Hagyjuk Ibolykát?


Mottó:”A Bender- logok népe az a nép, amelynek még nyelvük sincs, csak összefüggéstelenül makognak, és folyton szórják a szemetet fenn a magasból, a fa tetejéről. Hosszú szőrös kezük van, amellyel állandóan nyúlkálnak, és mindent ellopnak. Mosdatlanok, és a dzsungel urainak tekintik magukat.”
(R. Kipling)

A Mátyás templomban kitüntették Ibolykát. Örömmel olvastam a hírt, mert aki oly sokat tett és olyan elvi tisztasággal küzdött a nem tudom miért, mint ő, az meg is érdemli a kitüntetést. Bár egyelőre a mentelmi joga miatt nem indul ellene büntetőeljárás, no nem a tamási környékén lezajlott olajpancsolások és egyebek miatt, hanem legutolsó kihallgatási botránya miatt, de az minket ne zavarjon. Ugyanis a Bender-logok fajtája az már csak ilyen. Átalakul, és egyébként is foglalkozása politikus! Annak meg a színeváltozásait a szivárvány összes színe sem tudja követni. Persze, amikor ez az átalakulás elkezdődött, akkor még a Bender-logok kicsit visszafogottabbak voltak. Nem voltak ennyire hangosak. Nem akarták teljes mértékben bemakogni az összes elérhető hírcsatornát, mert úgy, az elején szégyenlősen szövögették a pókhálót.

De közben az is kiderül, hogy alakul az új „nagycsapat”, amelyik teljes ideológiai tisztasággal a konzervatív normális Magyarország irányába fogja vezetni szeretett Hazánkat. Mindjárt ki is találtuk a miniszterelnök-jelöltet. A tulipános láda tetejére a nagybajszú Panama Lajost ültetjük, ő legalább következetes, mert még a diplomáját is Panamában szerezte. Már akkor készült a jövőjére. De arra viszont emlékszem, hogy a tulipánosok mit össze óbégattak a bokros-csomag kapcsán. Az egyébként az MDF kormány alatt szocialista képviselőként kezdett, de Budapest Bank elnök-vezérigazgatójává kinevezett Panama Lajos intézkedése kapcsán. Azon persze már nem lehetett csodálkozni, hogy ezek után egyenes út vezetett ebbe a nagy történelmi gyűjtőpártba, mert az ideológiai tisztaság a legfontosabb. Még a végén az is kiderült, hogy a politikal kapitál az jobboldali. A tiszteletre méltó társaság az meg miután a tulipánosokkal nem jött ki, elment a szocialistákhoz.

De miután a sabbat-madarak fővárosi regnálása miatt sikerült az önfelszámolást elintézni, így a clubrádión keresztül megérkezik a Bender-logok közé a morcogó Piarista Gábor. Neveket nem szabad kimondani, mert az igazságtól független magyar bíróság úgy elkaszál bennünket, hogy a lábunk nem éri a földet, főleg amiatt, hogy álnéven írunk. Persze azért egy valamit már fölismertem. Nem jó nagyon a hatalom közelében sündörögni. Főleg nem mindig. No van egy kis pofa, aki három könyvet írt most, ebből hármat a miniszterelnökről. Először egyet írt a fölkérésre, megkontrázva a kendepéternek a könyvét. Aztán kiderült, hogy az a publicisztika nem túl jól sikerült és átállt most a másik oldalra, vagy nem is átállt, hanem ott maradt és most megint írt egy könyvet, de most nem dicsőítve, hanem lehúzva azt, aki előtte megrendelte, hogy írjon egy kontra-könyvet róla. Na most ne csodálkozzon senki azon, hogy ha valaki a miniszterelnökök életrajz-írójává válik, akkor az esetleg nem mond mindig igazat. Vagy esetleg érthetetlen dolgokat mond.

De amikor bemutatták a könyvet, akkor úgy elcsodálkoztam a Bender-logokon. Nem a tulipánosok jelenlegi csapatán, hanem azon, hogy a sabbad-madarak közül is milyen magas szinten képviseltették magukat. Persze, ha azt nézem, hogy az orbán-kormány Ibolykája, aki végig csücsülte az elmúlt húsz évet – no nem a kóterben, hanem a magyar parlamentben, plusz a legádázabban szidja a gazdáját, vagy a volt gazdáját, az már szintén elgondolkodtatna, ha hagynám magam. Persze lesz itt még némi színeváltozás, meg átrendeződés az elkövetkezendő időben. Ugyanis az egyik Bender-log úgy álcázta magát, hogy levágta a szakállát. Már olyan kis kecskeszakálla volt. És a másik párt, amelyik meg ellenzéki lett. A sabbat-madarak, azok meg olyan tisztulási folyamatban indultak el, hogy megválasztották az új pártelnököt, a retkest. Hát ettől piszokul meg fognak tisztulni. De mint gyűjtőpárt, bőven be fognak csatlakozni bizonyos melegségi érzés mellett a Panama Lajos alá. Ott meg majd fogadja őket a vöröskereszt, mert a Gyuri vitéz állítólag azért drukkol, hogy nagy létszámban bejussanak a tulipánosok a parlamentbe, mert akkor a Panama Lajos hazajön, ő meg kimehet Brüsszelbe, mert ő a lista második helyezettje. Idehaza már némi kárt okoztak, tehát a brüsszeli gyorsvonatra nyugodtan föl lehet szállni.

De azt is látom már, hogy azok a civil mozgalmak, amelyekből pártok lettek, azok is nagyon a parlamentbe törtetnek, tehát lehet ott a kupolában koalíciókat csinálni, mert van még mit eladni a becsületen kívül is, hiszen az meg nem is volt azoknak, akik odamentek. Azt is látom már előre, hogy rövid kampány lesz és intenzív. Ugyanis minden pártvezető már közölte, hogy költségtakarékossági okból rövid intenzív kampányt fognak kitűzni meg megcélozni. De úgy látom, hogy a népköztársaság elnöke a volt alkotmánybírósági alelnök már látja, hogy milyen fontos döntés előtt áll.

Ha hiszik, ha nem, a választási nap április 11-re fog esni. Az meg köztudomásúlag egybeesik a muhi pusztai tatárvész nemzeti tragédiájával. Ebben is látszik, hogy ő is tudja, mit csinál. Persze az ország három részre szakadása kapcsán is elmaradt az elszámoltatás, akkor is voltak Bender-logok, akik csak saját magukkal törődtek. De állítólag már megszerveződött a szélsőjobb is, amelyik majd, mint halljuk, szégyenünkké fog válni. Állítólag már van nekik államfőjelöltjük is. Bocsássa meg a Jóisten, állítólag nőből van. És már azt írják a baloldaliak, innen jobbról, hogy majd támogatni fogja a fidesz a jobbik államfő-jelöltjét. Hozzáteszem, az egyszeri kisgazdapárt elnök az már majdnem lett köztársasági elnök, hisz ez volt a koalíciós tárgyalások megállapodása. 2002-ben ugyanis azért kötöttek szövetséget, a fidesz a kisgazdapárttal, hogy orrukra koppintsanak a kommunistáknak és a nagy elszámoltatás következtében a mi Jóskánk lesz a köztársasági elnök.

Erre csak azért emlékeztetném az állítólagos koalíciós partnereket, hogy a politikában nemcsak az adott szó változik néha, hanem az írásbeli megállapodások is. Mire ugyanis megszárad a pecséten az aláírás, addigra már azt is elfelejtették, hogy mit írtak alá. Nagy hangzavar alakul majd ki a következő hetekben. Ezt fogják hívni választási kampánynak.

Minden Bender-log vezér arról kajabál, hogy egy bizonyos nemzeti minimumot be kell tartani. Szerintem a megfogalmazással van az alapvető baj. Ha ugyanis úgy fogalmaznák meg, hogy a nemzeti létminimumot tartják be, akkor már teljes az egység. Megalakítják a létminimum alatt élők társaságot, azt egyből beviszik a parlamentbe, ott aláírják a szerződést és utána mindenki a saját szája íze szerint, úgy magyarázza, ahogy akarja.

Egyébként is mikorra megalakul az úgynevezett magyar elszámoltató parlament, addigra már teljesen biztosan tavasz lesz, rügyezni fognak a fák és énekelni fognak a vándormadarak. Azokból is majd néhány beszáll a parlamentbe, és nem ugródeszkának fogják tekinteni a brüsszeli kitérőt, hanem reméljük, ott is maradnak. A Bender-log népe akkor már csak a levegőt fogja uralni, mert a fák már nem nőnek az égig.