában róla készült felvételeket, s közlik vele, ha nem hagy fel kutatásaival, apja igazságának keresésével, ezek a felvételek, véletlenül, nyilvánosságra kerülnek. A lány, mert az „oknyomozó” újságírók lépre csalták, abba is hagyta az oknyomozást.

Szóval ilyeneket láthat például az a közrendőr, aki Magyar Róbertet kellett, hogy házi őrizetében megfigyelje.
De mit is csinált még állítólag Magyar Róbert? „Szintén a vádban szerepel, hogy Magyar Róbert és társai 2004. június 23-án gyülekeztek egy XV. kerületi diszkóban, ahol a szervezet 150-200 tagja jelent meg. A helyszínen egy rivális csoport több tagja is feltűnt. Magyar Róbert felszólította az épületben tartózkodókat a harcra, erre lövöldözés kezdődött. A vádirat által nem számszerűsített lövésektől az ügyészség szerint csak egy személy sérült meg, ő is csak könnyebben, a repeszdaraboktól.

Ugyancsak a vádiratban szerepel egy mátészalkai vállalkozó megfenyegetése, aki Magyar Róbert riválisa volt, mint a csengersimai határátkelőnél folytatott illegális cigarettakereskedelem felvásárlója. Magyar Róbert javaslatot tett a piac felosztására. V. János színleg elfogadta az ajánlatot, de nem tartotta be. 2004. november 10-én, megtorlásul, Magyar utasítására, Budapestről, Miskolcról, Szolnokról és Érdről a szervezet tizenhárom tagja indult Mátészalkára megölni V. Jánost. A támadók zárva találták az ajtót, nem tudták betörni azt, és bár többször rálőttek áldozatukra, végül elmenekültek, amikor a férfi a hozzátartozóinak kiabálni kezdett, hogy hívják a rendőrséget.

A perben a vádlottakat többek között emberöléssel, annak előkészületével illetve kísérletével, lőfegyverrel, és lőszerrel való visszaéléssel, zsarolással, csalással, bűnpártolással, rongálással, magánlaksértéssel vádolja az ügyészség.”

Magyar Róbert előzetes letartóztatása tehát 2008. szeptember 19-én szűnt meg, egy jogszabályi rendelkezés folytán. Magyar Róbert ellen – úgymond adminisztrációs okok miatt – mostani szökésekor csak öt nappal később adtak ki nemzetközi elfogatóparancsot. Magyar 2010. január 16-án reggel tűnt el XIII. kerületi lakásából, de szökését csak január 17-én este észlelték, a Magyar perét tárgyaló bíró pedig további két nappal később értesült róla. Ez utóbbi megállapítás is megér egy misét. A rendőri regula előírja, hogy egy házi őrizetes szökése esetén mi a teendő. A szökést az ügyet tárgyaló bírónak kell azonnal jelenteni, jelezni. Ebben az esetben a jelentés- igaz már az eltűnés észlelése is késett- elkészült, de címzettként a Fővárosi Bíróságot jelölték meg, nem az ügyet tárgyaló bírót. Így, ez a fontos irat még a Fővárosi Bíróságon is bolyongott egy keveset, mire rájöttek, hogy ki a címzett.

Hát, így teltek az órák, a napok. Ráadásul éjszaka 22 és reggel 6 óra között nem kell, nem is lehet ellenőrizniük a házi őrizetest, nehogy megzavarják a nyugalmát. Hogy mit ér ez a házi őrizet, már láttuk. Ehhez képest, előzetesben, bilincsbe verve, kommandósok kísérték, automata fegyverekkel a tárgyalásra. A házi őrizetben meg már elég volt az is, hogy egy mezei járőr ellenőrizte, otthon van-e. „A szökés idején szolgálatban volt járőrök közül többen nem is tudtak arról, hogy nekik ellenőrizniük kellene Magyar Róbertet. A BKV-sztrájk nyomán kialakult szolgálatszervezési problémák és más leterheltségek miatt vezetőik egyszerűen nem adtak nekik erre vonatkozó parancsot. Így történhetett meg, hogy a rendőrség csak vasárnap este észlelte Magyar eltűnését, noha a férfi – felesége bírósági vallomása szerint – már péntek éjszaka vagy szombat reggel elment otthonról.”

Persze, nem mindenhol működik így a házi őrizetes megfigyelése. „Németországban napi 36 eurót, Svédországban 50 koronát kell fizetnie a házi őrizet szabályai betartásának ellenőrzésére szolgáló eszközök „bérleti díjaként” azoknak, akik otthonukban és nem a börtönben kívánnak raboskodni a jogerős ítéletig. Egyes országokban a kisebb súlyú bűncselekményekért elítélteket is efféle eszközökkel ellenőrzik, miközben otthonukban vagy a számukra kijelölt nyitott intézményben jogerős büntetésüket töltik. Hasonló tervek Magyarországon is készültek, de nem lett belőlük semmi. Így maradt az „élő erős ellenőrzés”.
Csak 2007-ben közel 37 ezer munkaórát töltöttek a járőrök ezzel a munkával. Mindez, abban az évben, több mint 65 millió forintba került.”

Nálunk védik a bűnözőt. Vigyázni kell a személyiségi jogaira. Nevének csupán kezdőbetűit lehet nyilvánosságra hozni. A priuszáról írni, beszélni tilos, ellenkező esetben az erről tudósító újságírót rendőrségi gyanúsítással, ügyészségi vizsgálattal vegzálják. Meg hát, védik a bűnöző pénztárcáját is. Mivel állami pénz nincs a korszerű ellenőrzésre, a nyomkövető karperec beszerzésére, azt senki nem akarja, hogy a bűnöző úr maga nyúljon a zsebébe, és fizessen, mint egy katonatiszt. Mint ahogy más országokban már kialakult ennek a gyakorlata. Csak megjegyzem, egy házi őrizetes él, mint Marci Hevesen.

Akit viszont, szókimondása, társadalmi folyamatokat elemző cikkei miatt a hatalom ellenségnek tart, annak- engedély nélkül- lehallgatják telefonjait, elolvassák faxon és e-mailen küldött leveleit, ellenőrzik magánéletét, nyomában járnak a kopók. Így működik az Echelon maffia. (…)

„Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány csütörtökön egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy még szerdán belső vizsgálatot rendelt el Magyar Róbert házi őrizetből történő megszökése miatt, s ha a vizsgálat komoly mulasztást állapít meg, akkor akár az állását is elvesztheti a mulasztó. Külön szólt arról, hogy Budapesten jelenleg 94 embert kell naponta két-három alkalommal ellenőrizniük, mindezt a napi feladatok mellett úgy, hogy jelenleg is 864 közterületi járőr hiányzik a szervezetből. Mindettől függetlenül, ha a vizsgálat hibát tár fel, az nem fog következmények nélkül maradni."

Az eddigi gyakorlat szerint az igazi mulasztók persze megint rangrejtve maradnak, a kisrendőrt, az őrmestert, törzsőrmestert meg, szokás szerint elmeszelik. Mi kell ahhoz, hogy egy jól kitervelt szökés, a szökésben lévő malmára hajtsa a vizet? Először is a következő, amit egy rövid hír tesz életszerűvé: „Hat nappal eltűnése után adta ki a BRFK Magyar Róbert körözési képét. A férfit forró nyomon üldözik.”

Nevetséges ebben az esetben ez a forró nyomon üldözik megjegyzés. Majd’ egy hét alatt igencsak kihűlt már az a forró nyom. S ha a keresett személynek van elegendő pénze, kész útvonalterve, gépkocsija, váltott lóerőkkel, új, személyazonosságát „hitelesen” bizonyító dokumentuma, akkor már csak egy plasztikázásra lehet szüksége, fizimiskája megváltoztatásához. A plasztikai sebész szerint, a hegek eltűnéséhez minimum két hét kell. – Egy orrnyeregszűkítés és egy tokazsírleszívás altatásban történő elvégzése összesen 400-500 ezer forintba kerülhet – közölte egy plasztikai sebész.

De vajon hová menekült, mi lehetett az eltervezett útvonal, hol bujdokolhat Magyar? Nyilván olyan országba igyekezett, amely országgal hazánknak nincs kiadatási egyezménye. Ebből a szempontból mely államok jöhetnek szóba? Az Igazságügyi- és Rendészeti Minisztérium, egy újságíró kérdésére azt válaszolta: nem rendelkeznek ilyen nyilvántartással.

S egy biztonságos eltűnéshez kell még a nyilvánosság és kell egy jó ügyvéd is. A tapasztalatok szerint, Magyar Róbert ezekkel a feltételekkel is rendelkezik. Íme a bizonyíték: A TV2, Mokka című műsorában, telefonon megkérdezték Magyar védőügyvédjét is. A riporter, Liptai Klaudia a következőt mondta: „Ügyvédnő, utolsó kérdésként: nagyon sokszor van olyan, hogy akár lehet, hogy minket néz most ebben a pillanatban Magyar Róbert. Ön, mint a jogi képviselője mit üzenne neki?” Lakatos Csilla, Borsod megyei ügyvéd erre a következőt válaszolta: „Én pillanatnyilag azt üzenném neki, hogy ha már így döntött, és ezt vállalta, akkor addig semmilyen módon ne jöjjön vissza, illetőleg ne adja fel magát, ameddig ebben az ítéletben jogerős ítélet nem fog születni, amit én körülbelül 3 évben prognosztizálok”. A műsorvezető, a meztelenkedések művésznője, arcán bárgyú mosollyal a következőt válaszolta neki: „Ügyvédnő, ez bátor kijelentés volt”.

Valóban bátorságra vall ez a kijelentés, és persze egy pillanatig sem mondhatjuk rá, hogy tippadás volt. Az esetről Csontos János, a Borsod megyei Ügyvédi Kamara elnöke azt mondta, sajtóhírek alapján nem indítanak vizsgálatot, csak ha hivatalosan szereznek tudomást az ügyről.

De mi számít hivatalosnak? Ha a televízió archív anyagai között megnézik az ominózus interjút, s ott visszahallják az imént idézetteket, az nem bizonyíték? Milyen érdekes, az újságírói tevékenység, ha a hatalom úgy akarja, akkor büntetendő is lehet, ha pedig az a szándék, hogy körülötte csend honoljon, akkor ott csönd is lesz.

„Az elnök, általánosságban hangsúlyozta, ügyvéd nem biztathatja törvénysértésre ügyfelét. Ugyanakkor kötelessége az is, hogy a törvényesség határain belül mindent megtegyen védence ügyének előmozdításáért. A konkrét ügyben egyáltalán nem egyértelmű, hogy szökésre, vagy az eljárás megnehezítésére biztatta volna ügyfelét a védő. Ezt csak egy részletes vizsgálat állapíthatja, vagy cáfolhatja meg.” Logikus, ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes. Jog és igazság, hazugság a neved.

Igazság és jog ügyében végignéztem egy valóban meghatározó dokumentumot, egy könyvet, amely egy törvényt foglal magában, s amelynek első oldalán ez olvasható: „Magyar És Erdély- Országnak Törvénykönyve, íratott Werbőczy István által 1514. esztendőben.” Ezt a könyvet, már magyarul, 1808-ban adták ki „Pozsonyban és Pesten Füskuti Landerer Mihály költségeivel és betűivel”.

Werbőczy törvényében sehol nem találunk olyan kifejezést, mely a jogszolgáltatásra vonatkozna, mindenhol az igazság törvénye szerepel. Első fejezetének címe például: „Az igazságról, hogy mi légyen nyilvánossággal és annak ágairól.”


A Borsod-megyei ügyvédi kamarai elnök, hogy visszazökkenjünk a mai valóságba, megjegyezte, több évtizedes kamarai tisztségviselői pályafutása során még nem tapasztalt olyat, hogy bármelyik kollégája együttműködött volna ügyfelével, szökésben. Igen, tudom, nálunk ügyvédek, ügyészek, bírók, mind-mind ma született bárányok. Patyolat tiszták, mint a frissen esett fehér hó. Amik meg megtörténnek, amelyek az erkölccsel és igazsággal is ellenkeznek, azok csupán a véletlen művei.

Meddig hagyjuk meg még őket ebbéli hitükben?