A temető eddig nyugalmas hely volt. Itt aztán eltűntek a különbségek és értelmét veszítette az ellenségeskedés. Ősi szabály, hogy holtában nem háborgatunk senkit és mindennapjaink piti alakoskodásába és mocskos politikai csatározásaiba nem vonjuk be. Nagy neveket emlegetünk ugyan még holtukban is, de ők már nem személyekként kapcsolódnak a társadalomhoz, hanem mint követendő eszmék, ideák.

A 298-as parcella ügyében a „demokratikus” erők a mai napig képtelenek megnyugodni. Ennek messzire nyúlnak vissza a gyökerei, itt kivégzettek nyugszanak. Politikai érák jönnek, mennek és ide temették többek között a Népbíróság által elítélteket. Zavaros idők voltak, így akiknek ilyen tragikusan teljesedett be a sorsuk azok között voltak hősök, ártatlanok és sötét lelkű gyilkosok is. A Népbíróság bosszú volt a háborúért és kifogástalanul meg tudta alapozni a későbbi kommunista diktatúra koncepciós pereinek eszmeiségét. Az idők múltával az 56-os megtorlások áldozatait is itt helyezték nyugalomba.

Most, hogy megtalált bennünket a szabadság, végre értékeink mentén szeretnénk meggyászolni hőseinket és az áldozatokat. Ez azért problematikus, mert a parcellában valóban nyugszanak olyanok is akikkel nem szívesen vállalna közösséget az ember. A halottak „kilakoltatása” ezernyi gondot vet fel, többek között olyat is, ha kialakítanak egy nyilas parcellát, lehet kegyeleti okra hivatkozással kisebb népvándorlás venné kezdetét. Így frappánsan egy olyan táblát helyeztek el, amin valóban az áldozatok nevei szerepelnek és lehagyták a háborús bűntettekkel tényleg terheltek neveit.

Ez még mindig nem elég a „demokratikus” erőknek nekik csak az felelne meg, ha az arra nem méltóakat exhumálnák és máshol temetnék el. Ami a demokráciát illeti, azért kérdés kérdést vet itt fel ez eset kapcsán.

Ide temették a háborús bűntettek miatt kivégzett Tálas András hadapród őrmester földi maradványait. 1947-ben végezték ki, de mi különösen egy tette miatt soha nem tudunk megbocsátani neki, ami egyébként nem is szerepelt a vádpontok között, Radnóti Miklós meggyilkolása miatt. 1944. november 4.-én 14 és 16 óra között gyilkolták meg társaival Radnóti Miklós költőt és 21 társát Abda határában a Rábca gátjánál. Öten voltak, mint később egy vizsgálat kiderítette, négy keretlegény és Tálas, a parancsnokuk. Nevük: Bodor Sándor, Reszegi István, Kunos Sándor, Malakuczi János. Nem tegnap és nem a rendszerváltáskor derült ki a gyilkosok neve, hanem még 1967-77 között a BM Belső Reakció Elhárító Csoportfőnöksége által folytatott nyomozás során és akkor a gyilkosság minden részletét megismerték. Bennem is, mint mindenkiben ilyenkor felmerül a kérdés, miért nem hallottam én erről eddig? Miként lehet az, hogy a gyilkosokat nem vonták felelősségre, hiszen ma 65 évvel a háború után még mindig üldöznek volt katonákat egyetlen tanúvallomás alapján? Jogos a kérdés és a válasz egyszerű.

Bodor és Reszegi MSZMP tagok voltak és a párt belső vizsgálatot folytatott az ügyben. Végül arra jutottak, hogy „büntethetőséget kizáró ok áll fenn” és a cselekmények „elévültek”. Valószínűleg a pártra rossz fényt vetett volna, hogy Radnóti két gyilkosát is a soraiba fogadta, így ügyüket egyszerűen elásták, a másik két nem párttag ellen viszont nem folytattak eljárást, hogy e kettőt tudják fedezni.

Ez a kádári Magyarország mentalitása volt, az MSZMP belső ügyévé degradált emberiség ellenes bűntett. Joggal merül fel most, hogy a rendszerváltás előtti párt nómenklatúra prominensei, akik jelenleg is vezető szerepet töltenek be, milyen „jogfolytonossággal” vitték tovább ezt az eszmeiséget? A mai napig is a parcella ügyében fellépő „demokratikus” erők támogatói közé tartoznak, kormánypozícióban vannak és a leghangosabb nácizók. Szavakban, mert olyan párt élharcosai voltak, amelyik aljas náci lelkű gyilkosokat mentegetett, tudván tudva, hogy mit tettek azok.

A temető nem a harc helye, ne bolygassuk a holtakat! Tegyük végre tisztába, kik azok, akiknek örökre el kéne tűnni a közéletből és figyeljünk rá, ha egy nácikat mentegető volt párt tagja nácizik. Van mit tanulnunk és van mit megítélnünk, mert örök igazság az, nem annak van törvényszerűen igaza, aki hangosabb!

V.L.
barikád.hu