A tolvajokból lesznek az elsõk

Rendszerváltóink, talpuktól a fejük búbjáig olajtól mocskosak. Bár a szõkítõ biznisz mára már a múlté, az idõben és az érdekükben meghozott törvények még a legnagyobb gengszternek is védettséget nyújtanak, a rájuk tapadt olajfoltok azonban maradandóak, levakarhatatlanok. A lelkük, a testük, minden porcikájuk sötét lett a bûzös fekete folyadéktól. Deformálódott lelkivilágúak lettek. Megízlelték a könnyen jött pénz- sok-sok milliárdról van szó- izgató örömét, s a vérük azóta is hajtja õket. A kezdeti hatalmas siker, most már évtizedek óta, újabb és újabb, korábban nem ismert világ felé ûzi, hajtja õket. Aki egyszer tolvajként lett milliárdos, még ha a politikai- gazdasági ranglétrán egyre csak feljebb menetel is, tolvajként is fejezi be. Az elsõ, könnyen jött „forint” nem enged, s a lopott garasok újabb zsákmányszerzésre ösztönöznek.
Nem is egy ország, még kevésbé egy haza sorsa, annak jobbítása jár az eszükben, hanem csak a szerzés lehetõsége, a gondolat, hogy a meglévõ, földi halandó által irdatlan mennyiségû, ép ésszel fel sem fogható tíz és tíz milliárdok mellé, miképpen is szerezhetnek még többet.
Az egykori olajszõkítõ keresztapák ma is csak lopnak, csalnak, harácsolnak. Tovább és tovább, egyre, csak egyre.
Most egy már majdnem elfelejtett, korábban gyakran emlegetett kifejezés éli ismételten virágéletét. Ez a szó pedig nem más, mint a sikerdíj. A szó, amely a nagy „kaszálás”, a gátlástalan pénznyerés fogalmává vált. Ez a fogalom korábban eggyé forrt Tocsik Márta nevével, aki bizonyos ügyletek után egymilliárdos sikerdíjat könyvelhetett el magának. A sikerdíj most ismét reneszánszát éli. A tocsikolás után most mit mondunk, cargosodás? Az ügylet megértéséhez egy konzervatívnak igazán nem mondható, radikálisnak meg fõleg nem nevezhetõ újságot, a Népszabadságot hívom segítségül. Elõször egy rövid részlet, a lap internetes változatából: "A rendõrség mellett a Nemzetbiztonsági Hivatal is vizsgálja a MÁV Cargo privatizációs sikerdíjának ügyét. Mint megírtuk: a Geuronet Bt.-nek az adásvétel sikeres zárása után 1, 9 milliárd forintnyi euró jár a nyertes vevõtõl, a Rail Cargo Austriától."
És akkor következzék a Népszabadság 2008. február 22-i számából a „Milliárdos lobbipénz a Fillér utcába- Mesés sikerdíjat kapott az osztrák nyertestõl a Máv Cargo megszerzéséért az eddig ismeretlen kis magyar bt., a Geuronet” címmel megjelent írás: „Sikerdíjként kapott majdnem kétmilliárd forintot egy kis magyar betéti társaság a MÁV Cargo osztrák vevõjétõl. Az osztrák Format magazin szerint az ÖBB-nél olyan vélemények keringenek, hogy a pénz egy részét a döntéshozók megvesztegetésére szánták. A társaság illetékese tagadja a vádat.
A MÁV Cargo megvásárlásához nyújtott szolgáltatásokért 7, 1 millió eurót kapott az ismeretlen magyar Geuronet Bt. Az eladó MÁV tagadja, hogy kapcsolatban állt volna a céggel, de akkor már csak az a kérdés, hogy kiknél lobbizott ilyen hasznosan a Geuronet, mi ért meg az ismeretlen cég tevékenységében az osztrákoknak 1,9 milliárd forintot. Egyáltalában: miért velük szerzõdtek ilyen, a bt. számára elõnyös feltételekkel.
A Format osztrák gazdasági hetilap ma megjelenõ cikke szerint a Geuronettel 2007. júniusában kötött megbízási szerzõdést Gustav Poschalko, az osztrák Rail Cargo Austria (RCA) elnökségi tagja. Az újság azt állítja, hogy birtokában van a megbízási szerzõdés, amely szerint a Geuronetnek a vételár 1,75 százaléka (7,1 millió euró) jár, miután az üzlet véglegesen lezárul. A MÁV Cargo Zrt. privatizációs szerzõdését január elején írták alá Budapesten. Annak értelmében az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) Holding AG-hez tartozó Rail Cargo Austria és a magyar-osztrák GYSEV Zrt. konzorciuma 102,5 milliárd forintot fizet a MÁV Cargo részvényeiért. (Poschalko tagja az ÖBB Holding elnökségének is.)
Lapunk információja szerint a Geuronet Bt.-t 2001. februárjában alapították Budapesten. A társaság jegyzett tõkéje azóta is harmincezer forint, és a legkevesebb, amit állíthatunk, hogy nem e cég nevétõl volt eddig hangos a lobbiszakma. A vállalkozás üzletvezetõje Gulya Viktória, aki egyben beltagja is a bt.-nek. A másik tulajdonos, kültagként Horváthné Pók Viktória. A bt. székhelye Budapesten, a Fillér utca 88. alatt található. A cégbírósági adatok szerint ezen a címen van a bejegyzett lakhelye Gulya Viktória fiának, Gulya Andrásnak is. Az õ neve már ismerõsen cseng a magyar üzleti életben. Az ABN Amro Bank egykori igazgatójából, a Fidesz-kormány hatalomra lépését követõen, Princz Gábor leváltása után lett a Postabank vezérigazgató-helyettese, ám egy hónappal késõbb - viharos körülmények között - távozott a cégtõl. A felszámolási piacon jelentõs részesedést elérõ Mátraholding és tulajdonosa érdekeltségébe tartozó Primátus Zrt.-nél helyezkedett el, az igazgatóság tagja ma is.
Gulya András a Perfekt Tanácsadó Zrt. felügyelõbizottságának a tagja is volt 2004- 2007 között - azt követõen, hogy 2002-ben Gyurcsány Ferenc eladta a társaságot az Erdõs Ákos nagyvállalkozó tulajdonában lévõ Láng Holdingnak. (Késõbb a társaság a finn Sanoma médiacég érdekeltségébe került, és Gulya András is távozott a felügyelõbizottságból.)
Gulya András jó osztrák kapcsolatait az is bizonyítja, hogy az Internetre õ maga tette fel egy képét, amelyen az osztrák parlamentben mond beszédet. Gulya András és Gulya Viktória 2006-ban közös, magyar nyelvû könyvet jelentetett meg „Hol és mit az Európai Uniótól?” címmel, a Láng Holding érdekeltségébe tartozó Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában.
Lapunk megkeresését Gulya Viktória azzal hárította el: a Geuronet sem a szerzõdéseirõl, sem az üzletfeleirõl senkinek és sehol nem beszél.
A privatizációs folyamatban részt vevõ, meghatározó MÁV-vezetõk tegnap azt mondták lapunknak, hogy nem találkoztak a Geuronet nevével. Úgy tudjuk, az Austria Rail Cargo már elszámolt a privatizációs költségekrõl a konzorciumtag GySEV-vel, de állítólag nem kapott ilyen cégnévre kiállított számlát.
A MÁV Zrt. kommunikáció az MTI érdeklõdésére közölte: nem ismerik a Geuronet Bt.-t. Rácz Gábor, a MÁV Cargo kommunikációs igazgatója azt mondta: a cégük semmilyen kapcsolatban nincs és nem is volt a Geuronet Bt.-vel.
A Format úgy ítélte meg, hogy az osztrákok a Geuronettel kötött szerzõdésben meglehetõsen hézagosan fogalmazták meg azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a sikerdíj fejében elvártak a betéti társaságtól, a MÁV Cargo részvényeinek megszerzése érdekében.
Az ÖBB-ben most olyan vélemények keringenek, amelyek szerint a pénz egy részét olyan magyarországi politikai intézményeknek és személyeknek szánták, amelyek, illetve akik befolyással bírhattak a MÁV-ügyletre - áll a magazin cikkében.
Gustav Poschalko a Formatnak nyilatkozva határozottan visszautasította, hogy valamiféle homályos üzleti praktikákba keveredett volna. Közölte, hogy a MÁV Cargora nyilvános pályázatot írtak ki, világosan rögzített kritériumokkal, az eljárást pedig egy bírálóbizottság felügyelte. Tagadta, hogy a Geuronet sikerdíja megvesztegetési pénzek fedezésére szolgált volna. Szavai szerint a betéti társaság a fizetségért "meghatározott szolgáltatásokat" nyújtott, amelyek túlnyomó része lobbitevékenységben testesült meg. A folyóirat sajátosnak minõsítette azt is, hogy mind az RCA elnöke, Ferdinand Schmidt, mind a vállalat akkori pénzügyi vezetõje, Erich Söllinger húzódozott a megbízási szerzõdés aláírásától, és a megállapodás nem került sem az elnökség, sem a felügyelõbizottság elé.
7,1 millió euró, a vételár 1,75 százaléka volt a sikerdíj.
Az 1,9 milliárd forintot kitevõ összeget a budapesti Geuronet Bt. kapta.”
Még mielõtt mélyebb összefüggések után néznék, szintén egy részletet idézek, egy másik, az Interneten keringõ olvasói levélbõl: „Január 14-én összegyûltek az öreg komcsik Kecskeméten a nyugdíjas klubban a szokásos klubdélutánjukra, ahol a nõegylet is találkozni szokott. Úgy tudták, hogy Takács Albert igazságügy-miniszter látogat el hozzájuk, hogy elõadást tartson nekik. Abban nem is volt hiba, ahogy a hatalmas haját dobáló, félnótásnak kinézõ miniszter megérkezett, nagy örömmel köszöntötték. (…) Takács után nem sokkal betoppant a rendezvényükre a Bács-Kiskun Megyei Bíróság elnöke is, azzal a figurával, aki állítólag a büntetõügyekben a helyettese. Ez már annyira nem volt frankó, hogy sokan megdöbbenésüknek is hangot adtak, ugyanis az öreg szerint - aki elmesélte a sztorit – nemhogy bíró, de egyáltalán ilyen magas beosztású bírósági vezetõk, miniszter meg pláne nem tisztelte meg eddig soha a nyugdíjas klubot, amióta csak megalapították azt.
Tudjátok, milyenek az öregek, ha felkeltik az érdeklõdésüket, akkor utánajárnak mindennek. Az én tatám is így tett, és kíváncsian körbedöngicsélte a nagy potentátokat, akik azonban baromi udvariatlanul félrehúzódtak egy sarokba, és úgy látszott az öregek számára, hogy valami oltári fontos dologról beszélnek.
És most jön a lényeg! Képzeljétek el, hogy addig-addig kagylózott az öreg, amíg legnagyobb döbbenetére azt hallotta, hogy az urak a Zuschlag-ügy elsimításáról dumálnak, a miniszter azzal gyõzködte a bírósági vezetõket, hogy a Zuschlag-ügy semmiképpen nem érheti el a Gyurcsányt. Takács arra kérte a bírósági vezetõket, hogy olyan bírót jelöljenek ki, „aki a rendszerünkkel lojális, és úgy vezeti a tárgyalást, hogy Gyurcsány és köre nem kerülhet a büntethetõk közé.”
(…) Azonban még mindig nem volt vége a mocskos alkudozásnak, hiszen az öreg szerint arról is szó volt a nagy sutyorgásban, hogy ki legyen a Bács-Kiskun Megyei Bíróság következõ elnöke. (…) Az alku az volt, hogy akkor nevezik ki ezt a pasast a bíróság élére, ha garantálja, hogy Zuschlag és bandája a Gyurcsány, valamint a miniszterei, és államtitkárai nélkül viszi el a balhét, õket nem sározzák be, nem hozzák képbe a bírósági eljárás alatt. (…)”
Keressük akkor a közös pontokat. Elõször is, mindkét írásban, nem éppen kedvezõ színben feltüntetve, megjelenik egy név, Gyurcsány neve, aki 2007. elején tette meg ajánlatát a Rail Cargo osztrák vasúttársaságnak, hogy Magyarországon, az osztrák céggel kapcsolatos reklámtevékenységet a Geuronet Tanácsadó és Szolgáltató Bt.-re bízza. Ami még figyelemre méltó, a betéti társaság férfitagja, Gulya András, még ha rövid ideig is, de a Postabank egyik vezérigazgató- helyettese volt, még az Orbán kormány idején. Aztán pedig megjelent és feladatot kapott egy, a Gyurcsány által levetett cégnél. Gondolkodjunk el azon, az az ember, aki jó volt Orbánéknak, jó lett Gyurcsányéknak is? Milyen érdekes az is, hogy ezek a Gyurcsány cégek rendszeresen az elõtt cserélnek gazdát, mielõtt még bármi galádság kiderülne róluk. Ahogy aztán megtörténik a gazdaváltás, elõkerülnek a disznóságok is, amelyek természetesen nem Gyurcsány saraként rögzülnek az emberekben. Azon is érdemes elgondolkodni, Gyurcsányról a saját hívei mindig azt erõsítik, hogy õ már kész és tiszta vállalkozóként került elõször a miniszteri, majd Medgyessy önpuccsa után a miniszterelnöki székbe. (Õk persze nem Medgyessy önpuccsaként, hanem Gyurcsány puccsaként élték meg a történetet.) Gyurcsány tehát tiszta, mint a patyolat, sejtetik. Én pedig, nem tudom miért, úgy érzem, hogy Gyurcsányt, a KISZ Központi Bizottsága volt titkárát, mint közéleti szereplõt, a „rendszerváltozás” után „altatták”, jegelték, s ebben a körülötte mesterségesen kialakított nagy csendben alaposan megszedte magát. Közben feleséget váltott, az Apró klán tagja lett, ahol- gondolom én-, már tudatosan készítették fel a miniszterelnöki posztra. Nem lehet véletlen, hogy Apró Piroska, Gyurcsány feleségének édesanyja, fiatal korában Medgyessy szerelme volt, aki aztán, amikor megtehette, azonnal Gyurcsányra hagyományozta Magyarországot. De addigra már túl voltunk az olajszõkítésen, az Apró Piroskához köthetõ, eléggé szemet szúró banki tranzakciókon. Tehát túl voltunk az elsõ bevallott, és be nem vallott milliárdok megszerzésén.
Mint, ahogy a többi, szintén huszadik senkiként számon tartott „rendszerváltóink” múltját is ügyesen titkolták kitalálóik. És a gazdagodásuk tisztátalanságáról sem volt tudomásunk.
Ha összevetjük, amit tudunk, bizonyára azt akarják elhitetni velünk, hogy Gulya András Geuronet Bt.-s tagsága és a volt Gyurcsány vagyon részét képezõ Perfect Zrt. felügyelõ bizottsági tagsága között is csak az összeesküvés elméletet gyártók keresik az összefüggéseket. A MÁV Cargo nyeresége egyébként 2006-ban 3 milliárd forint volt. A MÁV-nak ez volt az a ágazata, a teherszállítás, amely a nagy egész veszteségének csökkentésében jelentõs szerepet játszhatott volna a továbbiakban is. Most pedig, hogy ilyen méltatlan módon gazdát cserélt, a hiányt fizessük mi, miközben gazdaságtalanságra hivatkozva sorra szüntetik meg a szerintük kihasználatlan vasúti szárnyvonalakat. Pedig az ország vezetésének (országvesztõknek) mindezeket a szolgáltatásokat kötelezõ polgárai számára nyújtani. Ha nincs rajta nyereség, akkor is. Mert erre hivatkoznak, arra, hogy kihasználatlanok ezek a vonatok. Holott másról van szó. Korábban azért voltak tömve ezek a szerelvények, mert voltak munkahelyek, ahová az emberek vonaton utaztak. A munkahelyeket megszüntették- 440 ezer, hivatalosan nyilvántartott munkanélküli van hazánkban- ezeken a vonalakon meg elfogyott az utas. Ilyen egyszerû ez, nagyokosok!
Akkor persze, amikor javában folytatták piszkos üzelmeiket, az olajszõkítést, az a vasúti vonal volt a legnagyobb érték, amelyik a világ szeme elõl a leginkább elzárt volt. Ezeken a helyeken lehetett a szõkítésre szánt olajat teherautókba, tankerekbe átfejteni, itt lehetett a vámcsalásokat elvégezni. Aztán a vasút által szállított nagy mennyiségû olajat, szõkítés után, az egyik legnagyobb felvásárlónak, a MÁV-nak visszajuttatni. De a csalás útján szerzett többlet pénz sem maradt a vasútnál. Sõt, szõkített olajat használtak, s közben pedig, ez is most derült ki, 17 év alatt 2 ezermilliárd (2 billió) forintos vagyonvesztést szenvedett el a MÁV. Ezen is lehet filozofálgatni, hogy az Állami Számvevõszék elnöke, Kovács Árpád miért most, ekkora irdatlan összeg eltékozlása után tesz errõl említést? (Ennyi pénz tûnt el az olajszõkítés révén, a soha nem síró államkincstárból.) Hiszen ez a folyamat 17 évig zajlott. Az eltékozolt vagyonvesztésrõl õk beszélnek, õk állapították meg. S közben egyetlen vizsgálat sem fedezte fel az erre utaló jeleket? Dehogy nem! Csak itt is meg kellett várni, hogy a bûnszervezetben elkövetett cselekmények elévüljenek. Hogy már egyetlen maffiózó se lehessen büntethetõ. A következményeket meg, alacsony fizetésben, mocskos, korszerûtlen szerelvényekben, megszûnõ szárnyvonalakban, viseljük el mi. Azok pedig, akik eltékozolták a pénzünket, a jövõnket, a képünkbe röhögve vigadhassanak.
Az Állami Számvevõszéknek az is csak az elévülési határidõ lejárta után fájt, összegezõ tanulmányukban ki is jelentették, hogy a privatizáció során igen sok, nagy értékû állami vagyon áron alul cserélt gazdát. S itt is a volt KISZ-esek vitték a prímet. Csepi Lajos például, akit Antall József „rendszerváltó” miniszterelnök, mint a KISZ Központi Bizottsága volt vezetõ munkatárását, 1991-ben ültetett az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) élére. Az ÁVÜ 20 ezer jogügylet mögött bábáskodott, 120 milliárdnyi dollár nemzeti vagyon eltûntetésével. S történt ez is az állam, azaz a mi kárunkra. Felelõsségre vonás természetesen ebben az esetben sem volt. Csepi, az akkor még állami kézben lévõ összes magyar bank élére volt KISZ-es haverjait ültette. Csányi Sándor például 1992-ben az OTP vezére lett, elõtte pedig a KISZ Budapesti Bizottságának gazdasági osztályvezetõ-helyettese volt. Nem népi legenda, hanem valóság, hogy az elsõ OTP-s értekezletére, elnök-vezérigazgatóként, nem volt a helynek, a pozíciónak és az alkalomnak megfelelõ öltönye. Azóta meg?! Mit is mondott Csányiról, 2003-ban, az Országrontók címû könyvemben, az akkor ötven éves Csányiról Kõrösi Imre? Idézem: „Csányi Sándor, ötven éves korára elvbarátaitól egy helikoptert kapott, ami még Nyugaton sem szokványos ajándék. Az érdekessége az egésznek, hogy a születésnapi asztalnál Csányi Sándor egyik oldalán Lamperth Mónika ült, az akkori belügyminiszter, a másikon pedig Orbán volt belügyminisztere, Pintér Sándor. Szemmel látható tehát, hogy nincs kettéosztottság a magyar gazdasági és politikai „elitben” – ez pusztán porhintés. Ezért nem esik szó sem a hajógyári szigetrõl, sem a privatizációról, sem a Balaton elrablásáról.”
Mint ahogy érdekes fényképékre is bukkan az ember az Interneten. Egy asztalnál mulat Tasnádi Péter Smuck Andor, Csintalan Sándor és Korda György.
Azóta megszaladt Csányinak, mára egymilliárd (260 milliárd forint) a bevallott vagyona. Ugyan mi lehet a titok nyitja?
Azért annyit megemlítek, az egykori olajszõkítõk többségének az OTP vezette olajos cégeik számláját, s ez a bank sok esetben adott bankgaranciát a tisztátalan üzelmekhez. Csányi számára jó barátja, Pintér Sándor (olajszõkítõ keresztapa) szerezte az olajos ügyfeleket. Tudni kell, hogy Csányi Sándor, Pintér Sándor, Demján Sándor, Princz Gábor és a MOL vezér Hernádi Zsolt, már a ’90-es évek elejétõl összejárnak Budapesten, az V. kerületben egy mások által nem látogatott helyen, kártyázni, s gazdagodásuk taktikáját itt beszélik meg, itt hangolják össze. Amikor Pintér Sándort Horn Gyula („az olajügyben egy csöpp olaj sincs”, mondta) eltávolíttatta az országos rendõr-fõkapitányi posztról, Csányi Sándor vette maga mellé, és mára pedig Pintér Sándor az OTP igazgatótanácsának tagja, és az õ cége látja el az OTP bankhálózatnál az õrzõ-védõ szolgálatot.
Azért motoszkál az emberben a gondolat, hogy ezt az irdatlan mennyiségû pénzt, Csányi vagyonát, olyan nagyon törvényesen nem lehetett összegyûjteni. Ezt gondolhatták Orbánék is, amikor 1998-ban hatalomra kerültek és APEH revíziót rendeltek el Horn holdudvaránál, köztük az OTP-s Csányi bankjánál is, de a vizsgálat során mindent rendben találtak. Meglepõdtem volna, ha nem így történik, hiszen a választási kampány során mindig elõkerülnek az elõzõ kurzus disznóságai, aztán ha kormányváltás történik, soha semminek nincs semmi következménye.
A vizsgálatot Simicska Lajos akkori APEH elnök informatikai tanácsadója végezte, és állítólagosan nagy visszaélésekre bukkantak, többek között a budapesti Bankcenter építésekor keletkezett túlszámlázások során, de mivel Csányi nagy összeggel támogatta a FIDESZ-t (Pintér Sándor belügyminiszter közbenjárására, 1998 és 2002 között), ezért Csányit futni hagyták. A vizsgálatot végzõ revizorok, köztük az elnök úr informatikai tanácsadója, azonban a hivatalos adatokból több száz oldalt, saját célra 3 CD lemezre lemásoltak és 2007. novemberében elérkezettnek látták az idõt arra, hogy Csányit, ezekkel az anyagokkal megzsarolják. Az informatikai tanácsadó és három társa (az egyik egy biztonsági cég vezetõje) 50 millió eurót, azaz 12 és fél milliárd forintot követeltek Csányitól. Csányi tanácstalan volt, ezért is húzódott olyan sokáig az ügy nyilvánosságra kerülése, de aztán lányos zavara elmúltával a rendõrségre ment, ahol segítséget kért. A négy zsarolót elfogták, az APEH nyomozati anyagait és a három CD-t a rendõrség azon melegében lefoglalta, nehogy valami még kiderüljön a dokumentumok tartalmáról. A Nemzeti Nyomozó Iroda meg, biztos, ami biztos alapon, vélhetõleg a bizonyítékokat eltünteti, nehogy bármi is kiszivárogjon azok tartalmáról.
Csányira jellemzõ, mondják egykori és mai üzletfelei, hogy azoktól a vállalkozóktól, akik tõle, illetve bankjától vesznek fel hitelt, törvényes úton megszerzi a cégre vonatkozó adatokat (kell a hitel elbírálásánál), majd ennek ismeretében, a hitel felvétele után ellehetetleníti a céget (Dél-Hús, Pick Szeged, Mizó Pécs, pincészetek, téesz külterületi földek) és átveszi felettük az irányítást. A cégeket, a felszámolás során fillérekért veszi meg. Így, mondják az egykori üzletfelek, könnyû meggazdagodni.
Csányi az elmúlt 15 évben, évente 20 milliárd forinttal gyarapodott, ami összesen 100 milliárd adó befizetését feltételezi. Vajon ez a befizetés megtörtént-e?
Ez ügyben is gyanakvó vagyok, hiszen nálunk gengszterek fosztogatják Magyarország fosztogatóit. Ilyen ma nálunk a vállalkozói szféra.
De nemcsak az országosan ismert keresztapák járnak ismeretlen ösvényeken, hasonló a helyzet Bács-Kiskun megyében is, ahol Dávid Károly egykori határõr fõtiszt lett a megyei rendõrség vezetõje. Kubicsek és társai tehát elsompolyogtak, eltûntek a testületbõl. Nagy többségük még 2006. õszén távozott. Elõtte azonban, 2006. október 3-án vesztesen távoztak a Nógrádi Ádám féle perben is, ahol kiderült, bírósági ítélet is van róla, hogy nem mondtak igazat, évekig törvénytelenkedtek. Másfél év sem volt nekik elég, hogy a bírósági ítéletnek eleget tegyenek, azaz, nem kértek bocsánatot a családtól, amiért törvénytelenül jártak el akkor, amikor engedték eltemettetni a meggyilkolt Nógrádi József holttestét fej, borda, lágyrész, lábszárcsont nélkül. Ezek a testrészek a mai napig nem kerültek elõ.
Más változás is van a megyében, távozik Bodóczki László is a megyei bíróság elnöki székébõl, 72 évesen. Õt még Dávid Ibolya nevezte ki, 66 évesen, hat évre, megyei fõbírónak, annak ellenére, hogy köztudott volt róla, a Kádár- rezsimben az MSZMP városi titkára volt. Bodóczki László és Feleki István megyei büntetõ kollégium elnöke számára egyébként nem volt szerencsés az év elsõ két hónapja. 2008. február 8-án, szombaton jogász bált rendeztek Kecskeméten, a „Három Gúnár” étteremben és rendezvényházban. Itt azonban alaposan eltángálták, azaz helyben hagyták a két bírósági vezért. Magyarán, megverték a két delikvenst.
A történetet a következõképpen mesélik Kecskeméten: a bíróságon több bíró és bírónõ dolgozik. A bírónõk egyike, a bált megelõzõen panaszkodott otthon a volt vámos férjének, hogy mivel nem gazsulál az egyik fõnöknek (mellesleg, korábban „gazsulált”), ezért nem léptetik elõ. A férj is meghívott volt a bálra. Ahogy meglátta a helyszínen Bodóczkit és Felekit, egybõl ütni, verni kezdte õket. 10 ügyvéd tudta csak lefogni a nagydarab embert. Bodóczki és Feleki hazamenekült, a bál nélkülük folytatódott tovább. A helyi sajtó- természetesen- nem számolt be az incidensrõl.
Bodócki utódjaként, aki az országos fõbíróval, Lomnicival egy idõben lép majd le a porondról, Feleki Istvánt emlegetik, de, hogy ez így legyen, Gyurcsányék egy kérését teljesítenie kellene. A Zuchslag ügyet el kellene tüntetni az újságírók szeme elõl, más, eldugottabb megyébe kellene vinni. Ennek az elintézésére ment Kecskemétre, a már emlegetett nyugdíjas találkozóra az akkor még miniszter, Takács Albert. Az ügyet azonban nem tudta csöndben elintézni, ami a bársonyszékébe került. De történt még valami. Takács leváltása elõtti hétfõn kabinetülés volt, ahol Gyurcsány azt kérte Takácstól, országjáró kampánygyûlésein kapjon nagyobb védõõrizetet, és minden helyszínen szereljenek fel rendõrkordonokat, azaz vasrácsokat. Takács meg azt mondta, a magyar rendõrség nincs erre berendezkedve, kevés a rendõr, így nem tudják végig száguldozni az országot vasrácsokkal. Gyurcsány nem szólt egy szót sem, a kabinetülés folytatódott. Takácsot másnap egy újságíró hívta fel telefonon, a következõ szöveggel: „Igaz, hogy már nem te vagy miniszter?, Rambo így tudta meg, hogy lapátra került.
Abszurdisztánban ilyen alacsonyan szállnak bársonyszékeikbõl a miniszterek. De ez persze nem diktatúra, ez demokrácia. Õk legalábbis ezt mondogatják. Mi meg mást tapasztalunk. Sokszor a saját bõrünkön is.