Még Justitia szemét is bekötötték

A tengiziek, kínjukban, magukra hagyatottságukban és becsapottságukban már jogtudósok és az orvostudományok ismerõi lesznek. A szakkifejezéseket, orvosi szakszavakat úgy használják, mintha egyetemi padokat koptatva sajátították volna el. Ügyvédbojtárból meg rafinált „sztárügyvédekké” nõtték ki magukat. Csak hát õk- a valódi „sztároktól, a zsebüket gátlástalanul megtömõktõl eltérõen- egyedül maradtak. A fennhéjázók, a hazával nem törõdõk utasítására. A politika, elõre megfontoltan, aljas nyereségvágyból, már régen magukra hagyta, hagyatta õket. A lelkileg és fizikailag sérült emberek egymást követik a bírósági tárgyalótermekben, szinte kézbõl kézbe adják egymásnak a tárgyalók kilincseit. Van, aki bottal, mankóval érkezik, van, aki bicegve. Van akit, mert szeme világa is elveszett már, kézen fogva vezetnek, visznek a bíró elé. A bíró meg, erkölcsi magaslata teljes tudatában, fölényesen ítéletet hirdet, és szemükbe nézve kimondja, kínjaik, rokkant, tönkre tett életük nincs összefüggésben a tengizi vágóhíddal. A földgázmezõkön meghaltak sem Tengiz áldozatai. Szerintük!
A magabiztos bírókat hallgatva talán még Justitia is eltakarja –szégyenében- a szemét. Ha márványba öntve tehetné, lehet, hogy a fejét is elfordítaná. Hiszen, a Tengizben meghaltak, ott megrokkantak ügyében annyi tisztátalan ítélet született már, hogy szinte összeszámolni is lehetetlen.
Képtelenségnek tartom ezt az összehangolt bírói árulást. Nem lehet, hogy egyetlenegy pulpituson ülõnek sem lázad fel a lelkiismerete. Ilyet csak olyanok tehetnek, akiknek valakik parancsba adták, az ügyben érintett szent teheneket, erkölcsük, becsületük besározása mellett is, védeniük kell. A védtelenek meg vigyék csak magukkal tönkre tett életüket. A titkok titkába burkolózó Vegyépszer, az eddigi példák ezt bizonyítják, támadhatatlan. Mert ezt kívánja az államérdek. De milyen állam az, amelyik homályban maradó, kimondhatatlan és leírhatatlan, de gondolatban már sokszor megfogalmazott érdekek miatt cserben hagyja, vergõdni engedi vétlen polgárait? Az az állam és annak vezetõi, nem érdemelnek egy csöppnyi tiszteletet sem.
Az egyik legnagyobb bûn, a gyámolításra szorulók kijátszása. Az ott elhaltak emlékének sárba tiprása, bûn. A bûnös meg egyszer elnyeri méltó büntetését. Mert, hiszek benne, bûn nem maradhat örökké megtorlatlanul.
Sokszor látom magam elõtt a megnyomorítottak végeláthatatlanul hosszú sorát. Azokét, akik, bár maguk is segítségre szorulnak, másoknak, a kazah pusztákon egészségüket elvesztõknek, nyújtják ki segítõ jobbjukat.
Bírók, ügyvédek, ügyészek, hamis zárójelentéseket kiállító orvosok, szégyelljék magukat.
Szégyellje magát mindenki, aki tudott és tud a kínokról, de nem tett és nem tesz annak csillapítása érdekében semmit!
1991. december 16-án, immáron tizenöt éve, dr. Horváth István, a Mai Nap akkori napilap, akkori fõszerkesztõje, olvasom a kezemben lévõ levélbõl, a következõ, bizonyító erejû dokumentumokat küldte meg Györgyi Kálmánnak, a Magyar Köztársaság legfõbb ügyészének, „szíves felhasználásra”.
1./ Dr. Mózsa Szabolcs szakértõi véleménye, a tengizi megbetegedések okairól (angol és magyar nyelven).
2./ Levélváltás Szabad Györggyel, az Országgyûlés elnökével, a tengizi vizsgálatok ügyében.
3./ A Mai Napnál egy évvel ezelõtt jelentkezõ betegek listája, további száz beteg adatait a közeljövõben megküldjük., megjegyzéssel.
4./ A szovjetek által készített tengizi, gázvédelmi oktatási anyag.
5. Jegyzõkönyv az 1991. február 23-án megtartott Tengiz Alapítvány ülésérõl (65 oldal).
6./ A cölöpmérgek vizsgálatához nyilatkozat.
7./ Demeterné Horkás Ildikó levele és leletei, példának.
8./ Réz Kata- Orenburg- Tengiz: Magyarok a halálzónában címû könyve (2 példány).

Kész a leltár. Ezeket a dokumentumokat kapta meg tehát az akkori legfõbb ügyész, Györgyi Kálmán. Ezekhez a dokumentumokhoz hozzá férhetett utódja, Polt Péter is. A fülük botját sem mozgatták.
Most pedig, ugyanezeket a bizonyítékokat kézbe veheti a hét elején megválasztott, katonai fõügyészbõl lett legfõbb ügyész, Kovács Tamás. Ha nem lennék biztos a dolgomban - mert úriember biztosra nem fogad- hatalmas összeget tennék arra, hogy az új legfõbb ügyész is talonban hagyja, rejtve a világtól és az igazságtól, ezeket az, emberi életek megnyomorítását bemutató, porlepte iratokat.
De nézzük, milyen levelet kapott, 1991. szeptember 10-i keltezéssel, Vida vérbíró veje, dr. Szabad György, az akkori Országgyûlés elnöke, Réz Katától, a mai Nap fõmunkatársától, a Tengiz Alapítvány képviselõjétõl.
„Tisztelt Elnök Úr! 1991. február 26-án, a Tengiz Alapítvány segítséget kért Öntõl, a betegek érdekében. Eljuttattunk önhöz egy Memorandumot és tíz példány Orenburg-Tengiz: Magyarok a halálzónában címû könyvet. Ön válaszlevelében arról értesített, hogy az ügyet átadta a parlament illetékes bizottságának, kivizsgálásra.
Tájékoztatom Önt, hogy a kezdeti lendület- a sok bizottsági ülésezés után- megtorpant. A betegek ügyében érdemi elõrelépés nem történt, azóta is többen meghaltak. Surján miniszter úr, szóvivõjén keresztül azt üzente, az ügy kapcsán új dolgokról nem tud beszámolni.
Sajnálatosnak tartjuk, hogy amíg a csernobili betegek magyarországi gyógyításához – ilyen- olyan érdekbõl- a magyar kormány hozzájárult, a Szovjetunióban megbetegedett magyar emberek sorsa iránt közömbös marad.
Kérem elnök urat, járjon közben érdekükben, s az illetékes bizottságot számoltassa be, mit végeztek félév leforgása alatt.”
Csak ismételni tudom, elnökök jöttek, elnökök mentek, de a tengizi „halálra ítéltek” sorsa, Szabad Györgyöt követõ Gál Zoltán MSZP-s, Áder János fideszes, s a szintén MSZP-s, önmagát kereszténynek tartó Szili Katalint sem.
Senki, értik, senki nem lát összefüggést a tengizi körülmények és a magyar szakemberek megbetegedései között.
Most azonban, hogy leírom a mondatot, tudatosul bennem, hogy azért volt kivétel. Dr. Mózsa Szabolcs tudományos fõmunkatárs, az orvostudományok kandidátusa például, aki 1990. május 5-én keltezett, 27 oldalas tanulmányában elemzi az összefüggéseket.
Az alábbiakban az õ tanulmányából idézek: „A tengizi munkahely minõsítése a szovjet Olajipari Minisztérium Összövetségi Kõolajipari Biztonságtechnikai Tudományos Kutatóintézetének (VNIITE, 1997.) jelentése alapján, korrekt módon megtörtént. A fizikai, a kémiai, a gáz és a mikrobiológiai környezetre vonatkozó adatok közlési dátuma (1987) felveti annak lehetõségét, hogy a magyar fél, mivel az építkezés korábban kezdõdött, részben, vagy egészben nem volt tisztában a négyféle környezet sajátosságaival és így ezekkel nem is számolt. (…) A szovjet jelentés egyértelmûen kimondja, hogy a talaj és talajvíz (magas!), az éghajlat, a nagy hõmérsékletingadozások, a páratartalom, a laza homok, a rétegfolyadékok magas kénhidrogén tartalma speciális munkakörnyezetet jelent, amelyben csak megfelelõ feltételek mellett szabad dolgozni. A kõolaj és földgáz kitermelése, elõkészítése és feldolgozása során mérgezõ anyagok ellenõrizhetõ és nem ellenõrizhetõ (pld. fáklya) forrásokból kerülhetnek a környezetbe (a technológiai lánc meghibásodott pontjain- törés, repedés, tömítés-hiba, szivárgás). A védett helyekre kívülrõl is bejuthat a toxicus (mérgezõ) anyag. Teljesen szakszerû kitermelés esetén is jelentõs mennyiségû és koncentrációjú veszélyes és mérgezõ anyag, gáz kerül a munkatérbe (kénhidrogén, kéndioxid, szénhidrogének, nitrosus gázok, ethilmerkaptánok, benzol, stb.). A Kaspi- mélyföld laza talajszerkezete nem zárja ki annak a lehetõségét sem, hogy a magas rétegnyomások miatt a talajból is szivároghat mérgezõ gáz. A levegõnél nagyobb fajsúlyú gázok talaj feletti mozgása számos faktor függvénye. Nyugodt, szélmentes idõben a gázfelhõk mozgása a keverék sûrûségétõl függ. Ez pedig a hõmérséklettõl, amely közismerten nagy ingadozásokat mutat. (…)
A rendelkezésre álló írásbeli anyagok és a Tengizbõl hazajött emberek közlései alapján megállapítható, hogy a speciális ipari gáz, kémiai, fizikai és mikrobiológiai környezetben a különbözõ humán biológiai integrációs rendszerek (bõr, nyálkahártya, csontvelõ, hereszövet, bélhám, stb.) munkaártalmának lehetõsége fennáll. Ez bizonyítható, így a hivatalos jelentések- amelyek igen sok ellentmondást tartalmaznak- ide vonatkozó állításait, amelyek ideális állapotokat írnak le és a munkaártalom lehetõségét lényegében kizárják, nem fogadom el.(…)
Ha a munkavégzés során egy adott betegség kialakul, akkor bizonyított alkalmasság esetén a munkaadót, alkalmatlanság esetén kiadott orvosi engedélynél pedig az azt aláíró orvost terheli a felelõsség, az orvosetika oldaláról. A többi munkajogi és kártérítési felelõsség. A károsodott, nem egyszer megnyomorodott embernek teljesen lényegtelen, hogy a két lehetõség közül melyik a felelõs. Õt a végeredmény, a kialakult állapot és a kártérítés mértéke érdekli, annál is inkább, mert a saját felelõsségünket ritkán szeretjük elismerni. (…)
A parlamenti vizsgálóbizottság tengizi jelentése foglakozott a járványügy, a település-egészségügy, az élelmezés- és munkaegészségügy, az üzemegészségügy, a környezeti sugárvédelem, a gázvédelem és az életkörülmények kérdéseivel.
Ez a jelentés, illetve vizsgálat- a nyilatkozat szerint sem- nem végleges, így érdemben megvitatni nem lehet. Erre azért sincs szükség, mivel ez a jelentés láthatóan nem akar minden áron „kormánypárti” lenni, fontos dolgokat nem hallgat el, újabb vizsgálatokat tart szükségesnek. A rendelkezésre álló adatok azonban felvetik annak gyanúját, hogyha a percre és méterre megtervezett látogatást nem a bázis miniszteri biztosa vezette volna, akkor a tengizi viszonyokra leírták volna-e az „európai” jelzõt? Tartok tõle, hogy nem!
Úgy vélem, hogy ez a jelentés, minden jó szándéka és tárgyilagossága ellenére, a parlamenti delegálás háttere ellenére, fontos a tengizi állapotok orvosi felmérésében, de csak részigazságokat tartalmaz, nem az egészet, a teljeset. 4-5nap alatt nem lehet 4500-5500 ember munkaegészségügyi viszonyait felmérni, ezt legfeljebb csak az ügyben érdekeltek hiszik, mivel ezt szeretnék.”
Dr. Mózsa Szabolcs felsorolja a betegségeket, amelyek a gázmezõk munkásait érhetik, ezek a nyálkahártya-, légúti-, szem-, tápcsatorna-, vese-, szív-és keringési-, bõr-, csontrendszeri-, máj- tünetek, idegrendszeri panaszok specifikus- és daganatos megbetegedések. Csupa-csupa olyan betegségek, amelyeket a Tengizben jártak elszenvedtek. S amelyek- állítólag- Tengizzel semmiféle összefüggésben nincsenek.
Az orvostudományok kandidátusa, tanulmánya végén, összegez, ezekbõl két pont rendkívül fontos: „A munkakörnyezet veszélyes, a munkaártalom kialakulásának lehetõsége megvan. Megállapítható továbbá az is, a munkavédelem objektív és szubjektív feltételei hiányosak, erre a bizonyítékok rendelkezésre állnak. (…)
A Tengizben kialakult megbetegedések nagy része foglalkozás körében elszenvedett ártalom következménye.”
Dr. Mózsa Szabolcs persze a rendelkezésekre álló bizonyítékokról ma már nem nyilatkozna ilyen egyértelmûen. Azoknak egy jelentõs részét, tanulmánya megszületése, és egy bírósági tárgyalás után vagy közben, a SOTE Radiológiai Intézetének Ûllõi úti irodájából, ismeretlenek ellopták.
De Mózsa Szabolcsot más inzultusok is érték. Szintén a kilencvenes évek elején történt meg vele, hogy egy bírósági tárgyalást követõen, kilépve a Markó utca egyik tárgyalójából, ahol tanúként hasonlóan vélekedett, a Vegyépszer egyik magas rangú vezetõje, ruhájánál fogva kezdte el rángatni, miközben azt üvöltötte felé: „Mit képzel, hogy ilyeneket mer állítani?”
Dr. Bükkerdõ Pál, a tengizi magyarok vezetõ fõorvosa fékezte meg a magából kivetkõzöttet, a következõ szavakkal: „Ne itt, Laci! Mégiscsak bíróságon vagyunk!”
A birtokomban van egy másik tanulmány is, amelyet Prugberger Tamás, a miskolci egyetem tanára készített. A címe. „A globalizáció és a környezetvédelem neuralgikus kérdései a jogalkotás, a jogkövetés és a jogalkalmazás síkján”, és 2001-ben a Magyar Közigazgatás 11. számában jelent meg.
Ennek Tengizre vonatkozó részét idézem: „A környezetszennyezés és a környezetkárosítás a mai globalizált gazdasági, technikai és technológiai viszonyok között országhatárokon terjed túl. Az 1990-es évek elejéig az eurázsiai államszocialista- kommunista térség korlátozott, szûklátókörû és globalizált gazdasága az NSZK-NDK határtól kiindulva egészen Alaszkáig, délen pedig egészen le a török, pakisztáni és indiai határig tette tönkre a környezetet a gazdag olajkutak tartalmának a talajra történõ korlátlan kifolyatásával, a gyárak, a levegõ, és víztisztító berendezések nélküli üzemeltetésével, a radioaktív sugárzások szabadjára engedélyezésével. Mindez az Aral-tó és a Kaspi tenger vízkészletének veszedelmes lecsökkenéséhez és elszennyezõdéséhez vezetett. A Tengiz körzetében, az 1980-as évek közepén elindított földgázkitermelés során az ott dolgozók tömeges egészségromlását idézte elõ.”
S mint tudjuk, az ott dolgozók között voltak a mi magyarjaink is. Azok a magyarok, akik ma hiába várják, legalább csak a választ levelükre Gyurcsány Ferenctõl, Demeter Ervin közremûködésével, a parlament nemzetbiztonsági bizottságától, akinek segítségét a Fidesz Heves megyei szervezete ígérte meg. Hegyi Gyula uniós parlamenti képviselõtõl, a Koliszka Alapítványtól, az ILO Nemzetközi Munkaügyi Szervezet moszkvai irodájától, a Kazahsztáni Atomenergiai Ügynökségétõl, a hágai nemzetközi bíróságtól, az országgyûlés emberjogi-, igazságügyi-, egészségügyi, szociális és családügyi-, a környezetvédelmi bizottságától, és Katona Kálmántól, a Magyar Demokrata Fórum országgyûlési képviselõjétõl.
Az eddigi tapasztalataik alapján talán joggal gondolják, hiába várnak. Ugyanakkor Tengiz, azaz munkájuk gyümölcsének sorsát aggódó figyelemmel kísérik. Ezért is döbbentek meg, még 2006. márciusában, pontosabban március 4-én, a Népszabadság egyik írásán, amely a következõképpen szól: „Az Arte legis Kft. nyerte a magyar állam kazahsztáni követelésére kiírt pályázatot. A cég hatmilliárd forintot hajlandó fizetni a jog megszerzéséért- erõsítette meg lapunk információját Pichler Ferenc, a pénzügyminiszter kabinetfõnöke.
A Kazahszánnal szemben 1993 óta fennálló „jamburgi” követelés értéke, különbözõ számítások szerint, több tízmilliárdtól akár a százmilliárd forintig is terjedhet, jogosságát azonban a közép-ázsiai ország nem ismeri el. A kormány kedden döntött arról, hogy elfogadja a követelésre kiírt pályázatra jelentkezõ cég ajánlatát. Mindeddig azonban nem közölték, a nyertes nevét és a kivásárlás összegét. Pénteki számunkban már megírtuk, hogy a gyõztes Arte legis Kft., de hivatalosan csak most erõsítették meg az információnkat. A kft. vezetõje, a követelés alapjául szolgáló tengizi beruházást egykor megvalósító Vegyépszer volt munkatársa. A 10 milliós törzstõkéjû magáncég az 500 millió forint bánatpénz befizetésével hatmilliárd ellenében vállalná át a behajtás „nyûgét”. Ha sikeresen egyezkedik, a korábbi munkák fejében, megszerzi a kazah gázt, és azt a MOL a magyar határon, piaci áron megveszi, akkor az ügyleten akár 50 milliárd forintot is szakíthat. Ez persze csak a legkedvezõbb eshetõség. A nyertes híre, az üggyel foglalkozók körében, komoly hullámokat vetett, ami azt jelzi, hogy a követelés talán mégsem annyira behajthatatlan, mint amennyire eddig hangoztatták. A jó kazah kapcsolatokkal rendelkezõ vállalkozók most részt kérnének maguknak az üzletbõl. Úgy tudjuk, az orosz Gazprom is bekapcsolódhat a tárgyalásokba. Állítólag ugyanis Vlagyimir Putyin orosz elnök budapesti látogatásának kedvezõ visszhangja miatt az orosz gázóriás hajlik „gesztust gyakorolni” a rendezés érdekében.”
Tengiz rabszolgái azóta is tanakodnak, és találgatják, ki lehet a szerencsés nyertes? S milyen érdekes, mondják, az eddig behajthatatlannak kikáltott pénz azonnal elérhetõ közelségbe került. E mögött, állítják közülük sokan, csak valamilyen haveri kör állhat. S az is gyanús nekik, hogy az ügylet miatt egyik ellenzéki párt sem tiltakozott. Csak nem Kapolyi László, esetleg Gyurcsány, vagy kormánya, netalán a leggazdagabb magyar, a vagyonát egy év alatt húsz milliárd forinttal, hetven milliárdról kilencven milliárdra növelõ OTP vezér Csányi Sándor áll a háttérben? Esetleg Kupa Mihály, Antall volt pénzügyminisztere? Vagy Kupa fia, aki a Vegyépszer tengizi korszakában, a vállalat részvénytársasággá alakulása után ,a részvények tíz százalékát birtokolta? Vagy az úgynevezett politikai elit lát fantáziát ebben az üzletben, s a hasznon, a szokásos módon, hatvan-negyven százalékos arányban osztozkodnak? Azaz, hatvan százalék jut az MSZP-nek, negyven pedig, az eddig kialakult szokásjog alapján, a Fidesznek?
Ne találgassunk tovább, hiszen egy biztos, a tengizi rokkantak, vagy az ott elhaltak hozzátartozói egyetlen morzsát sem kapnak ebbõl. Hiszen õk csak az egészségüket és az életüket áldozták fel, mások milliárdjainak oltárán.
A holtak közt van annak a fiatal lánynak az édesapja is, aki a közelmúltban keresett meg levelével. Befejezésül ebbõl idézek néhány sort: „Tisztelt Lakatos Pál!
Elõször is köszönetet szeretnék mondani Önnek, mindazért, amit a tengizi halottakért tett, tesz.
Lánya vagyok az 1989. október 23-án elhunyt, akkor 39 éves Ságodi Mártonnak, akit egyik cikkében említ. Én 7 éves voltam az édesapám halálakor, és vajmi keveset tudtam felfogni az egészbõl, azon túlmenõen, hogy elment. Most 17 évvel a tragédia után és felnõtt fejjel olvasom az ön által leírtakat, és hatalmas megdöbbenés, és mérhetetlen keserûség lett rajtam úrrá újból.
Viszont elismerésem Önnek, hogy nem adta fel, és folyamatosan küzd az igazság mellett. 1989-ben édesanyám is számtalan újságot (újságírót) és szervezetet megkeresett a tragédia után, de sajnos érdemi eredményre nem jutott õ sem.
Bár kétségtelen hogy 2 évi próbálkozás után, két kicsi gyerekkel (öcsém 5 éves volt és én meg, mint már írtam 7 ) úgy ítélte meg a helyzetet, hogy nem tud tovább lépni,
és ha tovább folyatja a harcot a lehetetlennel, akkor talán õ is rámegy erre a harcra.
De néhány információt össze tudottam szedni tõle, amit most Önnek meg is írnék, hátha segítségére lehet. (…)
Réz Katával, a hajdani Mai Nap újságírójával együtt próbálták kideríteni, hogy mi történt, mivel úgy ítélték meg édesapám halálának okát, hogy precedens értékû lehet, és az õ lelkiismeretüket sem hagyta nyugodni a dolog. Kutatásaik Moszkvánál elakadtak. Édesapámon boncolást nem hajtottak végre, de a halál okának kétoldali hátsófali infarktust, valamint érelmeszesedést állapítottak meg, ami azért is volt kétséges, mert édesapának elõtte ilyen jellegû problémája nem volt!!! Halotti vizsgálati bizonyítvány megvan, de csak másolat, az eredetit nem kaptuk meg!
Még azt sikerült kideríteni, hogy kénhidrogén és merkaptán gázok voltak térd magasságig a levegõben kint.
Remélem ezekkel az információkkal is segíteni tudtunk, és ha bármivel kapcsolatban kérdése van, akkor keressen meg minket nyugodtan!
Illetve köszönettel veszünk minden további elõrelépést a tengizi esettel kapcsolatosan!

Még egyszer nagyon köszönjük Önnek, hogy ennyire magáénak érzi több száz halott szülõ, gyerek, férj, és családjainak sorsát, keserûségét! Valamint megnyugtató tudni, hogy vannak még emberek, akiknek van lelkiismeretük, és nem hunynak szemet ilyen arcátlan
embergyalázások felett!
Köszönettel és tisztelettel: egy csonka családból, S. H.”