A hazai közélet pocsolyája és rendkívül zagyva állóvize nagyot csobbant, amikor a múlt heti közlésünkkel immáron 78-ra emelkedett az idegen érdekek szerint dolgozó magyar vezetők névsora. Alkotmányos válságról akkor lehet beszélni, ha egy társadalomban az alapvető intézmények nem működnek, vagy ha a működésük minden jogi alapot nélkülöz. Egy normális rendszerben, ahol a jogi és az erkölcsi normák is érvényesülnek, ilyen megállapításra nem is lenne szükség, ám ha hazai, egyáltalán nem demokratikus körülményeink között ezt megtesszük, azonnal lecsap a hatalom és mi meg nem akarunk tippeket adni az állami gépezetnek. Több száz levelet kaptunk az ügynöklistákkal kapcsolatban és arra kell rájönni, hogy tulajdonképpen itt nem is listákról van már szó, hanem az állam alapvető érdekeinek sérelméről. Mert teljesen mindegy, mint azt a levélírók írják, hogy Pribula úr, a KGB-s lista szerint nem Gyula, hanem József. Nagyon köszönjük a jelzést, de nem a név teszi az embert. Azt a jelzést is meg kell köszönni, ami Aczél György egyik jobbkezére vonatkozik, Radics Sándor alezredesre. Ha Aczél György bizonyíthatóan szabadkőműves volt életében és idegen érdekeket szolgált, akkor nézzük meg, hogyan működött az a rendszer és hogy szolgáltatott előnyöket. Radics Sándornak, azért mert Aczél György hazaáruló tevékenységét diplomáciai futárként segítette. Nemcsak fizetést kapott. Emellé ugyanis megkapta a Hilton Szállóban hazánkban elsőként megnyitott kaszinót, amelyből olyan jövedelme származott és származik jelenlegi öreg korára is, hogy soha semmilyen anyagi gondja nem lesz neki sem és a családjának sem. Jeleztük, hogy az újságírók közül is több tucatnak a neve fölvetődött, mint potenciális ügynöké, bele értve az úgynevezett vezető újságírókat is. És most nem is az a fontos, hogy 81-nek fölírjuk-e Avar Jánost, Kulcsár Istvánt 82-nek, vagy 110-nek valamelyik CIA-s, Moszados hazaárulót a Szabad Európától, hanem maga a rendszer lényeges. Mert kik is árulták el azt, hogy a CIA-nek dolgozik a Szabad Európa? Maguk az újságírók, a Kézdi Pálok, a Cseke Ekecs Lászlók, akiket nyugodtan lehetne 110-sel, 120-sal vagy bármilyen más számmal megjelölni. Mert, hogy mondjuk a neves publicistává föltört, egykori KGB-s összekötőt a Paksi Atomerőműnél melyik titkosszolgálat szervezte még be, nem is érdemes kutatni. A rendszer működött úgy, s ráadásul, mint már említettem, ezek az újságírók jelentették be, hogy őket, vagyis a Szabad Európa Rádiót a CIA tartja fönn, az amerikai kongresszus elkülönített pénzéből. Akkor megkérdem, akik ott dolgoztak, nem voltak CIA ügynökök? Nekem az is teljesen mindegy, hogy Ambrus Sándor a Népszabadság Tel-Aviv-i tudósítója miért volt fél évig úgy Tel-Avivban, hogy egy sort le nem írt. Vagy az is lényegtelen számomra, amit Antall József mondott L. Istvánról, a kisgazda Kis Újság, a Magyar Nemzet, a közszolgálati hangos Vasárnapi Újság, a Szabad Európa és még ki tudja kinek a jegyzetírójáról - tanú előtt -, hogy ezt az embert azért nem szereti, mert könnyebb lenne kimutatni, hogy melyik titkosszolgálatnak nem dolgozott, mint ahánynak igen. Az ilyen emberek tevékenysége fedi és leplezi azt az alkotmányos válságot, amelyben ma élünk. Mert a magyar állami tulajdont úgy értékesíteni, hogy közben sem a polgári-, sem a büntetőjog eszközeivel nem védjük, az már valóban alkotmányos válság. Ha egy országban el lehet lopni mondjuk 5 milliárd forintot úgy, mint ahogy most azt az óbudai Hajógyári Sziget alkotmányellenes értékesítésénél tették, akkor nem kell semmin sem csodálkozni. A magyar bankrendszerben ugyanis, akkor amikor a magyarság teljesen ki van fosztva, évente 250 milliárd forint az adózás utáni nyereség. Az elmúlt évben a tőzsdén több mint 1200 milliárd forint úgynevezett befektetői haszon keletkezett, miközben a magyar államadósság körülbelül ugyanennyivel növekedett. Ezért van alkotmányos válság, mert ráadásul meg is lehet találni, hogy hova tűnik el az a pénz, amelyet a magyarságtól lopnak el, nap mint nap. Mert hogy Gyurcsány Ferenc közben azt hazudja, hogy a nyugdíjasoknak adta, meg béremelésre, azzal nem szabad foglalkozni. Csak azzal , hogy miért lehet úgy kirabolni egy országot, hogy annak jogkövetkezménye sincs. Az nem parlamentáris demokrácia, hogy néhány jött-ment, befektetőnek álcázott tolvaj, bárhonnan a világból, érvényesíti maffia-kapcsolatait a magyar közéletben. Ehhez csak az kell, hogy mindenki ügynöközzön, mert ezzel gyakorlatilag lerombolja hazája önvédelmi képességét, nyugodtan és észrevétlenül lehet lopni, mert mindenki az ügynöklistákat böngészi, közben a Haza vagyonára nem figyel, miközben az idegen titkosszolgálatok a hasukat fogják a nevetéstől, mert ilyen hatásra még ők sem számítottak. Miért kell Magyarországon szégyenlősen titkolni azt, hogy a bankrendszerek megcsapolása és csalása jórészt egy közel-keleti terrorista kis országból indul, s amely ország ezt nyugodtan, mindenféle következmények nélkül megteheti, mert őfölötte valóban nem gyakorol kontrollt senki.
Mégis, talán saját érdekükben kellene visszafogottabban gyakorolni a hatalmat, vagy más néven a tolvajlásaikat, mert félő, hogy olyan visszacsapásra kerül sor az egész világon, amit el kellene kerülni.