Ghillány Imre (1860-1922) báró, Sáros vármegye fõispánja, országgyûlési képviselõ, gróf Tisza István második kormányának földmûvelési minisztere, az Egységes Párt tagja, igaz magyar hazafi – 150 éve – Frics (Sáros vármegye) kisközségben született 1860. július 28-án.

A Ghillány família, magyar bárói család, amely Liptó vármegyei eredete a XIII. századig követhetõ vissza. Nevét egykoron Gillány-nak is írta. 1688. március 4-én nyertek bárói rangot Ghillány György udvari kamarai tanácsnok és fiai György Antal valamint János György személyében. A család az 1886. évi VIII. tc. alapján, örökös jogú fõrendiházi tagsággal rendelkezett. Forrás: Révai Nagy Lexikona VIII. kötet (Budapest 1913.), 519. oldal. A szerteágazó família egyik ágából származott Ghillány György Ferenc (1660 körül – 1729) fölszentelt római katolikus püspök, aki vagyonát a felvidéki ferences (OFM), jezsuita (SJ) és a piarista (OSchP) rendházakra hagyta!!!

Báró Ghillány Imre római katolikus vallású szülei: Ghillány József és Rholl Vilma. Forrás: Gulyás-gyûjtemény X. kötet (Budapest 1992.), 868. hasáb. Középiskoláit Eperjes (Sáros vármegye) kisvárosban és Budapesten végezte, jogot a fõvárosi egyetemen hallgatott, ahol jogtudományi doktori oklevelet szerzett.
1882-tõl – 22 éves korától – átvette a Sáros vármegyei birtoka kezelését és tevékenyen vett részt a vármegye gazdasági valamint politikai életében, mert az eperjesi Széchenyi Kör rövidesen elnökévé választotta.
1903-1905-ig Sáros vármegye fõispánjává nevezték ki, azonban állásáról 1905-ben lemondott.
1910-tõl a Nemzeti Munkapárt tagja és az az évi szavazáson, Eperjes városa egyhangúan országgyûlési képviselõjévé választotta. Pártjában jelentõs szerepet játszott, hiszen politikai csoportosulásának egyik alelnöki beosztását vállalta. 1912-ben a király, valóságos belsõ, titkos tanácsossá nevezte ki.
1913. június 10-1917. június 15-ig gróf Tisza István dr. (1861-1918) második kormányának földmûvelési minisztere. Állami fõhivatalnoki státusza alatt – 1914-ben – kitört az elsõ világháború, mely különösen a hadsereg ellátása, de az ország élelmezésének terén is, óriási föladatokat rótt báró Ghillány Imre dr.-ra. Elõrelátása és rendkívüli gyakorlati érzéke folytán, találta meg a kivezetõ utat, s mindjárt a világégés elsõ telén megóvta a frontokat és az országot, a nagyobb nélkülözésektõl!

Tisza István kormányfõ, egy alkalommal, a következõket mondotta báró Ghillány Imre dr. földmûvelési miniszterrõl:
„AZ ORSZÁG NEM IS TUDJA, HOGY MILYEN NAGY ÉRTÉK GHILLÁNY IMRE. MAJD HA NYILVÁNOSSÁGRA JUTNAK A HÁBORÚ ÉLELMEZÉSI AKTÁI, AKKOR TUDJÁK MAJD MEG AZ EMBEREK, HOGY VOLT IDÕ, AMIKOR NEMCSAK MAGYARORSZÁG, HANEM AUSZTRIA ÉS NÉMETORSZÁG IS EGYEDÜL AZ Õ ÉLESLÁTÁSÁNAK KÖSZÖNHETTE, HOGY MEGMENEKÜLT AZ ÉHINSÉGTÕL!”
Forrás: T. Boros László dr.: Magyar Politikai Lexikon (Budapest 1929.), 135. oldal.

Amikor az ifjú király, rossz tanácsadóira hallgatva, Tisza Istvánt leváltotta, akkor Ghillány Imre is lemondott a miniszterségrõl, és mint hûséges magyar hazafi, követte a „vezért” (Tisza Istvánt) az utolsó pillanatig. Az összeomlás, illetve a zsidó-kommunista terror (1919. március 21-augusztus 1.), mint a nemzetnek annyi kitûnõ, nagy fiát, így báró Ghillány Imre dr.-t is elsöpörte a közszerepléstõl, akinek õsi családi birtokai a csehszlovákok kezére kerültek. Apái földjét a trianoni békeparancs leszakította az ország testérõl, de Õ megadással viselte a csapásokat. Amint letisztult a helyzet, ott termett az elsõ sorban, hogy szeretett Hazáját szolgálhassa!!! A nemzeti középpárt vezetõi között, a legbefolyásosabb szószólója volt annak az álláspontnak, hogy gróf Bethlen István (1874-1946) konszolidációra irányuló törekvéseit támogatni kell. Amikor Bethlen 1922-ben megalapította az egységes pártot, akkor báró Ghillány Imre dr. volt az, aki Tisza István gróf, volt híveinek belépõ nyilatkozatait elsõként írta alá.
Egyébként aktív politikai szerepre nem törekedett, s inkább a gyakorlati közgazdaság terén fejtett ki óriási tevékenységet, hiszen igazgatósági tagja lett a Magyar Általános Hitelbanknak és kiváló szakértelmét a pénzintézet mezõgazdasági vállalatainak irányításában érvényesítette.

Báró Ghillány Imre dr., Sáros vármegye fõispánja, országgyûlési képviselõ, gróf Tisza István második kormányának földmûvelési minisztere, az Egységes Párt tagja, igaz magyar hazafi, életének 63. évében, Sashalom (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) nagyközségben hunyt el 1922. szeptember 23-án. Történelmi jelentõségû, nagy horderejû beszédeit a KÖZTELEK címû hetilap, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) hivatalos közlönyének 1913 és 1917 közötti számai õrzik az utókor számára. Figyelemreméltó cikkeit a Budapesti Hírlap, 1917-ben közölte. Forrás: Gulyás-gyûjtemény X. kötet (Budapest 1992.), 868. hasáb.

Felhasznált irodalom:
1./ Juhos János: A Magyar Korona Országainak Helységnévtára. Traub B. és Társa Bizománya Szegeden 1882.
2./ Végváry Ferenc és Zimmer Ferenc: Sturm-féle Országgyûlési Almanach 1910-1915. (Rövid életrajzi adatok az Országgyûlés tagjairól.) Pázmáneum Nyomda és Irodalmi Vállalat, Budapest 1910.
3./ Révai Nagy Lexikona VIII. kötet. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest 1913.
4./ Magyarország Helységnévtára 1926. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 1926.
5./ T. Boros László dr.: Magyar Politikai Lexikon (Magyar politikusok 1914-1929.) Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest 1929.
6./ Dr. Gulyás Pál adatgyûjtésébõl, dr. Viczián János: Magyar írók élete és munkái (Új sorozat) X. kötet. Argumentum Kiadó és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest 1992.
7./ Magyar Katolikus Lexikon IV. kötet. Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest 1998.
8./ Voit Krisztina: A budapesti sajtó adattára 1873-1950. Argumentum Kiadó, Budapest 2000.
9./ Új Magyar Életrajzi Lexikon II. kötet. Magyar Könyvklub, Budapest 2001.