A KISZ-ES VAGYONÁTMENTÕK

A caolás Nagy Imre

– Kõrösi Imre videokazettáival járja az országot, bemutatja az általa föltárt visszaéléseket. Többek között ezt a kazettát lejátssza az MSZP tagjainak, a Köztársaság téren. Mi a reagálás?

– Azt mondják, hogy akik loptak, nem a párt megbízásából tették. Igaz, hogy loptak közülük, de hát Németh Miklósnak – mondják – nem ez a mércéje, meg a mostani pártnak sem ez a mércéje. Ez a párt már elhatárolódik a Máté Lászlóktól. Õk mondják ezt, a Köztársaság tériek. De ez az elhatárolódás azért odáig nem jut el, hogy volt tagtársukat talán följelentsék azért, mert lopott.

– Esett már szó a pártvagyon átmentésérõl, a Máté-birodalom kialakulásáról. Mi lett a KISZ-vagyon sorsa? Hogyan alakult Nagy Imre gazdasági élete, azé a Nagy Imréé, aki a KISZ Központi Bizottságának utolsó elsõ titkára volt?

– Gyakorlatilag a KISZ-vagyon is ugyanolyan álságos módon került magánkezekbe, mint a párt-, vagy a szakszervezeti vagyon. Magát az elsõ titkár urat idézem, aki egykoron azt mondta: azért vették át és apportálták saját társaságaikba a KISZ-vagyont, hogy a vagyon hûséges, jó, gondos kezelése után a demokráciában majdan megalakuló ifjúsági szervezeteknek ne egy érték csökkent vagyont adjanak át, hanem a választási eredmény alapján egy jól kezelt, jól karbantartott vagyont. Na, errõl az ígéretrõl tökéletesen elfelejtkezett Nagy Imre, Karl Imre, Kiss Péter…

– A volt munkaügyi miniszterrõl van szó?

– Igen, jelenleg ügyvezetõ elnök az MSZP-ben. De ebbe a körbe tartozik még Kocsis András, az úgynevezett fiatal titánok egyik ide-oda csapódó embere is. Társaságba apportálták a KISZ-vagyont, majd az apportot jóhiszemû vevõnek még tovább játszották, innentõl kezdve a vagyon további útja követhetetlen.

– Mekkora volt ez a KISZ-vagyon?

– Tízmilliárdos nagyságrendû 1989-es forintban számolva. Az ingatlanok értéke hihetetlen nagyságrendû, csak nézzük meg Zánkát, amely eladási árának ma sokszorosát éri. Arról van szó, hogy az apport értéke és a társaság értékének megállapítása a '89-es és a '90-es gyakorlat során a jól bevált hasraütéses módszerrel történt, utána már csak meg kell nézni, hogy kinek játsszuk át a vagyont. Ha mondjuk az értéke egymilliárd forint, azt lehetõleg tizenötmillióért vegye meg. Tehát ennyiben állapítják meg az értékét. Hisz privatizációnk története is azt mu-tatja, hogy a megszerzett privatizációs vagyon értéke a tõzsdén megtízszerezõdik egy év alatt.

– Mekkora volt Nagy Imre vagyona, vagy mekkora lehetett 1988-89-ben és mekkora most?

– Óriási, milliárdos vagyona van jelenleg. 1989-ben, mint alulfizetett köztisztviselõnek egy kétszobás lakása volt. Ha valaki a magyar adóbevallásokat komolyan venné és ezt
fölülvizsgálná, akkor tételesen be lehetne bizonyítani, hogy ezek a szerzett vagyonok nem törvényes úton keletkeztek.

– Nézzük akkor meg, hogy mi történt a KISZ-vagyonnal. Beszélhetünk Zánkáról, Tatáról, a KISZ-táborról, KISZ-épületekrõl, irodákról.

– Saját társaságokba apportálták, majd ezeket a társaságokat eladták áron alul, vagy éppenséggel, ha komoly vevõ volt rá, azzal már jól megfizettették. Tehát aki mûködtetni akarta, annak komoly áron adták el, de a megalakuló ifjúsági szervezetek ebbõl szinte semmit nem kaptak. Ugyanúgy jártak, mint a szakszervezetek. A szakszervezeti szállodákat is teljes egészében “elkezelték”. Egyfajta módszer mûködött a kilencvenes évek elejétõl, amelynek a gyakorlati rendszere, a gazdasági átalakulásokról szóló törvény, mely az 1988. évi hatossal kezdõdött, ahol kipróbálták, hogy milyen módon lehet úgymond lerontani egy vagyont, mit bír még el a cégbíróság, mit bír még el az akkor alakuló APEH. Hát az mindent elbírt, miután a saját nómenklatúráját ültette a fontos pozíciókba. És miközben a választópolgárt álbotrányokkal elfoglalták, aközben a balkézrõl szerzett vagyonok nevesítetten saját tulajdonná váltak.

– Most már nem a KISZ-vagyonról beszélünk, de még mindig Nagy Imrérõl essék szó. Beszéljünk a Caoláról. Egyforintos, névleges áron jutott a Caola-birodalom Nagy Imre tulajdonába.

– Ezek a névleges áron történõ vételek rendszeresen úgy történtek, hogy a vevõ vállalja a megvett objektum hatalmas köztartozását, ami terheli ezt a vagyont. A köztartozást késõbb viszont a bankkonszolidáció és a hivatalos konszolidáció lenyelte. Tehát gyakorlatilag a vétel a névleges áron, egy forinton történt mégis. Ennek a darabjait azután értékesítgették három-négy meg ötszázmillió forintért. Jelenleg is folyik a cégek vagyonainak értékesítése, majd ezekbõl a pénzekbõl – ugyanúgy mint a pártvagyon nagyszerû kezelõje, Máté László – õk is elkezdik a tõzsdézést, mely rendkívüli pénzügyi eredményekkel jár. Hihetetlen vagyonok képzõdnek, de megint nem az eszközök mûködtetésébõl. Meg kell nézni a Caolát is, ami egy kifejezetten jól mûködõ, közép-európai méretekben erõs gyár volt. Mára néhol már a kerítése sincs meg. Így tehát a vagyon el van kezelve, aminek következtében másfél millió munkahely elveszik. Ezt azonban ráfogják a piacvesztésre, pedig nem errõl van szó, hanem arról, hogy hozzá nem értõ tolvajok kerültek a tulajdonosi pozícióba. Azok, akik annyira sem bíztak meg a menedzsmentben, hogy legalább rábízták volna a további munkát. Nem ezt tették, hanem a saját eszközeikkel dolgoztak tovább, vagy nem dolgoztak, e miatt aztán ágazatok mentek tönkre. A Caola csak egy példa erre a módszerre, nem kirívó, majd fölszámolják.

– Persze a KISZ-vagyon privatizálása idõszakában nemcsak Nagy Imre, mint volt elsõ titkár szerezhetett vagyont, hanem mások is.

– Természetesen, a saját csapat nagyon összetartó, hiszen az elmúlt rendszer káderpolitikája hihetetlen erõs volt, pozíciókba ültette az úgynevezett KISZ-eseket. A KISZ-bõl nevelõdött ki az egész ÁVÜ. Rábízták a nemzeti vagyont erre a siserahadra. Csepi Lajos például honnan került ki? A KISZ-bõl. Onnan került ki Kocsis István is. Tragédia, hogy kontroll nélküli, tit-kos szerzõdésekkel az egész nemzeti vagyont át lehetett játszani. Pártvagyonként kezelték a nemzeti vagyont is.

– Az MSZMP és a KISZ 1990 elõtt egymást segítette, az MSZMP-s káderek a KISZ-ben szerezték a gyakorlatot. Hogy alakult a volt KISZ és a mostani MSZP kapcsolata 1990 után gazdaságilag?

– A Baloldali Ifjúsági Tömörülés, az MSZP ifjúsági szervezete a KISZ jogutódja lett, és ha sikerül nekik a Xénia-lánc nevû szélhámosság, még az úttörõ szövetséget is bekebelezik maguknak, annak összes tagságával, összes vagyonával. Hála Istennek, ezt már olyan erkölcstelenül csinálták, hogy még önmaguk sem tûrték el. Ezek is milliárdos vagyonok. De egy kicsit megzavarodott az MSZP vezérkara is, mert már egyre éhesebbek lettek, és úgymond egymást is “lekontrázták”. De gondoljunk bele, úttörõ szövetség–Xénia-láz, KISZ–BIT, MSZMP–MSZP, ennek a mérhetetlen vagyonnak a kezelõje, tulajdonosa az MSZP ötvennyolc százalékos akkori parlamenti többséggel. Szinte kontroll nélkülivé tudtak válni, úgy a szerzésben, mint a politikai módszerekben. A baj benne az, hogy ennek negatív következményeit egy Bokros-csomaggal nekünk kellett elszenvedni.

– Holott Bokros Lajos volt az, aki kijelentette, hogy védeni kell a vagyont.

– 1989 májusában egész oldalon ezt fejtegette. Szó szerint azt mondta, hogy abba kell hagyni az önprivatizációt, mert a nemzeti vagyon elértéktelenedik és ebbõl káros folyamatok alakulnak ki, például forradalom is lehet. A reformkommunisták élharcosai akkor még nagyon be voltak ijedve, hogy esetleges számonkérés is lesz. Amikor látták, hogy velük ilyen probléma nem lehet, akkor aztán tényleg rászabadultak a vagyonra. A legnagyobb baj azonban az, hogy elorozni még képesek voltak, de jól mûködtetni már képtelenek. Nagyon érdekes, hogy dicsekszünk a magyar ipar teljesítményével, de ha megnézzük az összetételét, rájövünk, hogy azok bizony a multik zöldmezõs beruházásaiból erednek, nem pedig a privatizált vagyonból. A privatizált vagyon ugyanakkor több mint egymillió munkahely elvesztését is eredményezte.