MAFFIÁK, BRÓKEREK, LESZÁMOLÁSOK

A politikusok gyilkoltatnak?

– Mint azt a sajtó hírül adta, nemrégiben Budapesten, Grand Cherokee Jeep típusú terepjáró-jában lelõtték a 46 esztendõs R. Ignácot, a London Bróker Részvénytársaság tulajdonosát. A tettes ismeretlen, a nyomozók nyilván nyomoznak, a sajtó és a közvélemény meg találgat, ahogy az már közepesen fejlett, ám fölöttébb fejlõdõképes demokráciákban lenni szokott. Kõrösi Imre nem találgat - neki kész, határozott verziója van.

– Az elmúlt tíz év politikai hatalom birtokosai azokkal a tulajdonosokkal vagy strómanokkal fognak leszámolni az elkövetkezendõ idõben, akik túl sok titkot tudtak meg az építkezési maffiáról, a telekmaffiáról, a brókermaffiáról vagy az olajmaffiáról.

– A London Brókerháznál mekkora pénzmozgásról beszélhetünk?

– Ez a cégcsoport, amelybe beletartozik a Buda Cash Értékpapír, a London Bróker Értékpapír, a HBW Westminster Takarékszövetkezet és sorolhatnám még azt a hatalmas tulajdoni rend-szert, amely lazán egymáshoz tartozik, messze több már, mint 100 milliárd forintos csomag. Tehát itt már valóságos tulajdonról van szó – szállodaláncok, több brókercég, ezeknek az értéke –, ezért félve mondom ki, százmilliárd. De lehet, hogy lényegesen több, de semmilyen módon nem kevesebb.

– Azt mondja, hogy az elmúlt tíz év politikai hatalmasságainak váltak ezek az emberek feles-legessé.

– Ezek az emberek tevõleges segítséget nyújtottak az ilyen brókerek által megmozgatott hatalmas pénzügyi tranzakciókhoz. A brókercégek, ha valakik istenigazából tudták a bankok mellett, hogy hol forgatják a pénzeket, õk tudták. Tudták, hol forgatják át részvény formájába, hol forgatják át olajmaffia formájába, hol van a gépkocsi behozó, úgynevezett saját céges Mercedeseknek a helye. Sajnos, annyi titok lappang, hogy vélhetõen még jó pár embert el-tesznek láb alól. Azért nem maffia-leszámolásokról van itt szó, mert ha észrevesszük, a maffialeszámolásoknak rendszerint megvolnának a tettesei, itt pedig az elmúlt tíz évben egyetlenegy tettes sincs meg – sem a robbantásos, sem a gyilkossági bûncselekményeknél, tehát a golyószórós gyilkosságoknál sem. Annyira nincs meg a tettes, hogy egyetlenegy esetben sem találták meg még a megbízót sem. Megbízó nélkül pedig nagyon nehéz tettest találni. Akár a Fenyõ-gyilkosságról beszélünk, akár az Aranykéz utcai gyilkosságról, akár errõl a mostaniról.

– Ön 1999-ben találkozott és beszélgetett a London Brókerház most meggyilkolt vezetõjével, tulajdonosával.

– 1999. augusztus közepén találkoztam vele, megdöbbentem én is, hogy õ keresett föl, és mondta el, hogy a London Bróker meg fog bukni, mert mintegy nyolcezer embernek a pénzét összeszedték, körülbelül kétmilliárd forintot, és ezt oktalanul kifizették, így fizetésképtelenné váltak. Õ tudja, hogy hova kerültek ezek a pénzek, de semmilyen jelzésre nem kapott reagálást. A rendõrségnek, a pénztárfelügyeletnek jelzett. Egy nagyon ijedt, szerencsétlen embert ismertem meg ekkor benne. Akkor annyit mondtam neki, ha valóban ennyire meg van ijedve, tegyen följelentést, és ne bejelentést, mert a feljelentésre harminc napon belül válaszolni köteles úgy a rendõrség, mint a pénztárfelügyelet. Õ is talán azon áldozatok közé tartozik, aki ezek után sírba vitte titkát.

– Azt, hogy kitõl, vagy milyen körtõl félt, tudhatjuk?

– Õ azt mondta, hogy az ingatlan- és az olajmaffiától fél, akik hatalmas pénzeket, részvényeket tettek be a London Brókerbe, a Buda Cash-be. De aztán, megmondom õszintén, pillanatok alatt befejezõdött a beszélgetés, utána már nem találkoztam vele. Az egyik maffiózónak ugyanis megjelent a gépkocsivezetõje, és én még embert nem láttam így megijedni. Hangsúlyozom, az egyik maffiózó gépkocsivezetõje ennek a beszélgetésnek a legvégén majdnem hogy szemtanú volt. Azt a rémületet én nem kívánom még egyszer senkinek az arcán látni.

– Ahogy hallgatom, az egykori titokminiszter, Katona Béla jut az eszembe, aki kijelentette, hogy a politika és az alvilág kapcsolatának kiépítése megkezdõdött. Ez '95-'96 környékén történt. De azt hiszem, hogy a miniszter úr késésben volt, mert nemhogy megkezdõdött volna a kapcsolatépítés, hanem ahogy önt hallgatom, szilárdan létezett is.

– Annyira szilárdan létezett, hogy amit Katona Béla miniszterként és politikusként elmondott, az bátorságra vall. Természetesen utána már nem is lett soha többet miniszter, és mint sokat fecsegõ ember az MSZP által ki is lett vetve. Perifériára került. Annyit tudni kell, hogy az a '95 tavaszi nyilatkozata, amely szerint a hídverés megkezdõdött a politika és az alvilág között, akkor már nem hídverés volt. Akkor már stabilan, hangsúlyozom, stabilan a maffiák a kormánypártok pénzemberei voltak. Persze senki ne gondolja, hogy a maffiák úgy keletkeznek jövedéki csalások és egyebek kapcsán, hogy a börtönbõl kiszabadult emberek maguktól szervezett bûnözési tevékenységet folytatnak. Ez fordítva mûködik. Rájuk bízzák a piszkos munkát, ebbõl lesz a piszkos pénz, amelyet utána a politikusok ismételten visszavesznek maguk-hoz.

– Említette az imént Fenyõ Jánost, a VICO birodalom fejét, a sajtócézárt, aki fotóriporterbõl lett milliárdos, hatalmas kapcsolatokkal rendelkezõ ember. Budán, az utcán, egy szemvillanás alatt megölték, egy kora esti, hétfõi napon. A gyilkosát azóta is keresik.

– Soha nem is fogják megtalálni, tudniillik egy-két politikai vezetõnek beismerõ vallomást kellene tenni, hogy mit is csinált két órával a halála elõtt Fenyõ János. Kikkel szaunázott? Miért szaladt el onnan? Miért hagyta ott a testõreit...? Akiket Fenyõ János soha nem hagyott el, hisz évek óta fenyegetve érezte magát. Valószínû, hogy egyetlenegy ilyen ember sem fog Isten igazándiból megnyílni. Azt viszont tudni kell, hogy rögtön egy nem létezõ maffiakapcsolattal próbálták ezt a bûncselekményt fedésbe tenni. Természetesen ez nem sikerült. Fenyõ János az 1990-es évek elején zúgkazettamásolóból lett milliárdos, mindig meg is büntették pár százezer forintra, s közben kazetta- és CD-másolásból birodalmat épített ki. Viszont
túlterjeszkedett, irányítani akarta a politikusokat, és ugyanúgy feleslegessé vált, mint Princz Gábor.

– Három emberrõl tud, akikkel halála elõtt együtt szaunázott Fenyõ János. Nem mondjuk most ki a neveket, de azt tudjuk, hogy mely politikai irányzathoz tartoznak. Persze a neveket is ismerjük.

– Az elõzõ kormánypárt, tehát a '98 elõtti csapat meghatározó politikusaival történt ez a találkozó.

– MSZP-s és SZDSZ-es politikusok?

– Igen, MSZP-sek és SZDSZ-esek. Sõt az egyiket a rendõrök küldték el, amikor túl hamar megérkezett a tett színhelyére, és mondták neki, itt most nincs semmi dolga. Nagyon érdekes volt, hogy nem õ számoltatta be a rendõröket, hanem a rendõrök mondták neki, a fõnöknek, hogy menjen már innen, mert itt most gyilkosság történt.

– A sajtóbirodalom újbóli felosztása volt akkor a tét!

– Princz Gábor szemet vetett a VICO-birodalomra, hisz az ebben lévõ lapok ára a mai értéken is mintegy tizenötmilliárd forint volt. De tudni kell, hogy a sajtóbirodalmak kiépítése politika-meghatározóvá vált. Ez nemcsak Magyarországon van így, mert Berlusconi a kábeltévéken és a tv-csatornákon keresztül lett Olaszország miniszterelnöke. Rövid volt a tündöklése, hosszabb a bukása. Princz Gábor és Fenyõ János között ez a harc gyakorlatilag már mindenki által ismert volt. Egymásról íratták a cikkeket, egymásról íratták megrendelésre a könyveket, úgy látszott, hogy mindkettõ elbukik.

– Tehát azok a politikusok, akik a szaunában utoljára látták élve Fenyõ Jánost, a sajtóbirodalom elosztásakor nem Fenyõ Jánosra, hanem Princz Gáborra tettek?

– Természetesen, egyébként ezek a politikusok ma is parlamenti képviselõk, tehát nem a “futottak még” kategóriába tartoznak. Annyit azonban tudni kell, hogy Princz Gábor oly' nagy-mértékben vásárolta meg '98-ig a politikai elitet – itt a baloldali politikai elitre gondolok –, hogy nem is lehetett másra tenni, csakis õrá. Ezek az emberek soha nem tételezték fel, hogy '98-ban vereséget szenvednek a választásokon. Ha még egy ciklusig az SZDSZ-MSZP kormány van, akkor ez a maffiaszerû tevékenység véglegesen beágyazódik a magyar közigazgatásba és a magyar bankrendszerbe. Most egy érdekes kísérlet tanúi lehetünk, nevezetesen, hogy hogyan lehet ezt bizonyos szempontból európai normájúvá tenni? Magyarul: az Európai Unió elõtt úgy válhatunk csak szalonképessé, ha ezek ellen a maffiaszerû, szervezett bûnözés-szerû tevékenységek ellen, amelyeknek nemzetközi leágazásai vannak, a legkeményebben fellépünk.

– Princz Gábornak nem kell félnie? Nem kell féltenie az életét?

– Ha elkezdene beszélni, akkor minden oka megvolna rá, de õ annál lényegesen okosabb ember. Szakmai gyakorlata miatt – mely nem a bankári tevékenységbõl adódik, hanem bizonyos másfajta tevékenységbõl – nyilvánvalóan megteszi azt, hogy az óceánon túl fog élni, nem fog õ már meghallgatásokra hazajönni.

– Az Aranykéz utcai robbantások mögött is a politikát kell keresni?

– Természetesen, miután a felrobbantott célszemély gyakorlatilag az olajmaffiának volt a pénzügyminiszterszerûsége, elég nagy mennyiségben vitte az Energolon, az ETL-en keresztül a “kimosott” pénzeket. Tudni kell, hogy ezek a cégek gyakorlatilag nem csak Karl Imrének a felügyelõ-bizottságával voltak fémjelezve, hanem nagyon kemény MSZP-s elkötelezettek is.

– Ön itt jegyzõkönyveket, cégjegyzékeket, felügyelõ-bizottsági tagok neveit, változásokat, alaptõke-összegeket mutat nekem a papíron. És azt mondja, hogy figyeljünk oda egyetlen cég-re, amelynek a neve: Arago.

– Õk ma a legfiatalabbak és legrámenõsebbek, mérhetetlen birodalmat építettek ki, több brókercégük van, a Buda Cash-ben, a London Brókerben is tulajdonosok, de a Hunguesttõl az Eravisig, a Zalakerámiáig mindenütt õk a többségi tulajdonosok. Ez egy nagyon erõs MSZP-s elkötelezettségû csapat, akiknél a cégjegyzék, amit megmutattam, elég erõsen bizonyítja, hogy mindenhova rálátásuk van. Azért vettek meg brókercégeket, mert ezeken keresztül lehet befolyásolni a tõzsdét is.

– És mely' politikusokat mozgatják?

– Akik ma az olajjal foglalkoznak, azok erõsen érdekeltek voltak és jelenleg is érdekeltek a volt nómenklatúrában. Magyarul mondva az MSZP-SZDSZ-es vonallal.

– Neveket mond?

– Már mondtam Karl Imrét, nyugodtan mondhatom Máté Lászlót, az export-visszatérítések és a felszámolások örökös bajnokát, továbbá az MSZP pénzembereit, meg kell említeni a MOL Rt. volt vezetõit, hosszú listát tudnék mondani, a Baló Kft.-t például. De talán felesleges is, hisz itt a rendszerrel volt baj. Itt nem a személyekrõl kell beszélni, akik résztvevõi voltak ennek. Nem az a lényeges, hogy ki játszotta el a minisztert, hanem az, hogy ez egy tudatosan csalásra felépülõ jövedéki rendszer, amelynek a haszna évente több tízmilliárd forint.

– Hogy kapcsolódhat ehhez a rendszerhez az ÉMÁSZ, a DÉDÁSZ és más áramszolgáltatók?

– Ha ezek jobb brókercégekbe beszállnak, ha apportálják a vagyonukat, és most az ÉMÁSZ-ról, a DÉDÁSZ-ról beszélek, akkor gyakorlatilag száz-százötven-kétszázmillió forintokat jegyeznek. Így bízott a TVK is ötszáznegyvenmillió forintot a Buda Cash-re, amibõl
természetesen nem kap vissza csak százhatvanötmillió forintot. Tehát ezek a hatalmas energetikai rendszerek, ezek a nagy mûanyag- és olajipari másodlagos termékeket gyártók is a brókerekre bízzák a pénzt. Tudniillik a brókereknek van egy érdekes szerzõdési típusuk. Garantálják a lényegesen magasabb jövedelmet évenként, magasabb hozamot, mint amennyi a banki kamat. Ezekben a cégekben viszont elspekulálják az alaptõkét és a látszólagos nyereség iszonyatos veszteségbe megy át. Egyébként a TVK rajtuk egy félmilliárdot bukott, ott már vádemelési szakban van az ügy és egy pár embert le is fognak majd csukni egyszer. A következõ évtizednek az lesz a legfontosabb feladata, hogy a szervezett bûnözés és a politikai erõ kapcsolatát megszüntessék. Nemcsak Magyarországról van szó, hisz tizenöt európai ország és az észak-amerikai országok vezetõi azért ültek össze, mert például Magyarországról indult ki minden idõk legnagyobb észak-amerikai tõzsdecsalása. Magyarországon tíz centtel vezetik föl rész-vényenként a kanadai tõzsdére a Magnex és a Swinn Csepel tulajdonosának, Szevának a rész-vényeit. Nem egészen két év alatt ezeknek a részvényeknek az értéke megszáznegyvenszerezõdik! Sajnos, Észak-Amerikában is esendõk a politikusok, mert nem kisebb személy lesz a tagja ennek az álcégnek, mint Ontario állam volt miniszterelnöke Kanadából. Amikor Magyarországon kiderül, hogy itt nincsenek is cégek, nincs termelés, az akkori miniszterelnök 1997-ben megbukik, de több milliárd dolláros kárt okoz a tõzsdén a presztízsveszteségen kívül. Ha Magyarországon nem vizsgálták volna fölül a könyvvizsgálók, hogy itt milyen “nagy” termelés folyik, magyarul nem csaltak volna mérlegcsalással, akkor a tõzsdekrach nem következett volna be ennél a cégrendszernél. Ehhez hozzá kell azonban tenni, hogy rendkívül siralmas, hogy a CIA-nek és az FBI-nak kell Magyarországon nyomozni, mert a magyar szervek soha az említett ember ellen – Szeva bácsi ellen – még eljárást sem indítottak.