A KÜLFÖLDI ÁLLAMADÓSSÁG KIALAKULÁSA

Fekete János szelleme itthon tovább él

– Egyes közgazdászok szerint ma Magyarország külsõ államadóssága húszmilliárd dollár, bruttóban. A kölcsönfelvétel, az ország igazi eladósodása 1982-tõl számítható. De ha már kimondom ezt a dátumot, akkor egy nevet is mellé kell tennem, Fekete Jánosét, aki a kölcsön-felvételben teljhatalmú úr volt Magyarországon. Mit tudunk Fekete Jánosról?

– 1957-tõl, a forradalmat leverõ kormány egyetlenegy bizalmasa bankárvonalon Fekete János, aki Kádár János legközvetlenebb munkatársa. Kádár évente két napot, tavasszal és õsszel vele töltött Magyarország pénzügyi helyzetének megtárgyalására. Ugyancsak Fekete János volt az összekötõ a nyugati pénzvilág és hazánk között. Õ a szocialista Magyarország egyes számú pénzügyi embere. Hogy ki volt az elnök, bankelnök, egyéb, ez már teljesen indifferensnek számított.

– Mármint a Magyar Nemzeti Banknál.

– A tényleges hatalom Fekete Jánosé volt, talán még azt is mondhatnánk, hogy hatása jelenleg is él, hisz az általa kinevelt bankárok kerültek utána a kereskedelmi bankok élére. A CIB Banktól kezdve, hisz 1982-tõl a kereskedelmi bankok létrehozását nagyon kemény káderpolitika elõzte meg. Itt János bácsi volt a legerõsebb.

– Fekete János egy interjújában a következõt mondta: valaki említette neki, hogy ha õ olyan sok bûnt követett volna el a rendszerváltozás elõtt pénzügyileg, mint amirõl nálunk beszélnek, akkor õ nagy bajban lenne most 1999-ben. De mivel vele nincs baj, mondta, ez azt is bizonyít-ja, hogy õ semmi rosszat nem tett ennek az országnak.

– A pénzügyi világ azokat az embereket soha nem hagyja cserben, akik eredményeket hoztak nekik. Nyilvánvaló, hogy a titkosított bankrendszerbe nemhogy a magyar állam bûnüldözõ hatóságai, de még a politikusai sem láttak bele. Annál okosabb volt a Nemzeti Bank volt alelnöke, minthogy magának kelljen úgymond lopni, ezért hozták létre a kereskedelmi bankokat, és azért volt annak vezérigazgatója, igazgatója, ügyvezetõ igazgatója, igazgató tanácsa, hogy õk hajtsák végre ezeket a piszkos munkákat. Ez talán történelmünk egyik legsötétebb idõszaka, mert a külsõ és belsõ államadósság ebben az úgynevezett nagyon okos politikában elérte a tízezer milliárd forintot. Ennyi a minimális, ebben még a magánszemélyek és a vállalatok föl-vett adóssága nincs is benne. Ez lehet kicsit több is, egy pár milliárddal. Az viszont teljesen bizonyos, hogyha csak a minimális kamatot fizetjük is ebben az inflációban, ebben a csúszó forintleértékelésben, akkor ennek az összegnek csak a kamatterhe egy évben legalább ezermilliárd forint. Azt kell fölfogni, hogy költségvetésünknek körülbelül az egynegyede mindig a kamatra megy el.

– Nézzük meg, a hitelfelvétel után mi marad Magyarországon?

– Ha egy szóval akarnám kifejezni: az adósság. A fölvett hitelek fölhasználását mindig a Világbank szakemberei ellenõrizték. Ehhez kaptak megfelelõ támogatást a könyvvizsgáló cégek, természetesen ezt pénzért, 10-15 százalékért végezték évente. Az újsághírekben csak azt láttuk, hogy itt vannak a Világbank szakemberei, de arra nem gondoltunk, hogy az általuk meg-ismert adatok egyúttal a magyar gazdaság belsõ adatait is rögzítették. Ezek alapján privatizálták a magyar nemzeti vagyont, ezek alapján történt meg a bankkonszolidáció. Szinte fölfoghatatlan, de igaz, hogy a hitelbõl mi még kifizetjük a szakértõnek álcázott hitelezõket is. Van olyan fölvett világbanki hitel, mint ahogy az Egészségbiztosítónál történt, hogy a negyvenöt-millió dollár fölvett hitelbõl tízmillió dollárt már szakértõre, tolmácsolásra, utazásra, egyebek-re elköltöttek, és a világon semmi nem valósult meg a fölvett hitelbõl. Itt vetõdik fel egyéb-ként a hitelt adó felelõssége is, mert tudják, hogy a pénz Közép- és Kelet-Európában sok helyen magánzsebekbe vándorolt.

– Akkor lehet úgy fogalmazni, hogy ha Magyarország fölvett egy meghatározott összegû hi-telt, és itt most az 1982 és '90 közötti idõszakról beszélek, akkor annak mondjuk húsz-harminc százaléka eleve visszavándorolt abba az országba, majdhogynem abba a bankba, amelyik a hitelt adta, mert a szakértõk rögtön visszavitték innen a pénzt, miközben nem is végeztek szak-értõi munkát?

– Minden esetben a magyar szakemberek végezték el a szakértõi munkát, csak a számlázás történt természetesen a nagy nyugati cégeknél. Mindig azt mondta Nyugat is és a mi politikánk is, hogy azért adósodtunk el, mert túlfogyasztottunk. Nem azért adósodtunk el! Magyar-ország belsõ fogyasztása soha nem volt arányban a létrehozott teljesítménnyel. Az igazi probléma az, hogy a kereskedelmi bankrendszeren keresztül a fölvett hitelek jelentõs része, ismételten mondom, magánzsebekbe vándorolt.

– Nézzünk meg egy speciális adósságfajtát. A Szovjetunió fölbomlása utáni, úgynevezett átvállalt orosz államadósságot, amely az indulása körül olyan kétmilliárd dollár körül volt.

– A felét Jelcin elnök ittléte alkalmából már áruban törlesztették, és utána körülbelül 900-950 millió dollár maradt, ami orosz államadósságként Magyarországon jelentkezett. Külön csapat alakult, akik majd ezt az orosz államadósságot kezelni fogják. Ilyen például a Társaság a Keleti Piacokért. Ebben részt vettek az MSZP vezetõ politikusai: Hujber Ottó, Pál László, Máté László, akik ezt a kvázi rossz hitelt ugyanabban a rendszerben – mert azt mondták, az oroszok nem akarják megadni – hajlandók a legjobb feltételekkel biztosítani hazánk részére. Amit tehát nem hadianyagban teljesítettek, és nem a Honvédelmi Minisztériumon keresztül kaptunk meg MIG 21-esekben és egyebekben, annak a maradék összegét ez az érdekcsoport “le akarta nyúlni”. Sikerült is belõle zsebre tenni pár milliárd forintot, de összevesztek rajta. Ekkor robbant ki az olajbotrány, ekkor robbantak ki Dunai Imrének, Pál Lászlónak a viselt dolgai. Itt már az MSZP-s érdekcsoportok egymásnak is betartottak, ez miniszterváltásokat eredményezett, majd az olajügyben ezek az érdekcsoportok sok súlyos bûncselekményt követtek el. Az olajügy ebben az államadósság gondban-bajban keletkezett, a legjobb megoldás az lett volna, ha az orosz állami vállalat a magyar, az akkor még teljesen állami vállalat, a MOL részére teljesít bartell-megállapodás formájában. Akkor viszont nem nyertek volna rajta a tisztelt urak, ezért a MOL és az orosz importõr közé magánszemélyeket kellett beiktatni, akik a köz-vetítõi jutalékból is rendkívüli módon megéltek volna. Az, hogy az egész 950 millió dollár jelentõs része nem került át '94 és '98 között magánzsebekbe, a belsõ marakodásnak köszönhetõ

– Tudunk neveket mondani? Korábban ezzel összefüggésben említette például Berecz János nevét is.

– A Társaság a Keleti Piacokért szervezetben több százfõs csapat van, természetesen Berecz János is benne van. Ez a “keleti piac” Kapolyi Lászlótól kezdve arra szakosodott, hogy a régi elvtársi-baráti kapcsolatok információira épüljön. Az új kormányzatnak, az Antall-kormánynak semmilyen hasznosítható keleti kapcsolata nem volt. A régiek viszont baráti, üzlettársi kapcsolatban voltak a felbomlott szovjet birodalom vezetõ pozíciójú embereivel. Ez egy nagyon fontos momentum, mert nemcsak Magyarországon történt az állami tulajdon ilyen módon való “kiprivatizálása” és az állami javak eltüntetése. Ugyanez történt a fölbomló Szovjetunióban, de nagyságrendekkel nagyobb csalásokkal.

– Megint szóba került egy név, Kapolyi Lászlóé.

– Az õ keleti kapcsolatai jelenleg is nagyon erõsek, nemcsak az úgymond kormányzati, ha-nem az úgynevezett tudósi kapcsolatai is.

– Mennyire gazdag ember Kapolyi László?

– Legalább Máté László mértékû a gazdagsága.

– Ez pedig, mint ahogy említettük már, negyvenmilliárd forint körüli.

– Meggyõzõdésem, hogy Kapolyi László e körüli részvény és egyéb tulajdon boldog birtokosa.

– És ez hogy jött össze?

– A kapcsolatok, amelyek keleti irányban nagyon erõsek voltak, pénzzé változtak. Ez a pénz pedig nem kis pénz. Százmilliárd forintokban mérhetõk.

– Térjünk vissza a bevezetõben említett Fekete Jánoshoz. Említette, hogy a mai bankszakemberek jelentõs része Fekete-tanítvány. Kikrõl van szó?

– Itt most megnevezhetnénk a CIB-bank elnök-vezérigazgatóját, Zdeborszky Györgyöt, az Agrobank Kunos Pétere természetesen szintén tanítvány, Surányi György, Bokros Lajos is atyai mesterének tekinti Fekete Jánost, de Medgyessy Péter is. A Magyar Fejlesztési Bank elnökeként Medgyessy a fõ tanácsadójának Fekete Jánost jelölte a '94 utáni idõben. Miután ez idáig megalakultak a kereskedelmi bankok a Postabankig bezárólag, ezáltal valamennyi meg-nevezett személy ma is tanítómesterének Fekete Jánost tartja.

– Akkor Fekete János szelleme, gazdasági szellemisége a tanítványokon keresztül él tovább?

– És még évtizedekig élni fog. Õ mindenkor úgy tartotta a nyugati bankvilág érdekeit szem elõtt, hogy meg is tudta magyarázni: ha nem így teszünk, akkor Magyarország hitelt sem fog kapni. Jelezték is a nyugati bankok a Világbanknak, hogy õk csak Fekete Jánossal óhajtanak beszélni. Õ nemcsak a Világbanknak, hanem például az osztrák bankelnöknek, Androsnak is személyes barátja. A pénzvilág elsõ számú letéteményese õ volt. Ez még évtizedekig így lesz. Azt tudom mondani, hogy a magyar bankrendszerbõl minimálisan 4000 milliárd forint tûnt el 1982 óta. Ha ezt inflációval számoljuk, legalább tízezer milliárd forint tûnt el ez idõ alatt.

– Fekete János ma mit csinál?

– Magyar-ausztrál állampolgárságú, minimum két hazája van már. Ha nem három. De azzal a harmadik országgal – Izraellel – nincs kiadatási egyezményünk.